NEM LESZÜNK IDEGENEK a MENNYBEN❣️

"💞Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz" (Zsolt 73,24)

Napról napra, évről évre hittel megbíztam Isten bölcsességében és szeretetében, és tudom, hogy nem hiába. Soha nem tagadott meg tőlem semmi jó dolgot, amit megígért, és biztos vagyok benne, hogy egyetlen szava sem volt hiába elhangzott szó.

Vezetésére hagyatkozom a jövőben is, mert magamtól nem tudom, melyik úton járjak: válassza az Úr ki számomra a nekem rendelt utat. Tanácsra és segítségre van szükségem, mivel kötelességeim sokszor túl nehezek, vagy ütköznek egymással, és gyakran igen bonyolult helyzetekbe is kerülök.

Ezért az Urat keresem mint Főpapomat, és az Ő világosságára és igazságára (úrimjára és tummimjára) nézek. A csalhatatlan és tévedhetetlen Isten akaratát a magam elgondolása és barátaim tanácsa fölé helyezem.

Dicső Uram, kérlek, Te vezess továbbra is!
Nemsokára jön a vég: még néhány esztendő, és el kell mennem ebből a világból, de az Atyához megyek. Az én Uram ott lesz halálos ágyamnál. 

Ő fog várni a menny kapujánál: Ő vezet be a dicsőség honába. 

Nem leszek idegen a mennyben: Istenem és Atyám befogad engem a végtelen mennyei boldogságba.
Dicsőség legyen neked, Uram, aki vezérelsz engem, odaát pedig dicsőségedbe fogadsz. Ámen!

TUDJUNK BÉKESSÉGBEN MEGÖRGEDNI❣️

"💞Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4)

Végéhez közeledik az év, és íme itt egy ígéret idősödő barátainknak, de egyben mindannyiunknak is, hiszen mindenki felett szaladnak az évek. 

Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik.
Ezért örvendezzünk előretekintő hittel ennek az ígéretnek.

Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy "Én vagyok". 

Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el.
Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket.
Ahogyan ifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is.

Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk.
Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha. 

Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit.

Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában.
Ezért így szól hozzájuk az Úr: "Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra".
Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.

BETAKAR és MEGVÉD❣️

"💞Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4)

Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket?
Hallottad-e már örvendező csipogásukat? 

Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!

Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. 

Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat.
Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. 

Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket.
Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! 

Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.
Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el magad meleg tollai közé! 

Ott igazán boldog lehetsz!

MINEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT BÉKESSÉG!

"Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdõkben is alhatnak" (Ez 34,25).

A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. 

Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Õ soha nem hûtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. 

Ahogyan a pásztor elûzi az oroszlánt és a farkast, úgy õriz minket Isten minden káros hatástól. 

Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. 

Elûzi a "vadállatokat az országból".

Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!

Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdõk békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. 

Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erõsít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokat el fogjuk tudni viselni. 

A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. 

Az erdõben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. 

Semmiféle külsõ vagy belsõ veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. 

Hit által a pusztaság a menny elõcsarnokává válhat számunkra, az erdõ pedig a dicsõség honának elõszobájává.

HARAGJÁNAK VÉGE LESZ!

,,Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a szellem és a lélek - az emberek -, akiket én alkottam" (Ézs 57,16)

Mennyei Atyánk tanítani akar minket, nem elveszíteni. Velünk való perlekedése mögött szerető szándéka rejlik. 

Nem akar mindvégig haragos lenni irántunk.
Mi csak azért gondoljuk, hogy hosszasan fenyít minket, mert rövid a türelmünk. 

Atyánk irgalma örökké tart, de perlekedése nem. Olykor igen hosszúnak és kimerítőnek tűnik az éjszaka, de végül felvirrad a hajnal. Mivel Atyánk perlekedése csak egy bizonyos ideig tart, haragja is, amely a perlekedésre indította, csak rövid ideig marad meg.
Az Úr túlságosan szereti választottait ahhoz, hogy vég nélkül tudna haragudni rájuk.

Ha Urunk mindig olyan keményen bánna velünk, ahogyan azt olykor teszi, reményt vesztetten, kábultan és nyomorultul elpusztulnánk. Ne veszítsd hát el reménységedet, én lelkem! 

Az Úr hamarosan véget vet a fenyítésnek.
Tarts ki benne, hiszen az Úr tart téged és átsegít rajta. Atyád, aki ilyennek teremtett, tisztában van azzal, hogy milyen gyenge vagy és milyen keveset tudsz elviselni.
Hogyne bánna gyengéden azokkal, akiket olyan törékenynek teremtett. 

Ezért ne rémítsen meg a keserves jelen, mert boldog jövő virrad még rá.
Az gyógyít meg, aki megfenyített és jelenlegi haragját, meglátod, az irgalom bősége követi majd.

A KÖNYÖRÜLŐ ISTEN!

,,Ujjongjatok egek, vigadozz Föld, törjetek ki ujjongásba hegyek! 

Mert megszánta népét az Úr, és könyörül a nyomorultakon" (Ézs 49,13)

Olyan csodálatosan meg tudja vigasztalni népét az Úr, hogy nemcsak a szentekből tör elő a hálaének, hanem még a menny és Föld is be kell kapcsolódjék ebbe az éneklésbe. 

Nem egyszerű dolog egy hegyet dalra fakasztani, a próféta mégis dalra szólítja fel Libanont, Básán és Moáb dombjait, hogy énekeljenek az Úr Sion iránti kegyelméről.

Miért ne lehetnének a nehézségek, a fáradság, a próbatételek és a sok tennivaló hegyei jó alkalmak számunkra, hogy Isten dicséretét énekeljük?
"Ujjongásba törjetek ki, hegyek!" (Ézs 44,23).
Az ígéretet, hogy az Úr "megszánta népét és könyörül a nyomorultakon", a csengők egész sora vezeti be.
Halljátok csak: "Ujjongjatok!", "Vigadozz!", "Törjetek ki ujjongásba!".

Az Úr azt akarja, hogy népe örvendezzen örökké tartó szeretetének. 

Nem akar minket szomorúnak és kétségbeesettnek látni; azt szeretné, ha hívő szívvel imádnánk és dicsőítenénk Őt.
Ő biztosan nem hagy el bennünket; miért sóhajtozunk és jajgatunk hát, mintha ez nem lenne igaz?
Elő a jóhangú hárfát! Zengjen a dalunk, mint a kéruboké az Isten trónusa előtt!

ISTEN TÁRHÁZA!

,,Bővölködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.
Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját.,, (5 Móz 28:11-12)

Ez az ígéret az esőre vonatkozott, amelyet megad az Úr a maga idejében.
De az eső csak jelképezi mindazt a mennyei felüdülést, amelyet az Úr készségesen megad népének. Milyen drága az az eső, amely az Úr népét üdíti fel!

Mi úgy gondoljuk, hogy Isten kincsesházát csak nagy próféták tudják felnyitni, mint Illés, pedig nem így van. Ez az ígéret mindazoknak szólt, akik hűségesek voltak Izráelben, és neked is, hívő testvérem.
"Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát".
Te is megláthatod a megnyílt eget, kinyújthatod kezed és elveheted a magad részét, sőt mindazt, amivel a körülötted élőknek szolgálhatsz.
Kérj, amit csak akarsz, Isten nem tagad meg tőled semmit, ha Krisztusban maradsz, és az Ő beszédei benned maradnak.

Még nem ismerjük az Úr valamennyi kincsét, de Ő kitárja kincsesházát előttünk, és mindjobban megérteti velünk, milyen nagy gazdagságot jelent szövetsége és szeretete: egyáltalában az, hogy kijelenti magát bennünk.
Ezt csakis az Úr tudja megtenni velünk, és itt most ígéri is, hogy megteszi.
Ha szorgalmasan figyelsz szavára és engedelmeskedsz akaratának, tiéd lesz minden gazdagsága.

AKI ÖRÖKÖS, NEM SIRÁNKOZIK

,,A feddhetetlenekre szép örökség vár" (Péld 28,10)

A Példabeszédek könyve ígéretek könyve is.
Az ígéreteknek közmondásokká kellene válniuk Isten népe között. Itt egy igen kegyelemteljes ígérettel van dolgunk. Megszoktuk, hogy úgy gondolunk a jó dolgokra, mint amiknek csupán várományosai vagyunk. Ezen Ige alapján már most birtokosai lehetünk az örökségnek.
Ellenségeink minden csalárdsága sem lehet romlásunkra: ők maguk esnek majd a nekünk ásott verembe. Örökségünk annyira biztos, hogy nem veszíthetjük el, sem el nem téveszthetjük a feléje vezető utat.
Mi a miénk már most? A nyugodt lelkiismeret a Krisztus drága vére által, Isten irántunk való szeretete, amely változhatatlan. Az imádság lehetősége, amely által minden szükségünkben erőt nyerünk Istentől. Miénk Isten gondviselése, minket szolgálnak Isten angyalai és mindenek felett pedig Isten Szelleme lakozik bennünk. Mindez valóban a mienk. "Akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek" (1Kor 3,22). 

Miénk az Úr Jézus. Miénk az isteni háromság a maga egységében. Halleluja! 

Ne siránkozzunk, ne fukarkodjunk, ne sajnáltassuk magunkat, ne jajgassunk, ne panaszkodjunk, hiszen ilyen drága kincseink vannak! Éljünk Istennek, és örvendezzünk benne egész napon át. 

Ehhez fogadjuk el a Szent Szellem segítségét!