Ha az Úr nem engedi meg, hogy megtántorodjunk, akkor sem ember, sem az ördög nem buktathat el bennünket. Hogy örvendeznének pedig, ha szégyenletes bukásba vihetnének minket, kimozdíthatnának a kegyelemből és eltemetnének, hogy még az emlékünk se maradjon meg!
Szívbeli gyönyörűséggel tennék mindezt, ha nem volna akadálya, de az Úr nem engedi.
Ha pedig Ő mindezt nem engedi, akkor nekünk sem lesz részünk benne.
Ha pedig Ő mindezt nem engedi, akkor nekünk sem lesz részünk benne.
Az élet olyan, mint egy alpesi túra.
A hegyi ösvényeken kapaszkodva szüntelen ki van téve az ember annak, hogy megbotlik.
Ha igen magasba visz az út, a fej könnyen megszédül, és hamar megcsúszik a láb: egyes helyek csúszósak mint a jég, máshol viszont a kőgörgetegek olyan lazán fekszenek az úton, hogy az esést bizony nehéz elkerülni.
Aki egész életében meg tud maradni a helyes úton, és botlás nélkül tud járni, annak minden oka megvan a hálaadásra.
Amikor rejtett hasadékok és csapdák vesznek körül, a lábunk gyönge, térdünk remeg és az ellenség igen ravasz, egyikünk sem tudna elesés nélkül megmaradni még egy óra hosszat sem, ha az Úr hűséges szeretete, amely "nem engedi, hogy a lábunk megtántorodjék", nem venné szüntelenül körül.
Hogyha lábam megbotolna, Isten van velem és erős kezében fogja reszkető kezem.
Támogat e kéz, támogat e kéz: hogyha lábam megbotolna, támogat e kéz.
