(Zsolt 41,2.)
A szegényre gondolni, sorát szívünkre venni: keresztyén kötelesség. Maga Jézus Krisztus helyezte a szívünkre: ”a szegények mindig veletek lesznek” (Mt 26,11).
Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak.
Sokan sietve, meggondolatlanul adnak pénzt a szegényeknek, még többen semmit sem adnak.
Ez a drága ígéret azoknak szól, akiknek gondjuk van a szegényekre, közelről megvizsgálják az ügyüket, terveket készítenek megsegítésükre és körültekintően véghez is viszik azokat.
Ezzel a gondoskodással többet tehetünk, mint a pénzzel, de a legtöbbet a kettővel együtt.
Akik így gondolnak a szegényre, azoknak maga az Úr ígér segítséget, ha bajba kerültek.
Különleges gondviselésben lesz részünk, ha az Úr látja, hogy mi is próbálunk másokról gondoskodni. Mert akármilyen nagylelkűek vagyunk is, a bajokat mi sem fogjuk elkerülni; de jótékonyságunk feljogosít arra, hogy számítsunk az Úr szabadítására. Ő nem szegi meg adott szavát és ígéretét.
Lehet, hogy a szőrösszívű fösvények is kiabálnak valahogy a bajokról, de a bőkezű és nagylelkű
hívőkön maga az Úr segít. Ahogyan másokkal szemben cselekedtél, úgy cselekszik az Úr veled.
Ezért bátran adj oda mindent, amivel csak segíthetsz másokon!
