VISSZATÉRÉS A PÁRTÜTÉSBŐL❣️

"💞Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz .. ." (Jób 22,23)

Elifáz ebben a versben nagy igazságot mondott ki, sok ihletett Ige összefoglalását. 
Kedves olvasóm, letaglózott a bűn? Rommá lett az életed? 
Ellened fordult az Úr, úgyhogy anyagilag csődbe jutottál, szellemileg letörtél? 
Vajon nem tulajdon ostobaságod juttatott-e romlásra? 

Ha így van, akkor első dolgod az legyen, hogy visszatérj az Úrhoz. 
Mélységes bűnbánattal és őszinte hittel térj vissza lázadásodból. 
Ezt meg kell tenned, hiszen te fordultál el attól, aki szolgájának vallottad magadat. 
Ez az egyedüli bölcs dolog, amit csak tehetsz, mert amíg ellene harcolsz, nem virágozhat ki az életed. 
Ezt a lépést sürgetően szükséges megtenned, mert amivel Isten eddig fenyített, az semmi ahhoz képest, amivel még fegyelmezhet, hiszen Ő a Mindenható.

Nézd, micsoda biztató ígéret ez: "Felépülsz!" Csak a Mindenható tudja felállítani a ledőlt oszlopokat, helyreállítani a düledező falakat romos életedben. 
Ő viszont nemcsak képes erre, hanem meg is fogja tenni mindezt, ha megtérsz hozzá. 
Ne késlekedj! 
Megnyomorodott lelked teljesen csődbe jut, ha tovább is lázadsz, míg a szívből jövő bűnvallás megkönnyebbít, az alázatos hit pedig megvigasztal. 
Tedd meg ezt, és meglátod, minden rendbe fog jönni.



ÁLDÁS A VÁROSBAN❣️

"💞Ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, áldott leszel a városban..." (5Móz 28,2-3)

A város tele van sürgéssel-forgással, aki nap mint nap benne jár, érzi, hogy ez mennyire felőrli az embereket. Csupa lárma, kavargás, nyüzsgés, fájdalmasan nehéz robot: sok a kísértése, veszedelme és gondja. De ha Isten áldásával megyünk oda, eltűnik a nehézségek éle. 
Ha áldásával maradunk ott, örömet találunk kötelességeink teljesítésében, és erőt kapunk feladataink elvégzéséhez.

Isten áldása talán nem tesz minket naggyá a városban, de megtart a helyes úton; talán nem tesz gazdaggá, de megőriz becsületesnek. Legyen bár munkás, tisztviselő, igazgató, kereskedő vagy elöljáró valaki, a város sok alkalmat nyújt a hasznos életre. 
Ott jó halászni, ahol nyüzsög a sok hal, ott reményt adó az Úrért való munka. ahol nyüzsög a sok ember. Lehet, hogy jobban szeretjük a vidék csöndjét, de ha hivatásunk a városba szólít, azt is szeretni fogjuk, mert tág teret ad munkálkodásunknak.

Ez az ígéret arra biztat, hogy várjunk jó dolgokat, legyen fülünk nyitott az Úr szavának meghallására, kezünk kész rendelkezéseinek végrehajtására. Az engedelmesség áldást hoz.
A parancsolatok megtartásának "jutalma bőséges" (Zsolt 19,12).
 

AZ IGAZSÁGNAK ELÉG TÉTETETT❣️

"💞Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket" (2Móz 12,13)

Számomra Krisztus drága vére vigasztalás, Isten előtt pedig szabadulásom záloga. 
Még amikor magam képtelen vagyok is azt észlelni, Isten Krisztus vérére néz, és elmegy mellettem, "kihagy" az ítéletből. 
Ha éppen elhomályosodnak hitem szemei, akkor is biztonságban lehetek, mert Isten szemei nem homályosodnak el, Ő állandóan látja a nagy Áldozat vérét. Micsoda öröm ez!
Isten megtekinti szeretett Fia áldozatának mély(séges) jelentőségét és azt a végtelen gazdagságot, amit az magában foglal.
Az áldozatra néz, és nem feledkezik meg arról, hogy igazságának már elégtételt szerzett és Krisztusban megdicsőíttetett.
Amikor a teremtést befejezte, ezt mondta Isten róla: "Íme, minden igen jó" (1Móz 1,31).
De vajon mit mondott szeretett Fia engedelmességéről, mindhalálig való engedelmességéről? 
Istennek kimondhatatalan gyönyörűsége van Krisztusban és abban a kedves illatban, amelyet áldozata jelentett, midőn bűntelen önmagát feláldozta Istennek a bűnösökért (elveszettekért).
Ezért lehetünk biztonságban. Isten áldozata és Igéje nyújtja ezt a tökéletes biztonságot.
 "Ki akar hagyni" minket az ítéletből, és ki is fog hagyni, mert dicsőséges 
Közbenjárónk vállalta a halált helyettünk, és Isten elfogadta áldozatát. Igazsága összefonódott szeretetével, hogy örökre szabadulást nyújtson mindazoknak, akiket Krisztus vérével meghintett.

Ő VISSZAJÖN❣️

"💞Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok."- (Jn 14,18.)

Itt hagyott minket, mégsem maradtunk árván. Vigasztalónk elment, mégsem vagyunk vigasztalanok. 
Az a vigaszunk, hogy Ő visszajön, és ez a vigasz elegendő ahhoz, hogy megerősítsen bennünket hosszúnak tűnő távolléte alatt.
Krisztus már úton van hozzánk; azt mondta: ”Bizony, hamar eljövök” (Jel 22,20); (sietve) már közeledik felénk. Azt mondja: ”Eljövök! - és jövetelét semmi nem akadályozhatja meg, semmi nem késleltetheti még egy negyed órával sem. 
Külön hangsúlyozza: ”Eljövök hozzátok”, és ez így is lesz. 
Ő közvetlenül népéhez és népéért fog eljönni. Ez adjon vigasztalást, amíg szenvedünk, mert még nem jött el a várva várt Vőlegény. 
Mikor nem érezzük jelenlétének vidámító erejét, bánkódunk ugyan, de nem eshetünk úgy kétségbe, mintha nem lenne reménységünk. Urunk szempillantásnyi búsulásában, rövid időre elrejtőzött előlünk, de majd visszatér szeretete teljességével. 
Bizonyos értelemben elhagyott bennünket, de csak látszólag. 
Amikor elment, zálogot hagyott hátra, hogy vissza fog térni. Ó, Uram, jöjj hamar! 
Nincs értelme és tartalma földi életünknek, ha te nem vagy itt. Vágyakozunk fényes orcád után. 
Mikor jössz el újra? 
Bizonyosak vagyunk abban, hogy egyszer csak visszatérsz. Siess hozzánk sasszárnyakon! 
Ó Urunk, Istenünk! Ámen.


Ő INGYEN AJÁNDÉKOZOTT MINDENT❣️

"💞Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?"- (Róm 8,32.)

Alakjában nem, de tartalmában ez is ígéret. Sőt, több ígéret ötvözete. 
Rubintok, smaragdok és gyémántok koszorúja arany foglalatban. 
Olyan kérdés ez, amelyet sohasem lehet úgy megválaszolni, hogy az nekünk bármilyen szívbéli aggodalmat okozzon. 
Mit tagadhatna meg tőlünk Isten, miután már nekünk adta Jézus Krisztust? 
Amire csak a menny és a föld között valóban szükségünk van, azt mind megadja nekünk. 
Hiszen ha adakozó jóságának határa lenne, nem adta volna oda tulajdon Fiát értünk.

Mire van szükségem a mai napon? Csak kérnem kell. Kérhetem komolyan, de nem szabad erőszakoskodnom, és valamit kelletlen ajándékként kicsikarnom az Úrtól, hiszen Ő önként szeretne megajándékozni, önként adta Fiát is értünk. 
Nyilván senki sem mert volna ilyen nagy ajándékot kérni tőle. 
Túlságosan vakmerő kívánság lett volna. Ő önként adta Egyszülöttjét. 
Én lelkem, ezek után ne bíznál a mennyei Atyában, hogy Ő ”vele együtt mindent” neked ad? 
Ha erőszakoskodni kellene a Mindenhatóval, szegényes imádságod mit sem érne. 
Szeretete azonban úgy buzog, mint valami ki nem apadó forrás. és bőségesen eláraszt mindazzal, amire valóban szükséged van.


NÖVEKEDÉS❣️

"💞Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak."(Mal 3,20.)

Amikor kisüt a nap, a betegek elhagyják szobáikat és kimennek friss levegőt szívni. 
Amikor a napsütés elhozza a tavaszt és a nyarat, a jószág elhagyja istállóját és magasabban fekvő havasi legelőket keres. Így van ez velünk is. Amikor élő hitben közösségünk lesz az Úrral, mi is elhagyjuk a kétségbeesés sötét mélységeit és kimegyünk a szent bizalom tágas mezőire. 
Felmászunk az öröm hegyeire, és ott friss mennyei táplálékot találunk, nem olyant, mint a testi emberek földi ”száraztakarmánya”.

”Kiszabadulni” és ”örömmel ugrándozni”: ez kettős ígéret. Én lelkem, vágyakozzál mindkét áldás után! Miért maradnál rabságban? Kelj fel és járj-kelj szabadon! Jézus Krisztus azt mondta, hogy az ő juhai bejárnak és kijárnak, és legelőt találnak. Indulj hát, és táplálkozz a határtalan szeretet dús legelőin!

Miért maradnál kisded a kegyelemben? Növekedjél! A fiatal borjak gyorsan nőnek, ha gondosan táplálják őket. Hogyne növekedne a te hited is, aki Megváltód kitűnő gondoskodásában részesülsz. Növekedj hát a kegyelemben, és Urad és Megváltód ismeretében! 
Ne maradj szűkös viszonyok között a hit dolgában, sem pedig satnyán! 
Hiszen már fölragyogott az igazság napja számodra is. 
Felelj sugarai hívó szavára, ahogy a fák is rügyezni kezdenek a napsugár hatására! 
Nyisd meg szívedet, ”növekedjél fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus” (Ef 4,15).


SOHA NE ESS KÉTSÉGBE❣️

"💞..fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak."- (Mal 3,20.)

Ez a prófécia részben már beteljesedett dicsőséges Urunk első eljövetelekor, egészen második eljövetelekor fog beteljesedni, de mint ígéret valóra válhat a mindennapjainkban is. 
Sötét az eged, kedves olvasóm? Még az éjszaka feketesége is sűrűsödik körülötted? 
Ne ess ezért kétségbe; hiszen felkél újra a nap! 
Amikor az éjszaka a legsötétebb, akkor van legközelebb a hajnal. ”Az éjszaka elmúlik, a nappal pedig már egészen közel van” (Róma 13,12).

A fölkelő nap nem a közönséges nap lesz, hanem ”az igazság napja”, amelynek minden sugara szentség. Azért jön, hogy megvidámítson minket, igazság és irgalom útján jön, de még szabadításunk érdekében sem törli el a törvény érvényét. Jézus Krisztus kijelenti Isten szentségét és szeretetét. 
Ha tehát eljön szabadulásunk, az valóságos lesz, mert igazság szerint való.

Csak egy dologban kell megvizsgálnunk magunkat: Féljük-e valóban az Úr nevét? 
Tiszteljük-e az élő Istent, és az Ő útján járunk-e? 
Ha ez így van, akkor az éjszaka már nem tart soká a számunkra, és ha elérkezik a reggel, lelkünk minden betegsége és szomorúsága egyszer s mindenkorra elmúlik; fény, meleg, öröm és tiszta látás lesz a részünk, és ezt lelki betegségünkből és nyomorúságunkból való gyógyulás követi majd. 
Felragyogott már nekünk Krisztus napvilága? 
Akkor üljünk ki fényére! Elrejtette arcát előlünk? Akkor várjuk, amíg felragyog a számunkra! 
Mert amilyen bizonyos a napkelte, olyan biztos az is, hogy ”fel fog ragyogni azoknak, akik nevét félik”.