Végzetes jel lenne, ha az Úr nem fenyítene minket.
Azt jelentené, hogy lemondott rólunk, mert bálványimádók lettünk. Isten óvjon minket ettől.
Ha állandóan csak jól menne a sorsunk, az félelemmel és rettegéssel kellene, hogy eltöltsön bennünket, hiszen akiket az Úr szeret, azokat megfeddi és megfenyíti.
Akiket viszont semmire sem becsül, azoknak engedi, hogy gondtalanul hizlalják magukat, mint a barmot hizlalják a vágóhídra.
Mennyei Atyánk szeretetből használja a vesszőt, amikor gyermekeit neveli.
Isten fenyítése azonban mértékkel történik. Szeretetét határtalanul árasztja ránk, de fenyítése bizonyos határok között marad.
A régi törvény szerint az izráelita ember csak negyven botütést kaphatott egy híjával.
Ehhez az ütéseket gondosan számlálni kellett, nehogy túlságosan meggyötörjék az elítéltet.
Így számlálja Isten a hívő gyermekeire mért csapásokat.
A büntetés mértékét Isten bölcsessége, együttérzése és szeretete szabja meg.
Ne jusson eszünkbe, hogy fellázadjunk az ellen, amit az isteni bölcsesség a mi javunkra rendel el.
Uram, ha Te állsz mellettem és Te számlálod poharamba a keserű cseppeket, akkor örömmel kell elfogadnom ezt a keserű poharat, hiszen az a kívánságod, hogy kiürítsem.
Szeretném tudni azt mondani rá: "Legyen meg a Te akaratod " Ámen.
