Minden négy évben csak egyszer virrad ránk ez a nap. Ó, bárcsak négyszeres áldást hozna!
Mind ez ideig Isten jósága és szeretete mint két testőr kísért minket napról napra.
E kettő alkotta a hátvédet, míg a kegyelem volt az elővédünk.
Ez a rendkívüli nap is egyike életünk napjainak, tehát a két testőr velünk lesz ma is.
A jóság, hogy gondoskodjék arról, amire szükségünk van, a szeretet, hogy elfedezze bűneinket.
Ők kísérjék lépteinket ma és mindennap, míg egyszer majd több nap nem virrad ránk.
Ezért ezen a különleges napon szolgáljuk az Urat szívünk még teljesebb odaszentelésével, és buzgóbban dicsérjük nevét, mint eddig tettük.
Nem tudnánk ma valami különlegesen jó szolgálatot végezni az Úrért vagy a szegényekért?
A szeretet találékonyságával tegyük ezt a napot, ezt a február 29-ét mindörökre emlékezetessé!
