Nyugalmunk Krisztusbasa van

"Megvan a nyugodalma (szombatja) az Isten népének" (Zsid 4,9) 


Isten gondoskodott nyugodalomról, és vannak, akik be is fognak menni abba. Akiknek először hirdette Isten, hitetlenségük miatt nem kaphatták meg. Ezért ezt a nyugalmat Isten választott földi népe még nem élvezheti. Józsué hiába ajánlotta azt a népnek, és Kánaán földje hiába kínálta azt; csak a hívőknek lehet részük benne.

Jöjj tehát, igyekezzünk bemenni ebbe a nyugalomba! Ne küszködjünk tovább a bűnnel és régi önmagunkkal. Ne bízzunk tovább saját cselekedeteinkben, még ha azokat "nagyon jók"-nak tartjuk is. Mert ugyan vannak-e egyáltalán ilyen "nagyon jó" cselekedeteink? Hagyjuk abba a magunk erőfeszítéseit, ahogyan Isten is "megpihent a hetedik napon". Legyen az Úr Krisztus elvégzett munkája egyedüli vigasztalásunk. Ő mindent tökéletesen elrendezett; az igazság nem követel többet. Krisztus Jézusban nagy békesség lett az osztályrészünk.

Ami a gondviselés dolgait illeti, mint a kegyelem munkáját bennünk, vagy az Úr munkáját másokban, vessük ennek terhét az Úrra és találjunk benne nyugodalmat. Ha az Úr igát tesz ránk, azt azért teszi, hogy annak hordozásában megtaláljuk a nyugalmat. Hit által munkálkodjunk azon, hogy belépjünk Isten nyugodalmába, és mondjunk le az önelégültség és tunyaság hazug nyugalmáról. Jézus Krisztus maga a tökéletes nyugalom, és benne mi is teljes nyugalmat találunk.

Megtört nád - füstölgő mécses

"A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el"(Ézs 42,3)

Ha így van, akkor én is számíthatok Uram gyengéd bánásmódjára. Nem vet el engem, pedig még a legjobb állapotomban is gyenge, törékeny és olyan értéktelen vagyok, mint egy nádszál.
Valaki azt mondta nekem: "Mit sem érsz a szememben!"
Ez nem volt valami gyöngéd kijelentés, de igaz volt.
Még annyit sem érek, mint a folyami nád, mert az legalább nem lógatja a fejét. Én viszont megtörtem, nagyon is megtörődtem. Szívem nem muzsikál, valahol elszállt belőlem a zene, a dallam. 
De Krisztus nem tör össze, és ha Ő ezt nem teszi meg, akkor mit bánom én, ha mások próbálnak összetörni. - Ó, én kegyelmes és irgalmas Uram, védelmedbe menekülök és elfelejtem minden bánatomat.

Talán illik rám a "füstölgő mécses" hasonlata is, ez csak füstöl, de már nincs fénye. Attól tartok, nem vagyok senkinek hasznára, csak bosszúságára.
Félek, hogy az ördög elfújta lángomat, otthagyott füstölögve, és az Úr csakhamar rámteszi a gyertyaoltó kupakot.
De mégsem: hiszen a törvény alatt is csak megtisztogatták, de nem oltották ki a mécsest.
Akkor hát az Úr sem olt ki engem: ez a reménységem.

Uram, légy hozzám kegyelmes, tisztogass meg, gyújtsd meg bennem újra a világosságot, hogy áraszthassam dicsőséged fényér!

Isteni, örök, változhatatlan örömhír

"De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek" 
(1Pt 1,25)


Minden emberi tanítás, sőt minden ember elmúlik, mint a fű a mezőn. 
Ez az Ige azonban arról biztosít minket, hogy az Úr Igéje egészen más, mert az mindörökké megmarad.

Az evangélium isteni kijelentés, mert ugyan, milyen más beszéd marad meg örökké azon kívül, amit az örökkévaló Isten szólt?

Az evangélium Isten örökké élő kijelentése, amely az élettel most is éppoly teljes, mint a régmúlt időkben volt, ma is pontosan olyan erővel tud meggyőzni és megtéríteni, megújítani és megvigasztalni, megtartani és megszentelni, mint egykor, csodálatos kinyilatkoztatása első idejében.

Az evangélium Isten változhatatlan kijelentése, amely nem hervad el máról holnapra, mint a fű, mert az mindig a változhatatlan, örök Isten igazsága marad. Az emberi vélekedések megváltoznak, az Isten által hirdetett igazság azonban éppoly kevéssé változik, mint az azt kijelentő Isten.

Az evangélium örömhír Istentől, Isten szava, amelyre mindenestől ráhagyatkozhatunk. "Beszéde megmarad örökké", tehát életünkben, halálunkban, az ítéletben és az örökkévalóságban. 
Dicsőség Istennek Krisztus által ezért az örök érvényű vigasztalásért. Legyen Isten Igéje a legfőbb táplálékod ma és életed minden napján.

MINDEN HELYZETBEN❣️

"💞Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem"- (Zsolt 55,17)

Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? 
Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. 
Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, 
Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal meg is tette. 
Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt bátran vallom is.

Az Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót. 
Nem emberekben bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok reggel, délben és este, és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent.

Nem tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít. 
Tudom, hogy a legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és szabadítása teljes lesz. 
A mindenható Isten megszabadít mostani és minden eljövendő nyomorúságomból, és ez olyan biztos, mint amilyen biztos, hogy Ő él. 
Amikor pedig majd a halál jön el, és az örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében: "az ÚR megsegít engem". Legyen ez az én énekem ezen a nyárvégi napon. 
Olyan ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen jólesik nekem ez a táplálék!


A sírás éjszakája után örvendező nappal

"Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. A sírást elviselhetjük egy éjjelen át, de reggel örömre ébredünk" (Zsolt 30,6)



Egy pillanat Atyánk haragja alatt nagyon hosszúnak tűnik, de azért csak egy pillanat az. 
Ha megszomorítjuk Szent Szellemét, ne csodálkozzunk, ha haragszik, de Ő mégis kész megbocsátani, és hamarasan nem is emlékezik bűneinkre. Mikor már szinte elpusztulunk haragjától, szeretete új életet önt belénk.

Igehelyünk egy másik vidám ígéretet is tartalmaz. Sírással eltöltött éjszakánk örvendező napra virrad. Milyen kegyelem, hogy a hívők fenyítésének időtartama csak ilyen rövid. Az Úr nem szívesen alkalmazza a vesszőt választottaival szemben; egy-két csapás, és nem ver tovább. Az a kegyelem és az öröm, amely a harag okozta sírást követi, bőségesen kárpótol az elszenvedett nyomorúságért.

Jöjj én szívem, zendíts hallelujára; ne zokogd végig az éjszakát, hiszen közel már a hajnal, töröld le könnyeidet. Könnyeid harmatcseppek, amelyek a napsugár közeledtét jelzik. A könnyek megtisztítják a szemet Isten kegyelmének meglátására, és így hozzánk való jósága még kedvesebbé lesz számunkra. A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltűnik a fény.

Ő megáld és megőriz

"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged"- (4Móz 6,24)


A főpapi áldás első mondata lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért, bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást! Ha (mi magunk) áldottak vagyunk, összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek. Isten áldása mélyreható és megtapasztalható. Az emberektől jövő áldás legtöbbször csak puszta szó, az Úr áldása viszont meggazdagít és megszentel. 
Ha igazán jót akarunk kívánni felebarátunknak, ne azt mondjuk: "Sok szerencsét", hanem azt, hogy "Áldjon meg téged az Úr".

Az áldáshoz hasonló nagy öröm, ha az Úr megőriz minket. Megőriz maga mellett, megőriz az önmagával való közösségben. Akiket Isten őriz, azok valóban védve vannak minden gonosztól, azokat Isten megőrzi az örök boldogságra. Isten oltalma együtt jár áldásával, békességet és biztonságot nyerünk általa.

E könyvecske szerzője szívből kívánja, hogy minden olvasója megtapasztalhassa Isten ezen gazdag áldását és oltalmát. Tedd magadévá ezért most ezt a mai ígéretet, és kérd azt Isten minden szolgája számára is!

Üzenet a sántáknak

"A sántákat megsegítem"- (Zof 3,19)


Sok a sánta mind a férfiak, mind a nők között. Óránként néha feltűnően sokszor találkozhatunk ilyenekkel. A helyes úton járnak és buzgón igyekeznek haladni rajta, de sánták, és nehezen jutnak előre bicegésükkel. A menny felé vezető úton sok ilyen nyomorék jár. Talán ezt gondolják magukban: - Mi lesz velünk? Ha megrohan a bűn, a Sátán könnyen letaszíthat minket az útról. Sánták vagyunk, az Úr nem tud belőlünk jó harcosokat faragni, nem tudunk üzenetének fürge hordozói lenni. Nos, halljátok a jó hírt, sánták! Ő megváltott titeket, és ez nem csekélység. Azt mondja: "A sántákat megsegítem". Megvált minket, sántákat, sutaságunk ellenére felmagasztal. Mindenki azt kérdi majd: - Hogyan képes ez a sánta megfutni a versenyt és elnyerni a koszorút? Csak az Úr mindenható kegyelméből, - vallhatjuk majd, Istent dicsőítve.

Uram, sántít a hitem, az imádságom, a dicséret a számban, a szolgálatom, a türelmem, de kérlek, segíts meg engem! Csak Te tudsz megtartani egy ilyen nyomorékot. Uram, ne hagyj elveszni, mert lemaradtam, kegyelmedből vezess haza engem is, leglassabban haladó zarándokodat!

Ő megígérte, hogy megteszi ezt, ezért Istenben bízva, az imádságban kitartva haladok előre, még ha csípőm meg is rokkant, miként Jákóbé.

Adj, de feltűnés nélkül!

"Te pedig, amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."
(Mt 6,3-4.)



Nem azoknak szól ez az ígéret, akik azért adakoznak a szegényeknek, hogy lássák az emberek cselekedetüket, mert ezek így egyszer már megkapták jutalmukat, ezért nem számíthatnak rá, hogy még egyszer kapjanak valamit.

Tartsuk titokban, ha jótékonykodunk, titokban, még önmagunk előtt is. Egészen természetesen adjunk, annyiszor és annyit, amennyit csak a szükség kíván, de azután eppúgy ne törődjünk vele, mint azzal, hogy mit is ebédeltünk. Adjunk, de eszünkbe ne jusson önmagunkról azt gondolni: ”milyen nagylelkű voltam!” Hagyjuk a dolgot Istenre, aki mindent lát, mindent megjegyez és mindent megjutalmaz. Áldott az az ember, aki titokban cselekszi a jót: különleges örömet nyer ennek fejében. Olyan ez, mint a csendben elfogyasztott kenyér, amely ízletesebb, mint a királyok lakomája. Hogyan lehetne részem ebben az ízletes eledelben még ma? Úgy, ha kiárad lelkemből a jóság.

Ma itt és majd odaát maga az Úr gondoskodik a titokban adakozók jutalmáról. Ő tudja, hogy hogyan és mikor jutalmazzon, és jutalma a legjobb lesz. Ezen ígéret igazi jelentőségét azonban az örökkévalóságban fogjuk majd teljességgel meglátni.

Lényeges a töretlen közösség

"Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek"
-(Jn 15,7.)


Krisztusban kell lennünk, hogy Neki élhessünk, és Benne kell maradnunk, hogy e nagyszerű ígéret beteljesedésére számíthassunk. Krisztusban maradni annyit jelent, hogy soha senki más és semmi más kedvéért nem hagyjuk el Őt, hanem élő, szeretetteljes, tudatos és engedelmes kapcsolatban maradunk Vele. A faág nemcsak közel van a törzshöz, hanem rajta is van, és folyamatosan abból nyeri az életet a gyümölcsterméshez. Minden igazi hívő Krisztusban marad bizonyos értelemben, de van ennek a kapcsolatnak egy magasabb formája is, amelyet meg kell ismernünk, mielőtt korlátlan erőt nyerhetünk az Ő trónjánál. A ”bármit akartok, kérjétek” ígéret olyan embereknek szól, akik Istennel járnak, akik, mint János, az Úr kebelén pihennek, azokhoz, akik szüntelen szoros közösségben élnek Krisztussal.

Szívem meg kell maradjon a szeretetben, szellemem meg kell gyökerezzék a hitben, reménységem szilárdan kell ragaszkodjék Isten Igéjéhez, és egész lényem mindenestől az Úré kell legyen, mert különben veszélyes dolog abban bíznom, hogy imádságomnak ereje lehet. A ”kitöltetlen csekk”-et csak azok vehetik igénybe, akik elmondhatják magukról: ”Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Ó, ti, akik megszakítjátok az Úrral való élő közösségeteket, nem tudjátok, milyen nagy erőt vesztegettek el. Ha erővel akartok tudni könyörögni, akkor maga az Úr kell hogy lakozzék bennetek, és ti pedig Őbenne

JÉZUS KRISZTUS és az ígéretek

,,Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.’ 
-(2Kor 1,20)

Jézus, a mi Urunk örökre összefonódik az ígéret útjával.
Valóban, Ő ’az út, az igazság és az élet’. Csak Jézus Krisztus által juthatunk el a hűséges Ígérettevőhöz. 

Nem tudnám befejezni ezt a könyvecskét úgy, hogy ne írjak egy rövid fejezetet Róla. Remélem, hogy az olvasó nem próbál semmilyen vigaszt meríteni az általam leírt szavakból, vagy akár Isten Igéjéből, kivéve ha Jézus Krisztus által kapja. Nélküle az Írás nem tartalmaz semmi olyat, amin az ember lelke élhetne.
Ezt a nagy hibát sokan elkövetik – az Írást kutatják, mert azt gondolják, hogy belőle örök életet nyerhetnek, de nem akarnak Krisztushoz jönni, hogy ’életük legyen’.
Nehogy mi is ehhez az ostoba társasághoz tartozzunk!
Forduljunk Jézushoz nap mint nap, mert tetszett az Atyának, hogy benne lakozzon az egész teljesség. Csak akkor ismerhetjük meg az ígéret örököseinek fényét, életét és szabadságát, ha már megismertük Őt; és bizonyos, hogy ha eltávolodunk tőle, rabszolgaságra jutunk.
Legyen kegyelmes, hogy általa birtokolhassuk ama szövetség minden áldását, amelyet Isten velünk kötött Őbenne!-Ámen!

Jézus Krisztus az ígéretek kapuja. Általa az Úr kegyes ígéreteket tehet a bűnös embereknek. Amíg el nem küldte ’az asszony magvát’, hogy Közvetítő legyen Isten és ember között, semmilyen vigasztaló üzenetet nem küldhetett az Őt megsértő fajnak. Isten nem szólt a bűnösökhöz, amíg Isten Igéje nem vállalta, hogy ’testté lesz, és köztünk fog lakni’.
Isten csak Jézus, az Ige által tudta közölni az emberekkel a szeretet szándékát.
Minthogy Isten csak a szövetség Hírnöke által tudott üzenni nekünk, mi is csak a Közvetítőn keresztül tudtuk Őt megközelíteni. Félelmeink távol tartanak minket a Szentséges Istentől, amíg Isten Fiában meg nem látjuk Testvérünket, aki tele van gyengéd együttérzéssel. Az isteni Szentháromság dicsősége megfélemlít minket, amíg meg nem látjuk a testté lett Isten szelídebb fényességét.
Istenhez csak Fián, mint emberen keresztül juthatunk el, különösképpen az érettünk szenvedő és meghaló emberen keresztül.

Jézus minden ígéret összegzése. Amikor Isten megígérte, hogy nekünk adja az Ő Fiát, benne megadott nekünk mindent, ami üdvözülésünkhöz szükséges. A Megváltó személyében, szolgálataiban és művében megtalálható minden jó és tökéletes ajándék. Minden ígéret Őbenne van. Ha összeadnád őket, vagy készítenél egy hosszú listát mindazokról az áldásokról, amelyeket biztosítanak számunkra, megkímélnéd magad a fájdalmaktól, és boldogan fedeznéd fel, hogy a végösszeg, vagyis a lényeg ez: az Úr nekünk adta Fiát, Jézust. Ahogy minden csillag az égen van, és minden hullám a tengerben, ugyanúgy a szövetség minden áldása Krisztusban van. Urunkon kívül nem tudunk elképzelni semmilyen valódi áldást: Ő minden mindenekben. Erre a cérnára van felfűzve minden gyöngyszem; ebben a szelencében található minden ékszer.

Jézus az ígéretek biztosítéka. Ő, aki nem kímélte a saját Fiát, semmit sem fog megtagadni népétől sem. Ha valaha is gondolt volna a meghátrálásra, akkor ezt csak azelőtt tehette volna, mielőtt feláldozta Egyszülött Fiát. Fel sem merülhet a gyanú, hogy az Úr visszavonja bármelyik ígéretét, hiszen már teljesítette a legnagyobbat és legértékesebbet. ’Hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?’

Jézus az ígéretek megerősítője. ’Őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is’ (2Kor 1,20). Azzal, hogy emberi formát vett fel, hogy szövetségünk Feje lett, és hogy teljesítette a szövetség minden kikötését, az isteni szerződés minden pontját szilárddá és tartóssá tette. Most már nem csak jóindulat, de igazságos is Isten részéről, hogy megtartsa az embereknek tett ígéreteit. Mivel Jézus az ember nevében teljes kártérítést fizetett az isteni tisztességnek, amely ellen az ember merényletet követett el, Isten igazsága egyesül szeretetével, hogy biztosítsa az ígéret minden szavának teljesülését. Miként a szivárvány biztosíték számunkra, hogy Isten soha többé nem pusztítja el a világot özönvíz által, ugyanúgy Jézus is biztosíték számunkra, hogy az Úr hűsége és jósága nem fullad meg az emberi bűn áradatában. Ő magasztalta és tiszteletreméltóvá tette a törvényt; jutalmat érdemel lelki gyötrelmeiért, ezért minden jó dolognak el kell jutnia azokhoz, akikért meghalt. A dolgok teljesen összezavarodnának, ha az ígéretek érvényüket vesztenék most, miután Urunk minden szükségest megtett, hogy bizonyossá tegye azokat. Ha valóban egyek vagyunk az Úr Jézus Krisztussal, az ígéretek olyan bizonyosak számunkra, mint Atyja szeretete Fia iránt.

Jézus az ígéretek emlékeztetője. Közbenjár értünk Istennél, és az Ő közbenjárása az isteni ígéret. ’Közbenjárt a bűnösökért.’ Kérjük majd az Urat, hogy adja meg nekünk azokat a dolgokat, amelyeket ígért nekünk, és kérésünket a legkedvezőbb körülmények között teljesítse. És íme, maga az Úr Jézus jár közben értünk: Sionért nem nyugszik, hanem éjt nappallá téve emlékezteti Istent az örökkévaló szövetségre és a vérre, amellyel le lett pecsételve és alá lett írva. Minden ígéret mögött ott áll hitvallásunk élő, közbenjáró és uralkodó Főpapja. Lehet, hogy mi elfelejtjük a hűséges ígéretet, de Ő nem: ismerteti érdemeit és Isten kötelezettségeit, a mi érdekünkben azon a helyen, a kárpit mögött, ahol mindenhatóságával közbenjár értünk. Jézus az ígéretek teljesítője. Első eljövetele elhozta nekünk az áldások nagyobb részét, amelyeket az Úr rendelt az övéinek, második eljövetele pedig elhozza majd a többit is. Szellemi gazdagságunk szorosan összefügg imádatra méltó személyével. Mert Ő él, mi is élünk; mert Ő uralkodik, mi is uralkodunk. Hamarosan, amikor megjelenik, mi is megjelenünk majd; diadalában mi is diadalmaskodunk; dicsőségében mi is megdicsőülünk. Ő Isten ígéreteinek az Alfája és az Ómegája: benne megtaláltuk az életet mint bűnösök, és benne találjuk meg majd a dicsőséget mint szentek. Ha nem támadt volna fel, hitünk hiábavaló lenne; és ha nem jönne el másodszor is, reménységünk önámítás lenne; de mivel feltámadt a halottak közül, megigazultunk; és mivel Atyjának dicsőségében jön majd el, mi is megdicsőülünk.

KEDVES OLVASÓ, MI KÖZÖD VAN NEKED KRISZTUSHOZ?

Minden attól függ, hogy mit válaszolsz erre a kérdésre. Egyedül BENNE bízol?
Akkor az Úr megígérte, hogy megáld téged, és jót cselekszik veled; és meglep azzal, hogy milyen bámulatos módon teszi ezt veled. Semmi sem túl jó az Atyának, hogy megadja annak, aki örömét leli Fiában, Jézus Krisztusban.

Ha viszont a saját tetteidben, imáidban és szertartásaidban bízol, akkor a törvény szerint cselekszel, és átok alatt állsz. Emlékezz, mit mondtam Hágár, a rabszolganő utódjáról, és találd ki, mi lesz a sorsod.
Ó, bárcsak otthagynád a rabszolgaság házát, és az ingyenes kegyelem otthonába menekülnél, ahol téged is megáldana Isten AZ ÍGÉRET SZERINT!

Isten adja meg neked ezt a nagy kegyelmet az Úr Jézus Krisztus érdeméért! Ámen.

Charles H. Spurgeon -Isten ígéretének tárháza


Charles Haddon Spurgeon a keresztény világban a prédikátorok fejedelmeként tartják számon.

Prédikációit még életében több mint 30 nyelvre fordították le és adták ki.

Tanításait és az Isten ígéretének tárháza- című napi áhítatos könyvet osztom meg veletek ebben a blogban.

A másik a -Harmatgyöngyök és aranysugarakat egy másik blogomban dolgozom fel.

Isten Igéit ,,mennyei betétkönyvhöz,, hasonlítja, amit benyújthatsz az Úrnak! A hívő ember azért kapja ezeket, hogy valami jó ADOMÁNYBAN részesüljön.

Nem arra valók, hogy kényelmesen elolvassuk őket és ennyivel beérjük, hanem, hogy vegyük VALÓSÁGNAK az ÍGÉRETEKET, miként a betétkönyvet is valóságos pénzként kezeljük.

Olvassátok rendszeresen!
Ragadjuk meg az ígéreteket, ismerjük el igaz voltát és hittel fogadjuk el, mint a nekünk szóló ígéretet!