Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik elfásultak és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és kétségek betegágyából.
Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeséget is.
Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a lehető legjobb módszerrel, az Úrban erősíti meg őket.
Az Úrban erősebbek vagyunk, mint önmagunkban.
Az Úrban való erő megerősíti az Úrral való közösségünket, az önmagunkban bízó erő csak büszkeséget szül.
Ez utóbbi tragikusan korlátolttá tesz, míg az előbbi határtalán távlatokat nyit meg előttünk.
A hívő használja is az Úrtól kapott erejét: felserken és jár az Ő nevében.
Micsoda öröm, ha egy beteg végre felkel és jár.
Milyen gyönyörűség a lelki gyengeség korszaka után újra erősnek lenni az Úrban.
Az Úr felszabadítja népét arra, hogy belátása szerint éljen, és belső készséget is ajándékoz az övéinek, hogy éljenek szabadságukkal. Szabad emberekké tesz bennünket; nem vagyunk rabszolgák, akik sohasem pihenhetnek meg, hanem szabadon jöhetünk-mehetünk Immánuel földjén.
Én lelkem, kelj fel szomorúságodból és betegségedből, Krisztus szólít most fel, hogy légy erős, és járj Istennel szent szabadságban. Engedelmeskedj szeretete szavának!
