Van-e példa arra, hogy Urunk valakit, aki hozzá ment, elutasított volna? Nem volt ilyen eset, és nem is lesz soha.
A pokolban az elkárhozott lelkek között egy sincs, aki ezt mondhatná: ”Krisztushoz mentem, de Ő elutasított”.
Lehetetlenség, hogy te vagy én lennénk éppen azok, akikkel szemben Krisztus Jézus megszegné ígéretét. Ne adjunk helyet magunkban ilyen sötét gyanúnak!
Ha a bennünket éppen most terhelő vétkeinkkel az Úr Jézushoz megyünk, biztosak lehetünk benne, hogy meghallgat és nem utasít el. Gyertek, menjünk hozzá együtt, azok is, akik még soha nem voltak nála, de azok is, akik már gyakran voltunk.
Meg fogjuk látni, hogy egyikünk előtt sem zárja be a kegyelem ajtaját.
”Ez az ember bűnösöket fogad magához” - vádolták, de Ő mégsem utasított el senkit.
”Ez az ember bűnösöket fogad magához” - vádolták, de Ő mégsem utasított el senkit.
Mi gyöngén és bűnösen megyünk hozzá, remegő hittel és kevés ismerettel és szegényes reménnyel, de Ő nem vet el bennünket.
Megyünk hozzá imádkozva, bár imádságunk erőtlen és dadogó; hitvallással, bár az hiányos; dicséretekkel, bár azokban felét sem mondjuk el érdemeinek, de Ő mégis elfogad minket.
Megyünk hozzá betegen, szennyesen, elcsigázva és méltatlanul, de Ő semmiképpen ki nem vet minket.
Menjünk ma is újra hozzá, mert Ő valóban soha nem fog elküldeni magától.
