NEM LESZÜNK IDEGENEK a MENNYBEN❣️

"💞Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz" (Zsolt 73,24)

Napról napra, évről évre hittel megbíztam Isten bölcsességében és szeretetében, és tudom, hogy nem hiába. Soha nem tagadott meg tőlem semmi jó dolgot, amit megígért, és biztos vagyok benne, hogy egyetlen szava sem volt hiába elhangzott szó.

Vezetésére hagyatkozom a jövőben is, mert magamtól nem tudom, melyik úton járjak: válassza az Úr ki számomra a nekem rendelt utat. Tanácsra és segítségre van szükségem, mivel kötelességeim sokszor túl nehezek, vagy ütköznek egymással, és gyakran igen bonyolult helyzetekbe is kerülök.

Ezért az Urat keresem mint Főpapomat, és az Ő világosságára és igazságára (úrimjára és tummimjára) nézek. A csalhatatlan és tévedhetetlen Isten akaratát a magam elgondolása és barátaim tanácsa fölé helyezem.

Dicső Uram, kérlek, Te vezess továbbra is!
Nemsokára jön a vég: még néhány esztendő, és el kell mennem ebből a világból, de az Atyához megyek. Az én Uram ott lesz halálos ágyamnál. 

Ő fog várni a menny kapujánál: Ő vezet be a dicsőség honába. 

Nem leszek idegen a mennyben: Istenem és Atyám befogad engem a végtelen mennyei boldogságba.
Dicsőség legyen neked, Uram, aki vezérelsz engem, odaát pedig dicsőségedbe fogadsz. Ámen!

TUDJUNK BÉKESSÉGBEN MEGÖRGEDNI❣️

"💞Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4)

Végéhez közeledik az év, és íme itt egy ígéret idősödő barátainknak, de egyben mindannyiunknak is, hiszen mindenki felett szaladnak az évek. 

Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik.
Ezért örvendezzünk előretekintő hittel ennek az ígéretnek.

Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy "Én vagyok". 

Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el.
Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket.
Ahogyan ifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is.

Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk.
Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha. 

Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit.

Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában.
Ezért így szól hozzájuk az Úr: "Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra".
Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.

BETAKAR és MEGVÉD❣️

"💞Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4)

Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket?
Hallottad-e már örvendező csipogásukat? 

Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!

Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. 

Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat.
Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. 

Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket.
Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! 

Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.
Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el magad meleg tollai közé! 

Ott igazán boldog lehetsz!

MINEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT BÉKESSÉG!

"Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdõkben is alhatnak" (Ez 34,25).

A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. 

Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Õ soha nem hûtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. 

Ahogyan a pásztor elûzi az oroszlánt és a farkast, úgy õriz minket Isten minden káros hatástól. 

Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. 

Elûzi a "vadállatokat az országból".

Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!

Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdõk békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. 

Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erõsít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokat el fogjuk tudni viselni. 

A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. 

Az erdõben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. 

Semmiféle külsõ vagy belsõ veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. 

Hit által a pusztaság a menny elõcsarnokává válhat számunkra, az erdõ pedig a dicsõség honának elõszobájává.