(Zsolt 9,19.
A szegénység súlyos örökség, de akik bíznak az Úrban, hit által megigazodnak, mert tudják, hogy Isten nem feledkezett meg róluk. Noha úgy látszik, mintha Isten a földi javak elosztásánál nem vette volna figyelembe őket, mégis várják azt az időt, amikor mindezért kárpótlást nyernek.
Lázár nem fekszik mindörökké a gazdag kapujában, a kutyák között, hanem megkapja majd jutalmát a mennyben.
De már most is megemlékezik az Úr a szegény, de Neki drága gyermekeiről:
De már most is megemlékezik az Úr a szegény, de Neki drága gyermekeiről:
”Én nyomorult és szegény vagyok, de gondol rám az Úr” (Zsolt 40,18) - hangzik a régi Ige.
Ez ma is így van.
Az istenfélő szegényeknek nagy reménységük van. Számíthatnak arra, hogy az Úr mindennel ellátja őket, amire istenfélő életükhöz ezen a földön szükségük van.
Számíthatnak arra, hogy minden a javukat szolgálja; hogy szorosabb közösségbe kerülnek azzal az Úrral, akinek nem volt hová lehajtania a fejét.
Számítanak az Úr második eljövetelére, és arra, hogy akkor majd osztoznak az Ő dicsőségében.
Ez a várakozásuk nem hiábavaló, mert Krisztusra épül, aki mindörökké él.
Mivel pedig Ő él, mindez be is teljesedik. A szegény hívőnek sok olyan éneke van, amelyet nem érthet meg a bűnös gazdag.
Ezért ha e földön szűkölködnünk is kell a javakban, gondoljunk a királyi menyegzőre, amely odafönt vár ránk.
