Megtört nád - füstölgő mécses

"A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el"(Ézs 42,3)

Ha így van, akkor én is számíthatok Uram gyengéd bánásmódjára. Nem vet el engem, pedig még a legjobb állapotomban is gyenge, törékeny és olyan értéktelen vagyok, mint egy nádszál.
Valaki azt mondta nekem: "Mit sem érsz a szememben!"

Ez nem volt valami gyöngéd kijelentés, de igaz volt.
Még annyit sem érek, mint a folyami nád, mert az legalább nem lógatja a fejét. Én viszont megtörtem, nagyon is megtörődtem. Szívem nem muzsikál, valahol elszállt belőlem a zene, a dallam. 

De Krisztus nem tör össze, és ha Ő ezt nem teszi meg, akkor mit bánom én, ha mások próbálnak összetörni. - Ó, én kegyelmes és irgalmas Uram, védelmedbe menekülök és elfelejtem minden bánatomat.

Talán illik rám a "füstölgő mécses" hasonlata is, ez csak füstöl, de már nincs fénye. Attól tartok, nem vagyok senkinek hasznára, csak bosszúságára.
Félek, hogy az ördög elfújta lángomat, otthagyott füstölögve, és az Úr csakhamar rámteszi a gyertyaoltó kupakot.
De mégsem: hiszen a törvény alatt is csak megtisztogatták, de nem oltották ki a mécsest.
Akkor hát az Úr sem olt ki engem: ez a reménységem.

Uram, légy hozzám kegyelmes, tisztogass meg, gyújtsd meg bennem újra a világosságot, hogy áraszthassam dicsőséged fényér!

Isteni, örök, változhatatlan örömhír

"De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek" 
(1Pt 1,25)

Minden emberi tanítás, sőt minden ember elmúlik, mint a fű a mezőn. 
Ez az Ige azonban arról biztosít minket, hogy az Úr Igéje egészen más, mert az mindörökké megmarad.

Az evangélium isteni kijelentés, mert ugyan, milyen más beszéd marad meg örökké azon kívül, amit az örökkévaló Isten szólt?

Az evangélium Isten örökké élő kijelentése, amely az élettel most is éppoly teljes, mint a régmúlt időkben volt, ma is pontosan olyan erővel tud meggyőzni és megtéríteni, megújítani és megvigasztalni, megtartani és megszentelni, mint egykor, csodálatos kinyilatkoztatása első idejében.

Az evangélium Isten változhatatlan kijelentése, amely nem hervad el máról holnapra, mint a fű, mert az mindig a változhatatlan, örök Isten igazsága marad. Az emberi vélekedések megváltoznak, az Isten által hirdetett igazság azonban éppoly kevéssé változik, mint az azt kijelentő Isten.

Az evangélium örömhír Istentől, Isten szava, amelyre mindenestől ráhagyatkozhatunk. "Beszéde megmarad örökké", tehát életünkben, halálunkban, az ítéletben és az örökkévalóságban. 

Dicsőség Istennek Krisztus által ezért az örök érvényű vigasztalásért. Legyen Isten Igéje a legfőbb táplálékod ma és életed minden napján.

MINDEN HELYZETBEN❣️

"💞Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem"- (Zsolt 55,17)

Igen, imádkoznom kell, és akarok is imádkozni! Mi mást, mi jobbat tehetnék? 

Elárulva, elhagyatva, gyászban, csalódásban - hozzád kiáltok, Istenem. Körülményeim lehetetlenné lettek. 

Az emberek a vesztemet akarják, de szívem az Úrtól merít bátorságot, 

Ő át fog segíteni ezeken a megpróbáltatásokon, ahogyan már sok más alkalommal meg is tette. 

Az Úr meg fog szabadítani, ebben biztos vagyok és ezt bátran vallom is.

Az Úr szabadít meg, és senki más. Nem is kívánok más szabadítót. 

Nem emberekben bízom, még ha meg is bízhatnék bennük. Istenhez kiáltok reggel, délben és este, és senki máshoz, mert Ő megtehet mindent.

Nem tudom, hogyan fog megszabadítani, de tudom, hogy megszabadít. 

Tudom, hogy a legjobb és legbiztosabb módon szabadít majd meg, és szabadítása teljes lesz. 

A mindenható Isten megszabadít mostani és minden eljövendő nyomorúságomból, és ez olyan biztos, mint amilyen biztos, hogy Ő él. 

Amikor pedig majd a halál jön el, és az örökkévalóság titkai előtt állok, akkor is bízhatok ebben az Igében: "az ÚR megsegít engem". Legyen ez az én énekem ezen a nyárvégi napon. 

Olyan ez, mint egy érett alma az élet fájáról. Táplál engem, és milyen jólesik nekem ez a táplálék!

A sírás éjszakája után örvendező nappal

"Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. A sírást elviselhetjük egy éjjelen át, de reggel örömre ébredünk" (Zsolt 30,6)

Egy pillanat Atyánk haragja alatt nagyon hosszúnak tűnik, de azért csak egy pillanat az. 

Ha megszomorítjuk Szent Szellemét, ne csodálkozzunk, ha haragszik, de Ő mégis kész megbocsátani, és hamarasan nem is emlékezik bűneinkre. Mikor már szinte elpusztulunk haragjától, szeretete új életet önt belénk.

Igehelyünk egy másik vidám ígéretet is tartalmaz. Sírással eltöltött éjszakánk örvendező napra virrad. Milyen kegyelem, hogy a hívők fenyítésének időtartama csak ilyen rövid. Az Úr nem szívesen alkalmazza a vesszőt választottaival szemben; egy-két csapás, és nem ver tovább. Az a kegyelem és az öröm, amely a harag okozta sírást követi, bőségesen kárpótol az elszenvedett nyomorúságért.

Jöjj én szívem, zendíts hallelujára; ne zokogd végig az éjszakát, hiszen közel már a hajnal, töröld le könnyeidet. Könnyeid harmatcseppek, amelyek a napsugár közeledtét jelzik. A könnyek megtisztítják a szemet Isten kegyelmének meglátására, és így hozzánk való jósága még kedvesebbé lesz számunkra. A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltűnik a fény.

Ő megáld és megőriz

"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged"- (4Móz 6,24)

A főpapi áldás első mondata lényegében ígéret! Az áldást, amelyet Urunk (nagy főpapunk) nekünk ígért, bizonyosan megkapjuk, mert az megegyezik Isten akaratával. Milyen nagy öröm, ha élvezhetjük a mindent megszentelő isteni áldást! Ha (mi magunk) áldottak vagyunk, összes tulajdonunk és minden örömünk (is) áldott, sőt, veszteségeink és keresztjeink, de még a csalódásaink is áldottak lesznek. Isten áldása mélyreható és megtapasztalható. Az emberektől jövő áldás legtöbbször csak puszta szó, az Úr áldása viszont meggazdagít és megszentel. 

Ha igazán jót akarunk kívánni felebarátunknak, ne azt mondjuk: "Sok szerencsét", hanem azt, hogy "Áldjon meg téged az Úr".

Az áldáshoz hasonló nagy öröm, ha az Úr megőriz minket. Megőriz maga mellett, megőriz az önmagával való közösségben. Akiket Isten őriz, azok valóban védve vannak minden gonosztól, azokat Isten megőrzi az örök boldogságra. Isten oltalma együtt jár áldásával, békességet és biztonságot nyerünk általa.

E könyvecske szerzője szívből kívánja, hogy minden olvasója megtapasztalhassa Isten ezen gazdag áldását és oltalmát. Tedd magadévá ezért most ezt a mai ígéretet, és kérd azt Isten minden szolgája számára is!

Üzenet a sántáknak

"A sántákat megsegítem"- (Zof 3,19)

Sok a sánta mind a férfiak, mind a nők között. Óránként néha feltűnően sokszor találkozhatunk ilyenekkel. A helyes úton járnak és buzgón igyekeznek haladni rajta, de sánták, és nehezen jutnak előre bicegésükkel. A menny felé vezető úton sok ilyen nyomorék jár. Talán ezt gondolják magukban: - Mi lesz velünk? Ha megrohan a bűn, a Sátán könnyen letaszíthat minket az útról. Sánták vagyunk, az Úr nem tud belőlünk jó harcosokat faragni, nem tudunk üzenetének fürge hordozói lenni. Nos, halljátok a jó hírt, sánták! Ő megváltott titeket, és ez nem csekélység. Azt mondja: "A sántákat megsegítem". Megvált minket, sántákat, sutaságunk ellenére felmagasztal. Mindenki azt kérdi majd: - Hogyan képes ez a sánta megfutni a versenyt és elnyerni a koszorút? Csak az Úr mindenható kegyelméből, - vallhatjuk majd, Istent dicsőítve.

Uram, sántít a hitem, az imádságom, a dicséret a számban, a szolgálatom, a türelmem, de kérlek, segíts meg engem! Csak Te tudsz megtartani egy ilyen nyomorékot. Uram, ne hagyj elveszni, mert lemaradtam, kegyelmedből vezess haza engem is, leglassabban haladó zarándokodat!

Ő megígérte, hogy megteszi ezt, ezért Istenben bízva, az imádságban kitartva haladok előre, még ha csípőm meg is rokkant, miként Jákóbé.

Adj, de feltűnés nélkül!

"Te pedig, amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked."

(Mt 6,3-4.)

Nem azoknak szól ez az ígéret, akik azért adakoznak a szegényeknek, hogy lássák az emberek cselekedetüket, mert ezek így egyszer már megkapták jutalmukat, ezért nem számíthatnak rá, hogy még egyszer kapjanak valamit.

Tartsuk titokban, ha jótékonykodunk, titokban, még önmagunk előtt is. Egészen természetesen adjunk, annyiszor és annyit, amennyit csak a szükség kíván, de azután eppúgy ne törődjünk vele, mint azzal, hogy mit is ebédeltünk. Adjunk, de eszünkbe ne jusson önmagunkról azt gondolni: ”milyen nagylelkű voltam!” Hagyjuk a dolgot Istenre, aki mindent lát, mindent megjegyez és mindent megjutalmaz. Áldott az az ember, aki titokban cselekszi a jót: különleges örömet nyer ennek fejében. Olyan ez, mint a csendben elfogyasztott kenyér, amely ízletesebb, mint a királyok lakomája. Hogyan lehetne részem ebben az ízletes eledelben még ma? Úgy, ha kiárad lelkemből a jóság.

Ma itt és majd odaát maga az Úr gondoskodik a titokban adakozók jutalmáról. Ő tudja, hogy hogyan és mikor jutalmazzon, és jutalma a legjobb lesz. Ezen ígéret igazi jelentőségét azonban az örökkévalóságban fogjuk majd teljességgel meglátni.