Földi vagyonunk veszendő, nem maradandó. Isten azonban maradandó kincset ígért nekünk dicsőséges országában, és mi ezt az ígéretet annyira megbízhatónak tarthatjuk, hogy máris az örökkévaló birtok tulajdonosának érezhetjük magunkat. Már most a miénk.
Azt mondják: "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", de nekünk megvan a verebünk, és a túzok is a miénk. Máris miénk a menny.
Megvan rá a jogcímünk, zálogunk van rá, sőt már megízleltük első gyümölcsét is.
Nemcsak "hallomásból" tudunk róla, hanem már meg is tapasztaltuk.
Mivel tudjuk, hogy odaát vár ránk ez az értékesebb (vagyon) "kincs", hogyne kárpótolna ez a jelen veszteségeiért. Elveszthetjük a pénzünket, de ez a kincsünk biztonságban van.
Mivel tudjuk, hogy odaát vár ránk ez az értékesebb (vagyon) "kincs", hogyne kárpótolna ez a jelen veszteségeiért. Elveszthetjük a pénzünket, de ez a kincsünk biztonságban van.
Elveszthetjük az árnyékot, de a valóság a miénk, mert Megváltónk él, és a számunkra készített hely megmarad örökké.
Jobb birtokunk, értékesebb vagyonunk, nagyobb ígéretünk van, s mindennek alapja a vele való örök szövetség. Örvendezzünk ezért, és mondjuk az Úrnak: "Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké" (Zsolt 145,2).
