ISTENNEL VAN DOLGUNK❣️

"💞Nem izzó haragom szerint bánok vele, nem döntöm újból romlásba Efraimot, mert Isten vagyok én, nem ember.."-(Hós 11,9.)

Az Úr így adja tudtunkra, hogy kegyelméből megkímél bennünket. Kedves olvasóm, talán most éppen Isten súlyos fegyelmezése alatt vagy, és minden a közeli ítélettel fenyeget. 
Óvjon meg az Ige a teljes kétségbeeséstől. Lásd, az Úr szólít, hogy tekintsd át életedet és valld meg bűneidet. 
Ha Ő ember lenne, már régen végzett volna velünk. Ha emberi módon cselekedne, elég lenne egy szava vagy csapása, és végünk volna. De Isten nem ilyen, mert Ő mondja: ”amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál” (Ézs 55,9).

Azt jól látod, hogy haragszik, de Ő nem akar mindvégig haragudni. Ha a bűnből az Úr Jézushoz fordulsz, Isten elfordítja rólad haragját. Mivel Isten Isten, és nem ember, van bocsánat a számodra, még ha talán nyakig benne is vagy a bűnben. Istennel állsz szemben, nem pedig egy kőszívű emberrel, mégcsak nem is egy igazságos emberrel. Nincs emberi lény, akinek elég türelme volna hozzád; kihoznál még egy angyalt is a béketűréséből, mint ahogyan kimerítetted szomorkodó atyád türelmét is. Isten azonban hosszútűrő. Jöjj és tégy vele próbát most mindjárt. 
Valld meg bűneidet, higgy és fordulj el a gonosztól, hogy így megszabadulj.



SZÜNTELENÜL MEGEMLÉKEZIK RÓLUNK❣️

"💞Gondol ránk az Úr, meg fog áldani.."- (Zsolt 115,12.)

A mondat első részének igazsáságát én megpecsételhetem. És te? 
Az Úr valóban gondolt ránk, gondoskodott rólunk, megvigasztalt, megszabadított és vezetett. 
Gondviselése minden lépésünkben törődött velünk, még a legkisebb ügyünk sem volt jelentéktelen a számára. 
Egész életünk során gondolt ránk, szünet nélkül. Voltak persze alkalmak, amikor különösképpen megtapasztaltuk gondoskodását, és ezekre különösen nagy hálával gondolunk vissza. 
Igen, valóban ”gondol ránk az Úr”.

A mondat második része értelemszerű következménye az elsőnek. 
Mivel Isten nem változik, a múlthoz hasonlóan a jövőben is mindig gondol ránk. 
És ha Ő gondol ránk, abból áldás származik. 
De itt nemcsak ésszerű következtetéssel, hanem ihletett kijelentéssel van dolgunk: Isten Szent Szellemének ereje is kijelenette ezt nekünk. ”Meg fog áldani” (Csel 3,26). 
Ez nagy és kifürkészhetetlen dolgokat jelent. Mivel ez az ígéret nincs időhöz kötve: a végtelenbe nyúlik. Megáld minket a maga isteni módján, öröktől fogva mindörökké. 

Ezért mondjunk Istennek együtt hálát: ”Áldjad, lelkem, az Urat!” (Zsolt 103,1).


MEG NEM ÉRDEMELT IRGALOM❣️

"💞...aki bízik az Úrban, azt Ő szeretettel veszi körül" (Zsolt 32,10)

A bizalomnak nagy a jutalma. Add ezt megtapasztalnom nekem is, Uram! 
Aki bízik, az mindenkinél inkább bűnösnek érzi magát, de íme kegyelmet készített számára az Úr; tudja, hogy nem érdemli meg, mégis övé az irgalom, és tágra nyílt ajtó várja. Ó Uram, Benned bízom, add nekem ezt a kegyelmet.

Lásd meg, lelkem, milyen testőröd van! Ahogy a fejedelmet körülveszik katonái, úgy övez téged körül az irgalom. Elölről, hátulról és minden oldalról körülvesz a kegyelem, mint fegyveres őrség. 
A kegyelem védőrendszere közepén élünk, mert Krisztusban vagyunk.

Ó, én lelkem, milyen tiszta levegőt szívhatsz! Ahogy a levegő körülvesz, úgy övez körül az Úr kegyelme. Sok bánatuk van azoknak, akik az Úr nélkül élnek, de körülötted annyi a kegyelem, hogy a szomorúság említésre sem érdemes. 

Dávid azt mondja: "Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz szívűek!" (Zsolt 32,11). 
Ha engedelmeskedünk ennek a felhívásnak, szívünk diadalmaskodni fog Istenben, és dicsekedhetünk örömünkkel. Uram, ahogy Te körülveszel irgalmaddal, úgy szeretném én is körülvenni oltárodat a hálaadás énekével!



REÁD SZÁLLNAK MIND EZ ÁLDÁSOK❣️

"💞Áldott vagy a mezőn.."-(5Móz 28,3.)

Milyen gyakran találkoztunk az Úrral, mikor egyedül voltunk a természet csendjében! 
A bokrok és a fák tanúi voltak örömünknek? Újra meg újra vágyakozunk ez után az áldás után?

Ilyen áldást nyert Boáz, amikor aratáskor a munkásai áldásmondással fogadták. 
Virágoztassa fel az Úr mindazokat, akik az ekevasat a földbe eresztik! 
Minden gazda számíthat Istennek az ígéretére, ha valóban engedelmeskedik az Úr Isten szavának.

Kimegyünk a mezőre dolgozni, ahogyan Ádám tette. És habár Ádám bűne nyomán átkozott lett a föld, olyan vigasztalót tudnunk, hogy a második Ádám, azaz Krisztus által áldást hoz reánk a mezőn munkálkodásunk.

Kimegyünk a mezőre, hogy megmozgassuk tagjainkat, és boldogan hisszük, hogy az Úr megáldja kirándulásunkat, és egészséget ad, amelyet az Ő dicsőségére akarunk felhasználni.

Kimegyünk a mezőre, hogy tanulmányozzuk a természetet, és látnunk kell, hogy az egész látható teremtett világban mindenen Isten áldása van, és még az is, amit mi nem látunk hasznosnak, magasabb célnak van szentelve.


ISTEN ÖRÖMMEL AD❣️

"💞Az Úr ezt mondta Ábrahámnak azután, hogy Lót elvált tőle: 
Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre"
(1Móz 13,14-15)

Ábrahám emlékezetes alkalommal kapta (nyerte) ezt a különleges ígéretet (áldást). 
Éppen elrendezett egy családi viszályt. Ezekkel a szavakkal tette ezt: 
"Ne legyen viszály köztem és közted... hiszen rokonok vagyunk" (13,8). 
Ezért nyerte el a békesség teremtőinek szóló áldást. 
A békességet adó Úr örömmel adja kegyelmét azoknak, akik békességre törekszenek. 
Ha mélyebb közösségre vágyunk az Úrral, még jobban keresnünk kell a békesség útját.

Ábrahám igen nagylelkű volt fiatal rokonához. Felkínálta neki a döntést, hogy válasszon, hol akar letelepedni. Ha a békesség kedvéért lemondunk a magunk érdekéről, az Úr többet is ad, mint békességet. Ábrahám példáján láthatjuk ezt: megkapta Istentől az egész földet, amelyet csak a szemével belátott. Mi is kövessük hittel példáját. 
Ábrahámnak várnia kellett, amíg ténylegesen birtokba vehette ezt a földet, de az Úr már neki és utódainak adta azt. 
Határtalan áldással járnak az Isten velünk kötött szövetségéből fakadó ajándékok. Minden a miénk. 
Ha kedvesek vagyunk az Úr előtt, akármerre nézünk, minden a miénk, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezendők. Mi pedig Krisztuséi vagyunk, Krisztus pedig Istené.

GYERMEKEINK MÁR BIZTONSÁGBAN VANNAK❓

"💞...vizet árasztok a szomjas földre, patakokat a szárazra. Szellememet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra"- (Ézs 44,3)

Gyermekeinkben természet szerint nincs még Isten Szelleme, amint azt tapasztaljuk is.
Sok mindent látunk bennük, ami aggodalomba ejt jövőjük felől, és ez szorongó imádságra késztet. 
Ha fiúnk rossz útra tér, komolyan könyörgünk érte, hogy ne hagyja őt Isten elveszni, vezesse a helyes útra. 

Jobban szeretnénk, ha lányunk is inkább alázatos szívű hívő lenne, mint divatos kis királynő.  
Ez az igevers bátorítson komoly reménységre bennünket, hiszen bátorítás az előtte levő vers is: 
 "Ne félj szolgám, Jákób", és ez oszlassa el félelmünket.

Az Úr az Ő Szellemét ígéri, bőséggel és erővel árasztja ránk, és nyomában valóságos és örökkévaló áldás terem. Ezen isteni áradat nyomán fejlődnek gyermekeink, míg
 "Egyik ezt mondja majd: én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik" (44,5).

Olyan ígéret ez, melyet számon kell kérnünk az Úrtól. Időről időre határozottan könyörögnünk kell gyermekeinkért. Mi nem tudunk új szívet adni nekik, de a Szent Szellem igen, és Ő szívesen meghallgatja ezt a kérésünket. A mennyei Atya örömest veszi az apák és anyák imáját. 
Vannak még szeretteink a bárkán kívül? 
Ne nyugodjunk addig, amíg velünk együtt nincsenek biztonságban, az Úr tulajdon kezében.

Az egész Igevers:
Ésaiás próféta könyve 44. rész
Kattints a linkre:
http://biblia.hu/biblia_k/k_23_44.htm

SZÜNTELEN BIZONYSÁGTÉTEL❣️

"💞... az Ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál."- (ApCsel 22,15.)

Pált arra választotta ki az Úr, hogy lássa és hallja, amint a mennyből szól hozzá. 
Ez önmagában is nagy kiváltság volt, de Isten célja nemcsak ez volt, az üzenet Pálon keresztül másokhoz is, minden emberhez szólt. Nem is rekedt meg Pálnál, ő volt az, akinek Európa az evangéliumot köszönheti.

A mi dolgunk is az, hogy bizonyságot tegyünk mindarról, amit az Úr nekünk jelentett ki. 
Ha véka alá rejtjük a drága kijelentést, akkor azt a magunk kárára tesszük.
Először azonban látnunk és hallanunk kell, különben nincs mit mondanunk, de ha ez megtörtént, akkor buzgón bizonyságot kell tennünk (róla).
Legyen személyes a bizonyságtétel: ”tanú leszel”, Krisztusról szóljon: ”az ő tanúja leszel”.
Legyen következetes, egész életünket átható, sok más dolgot kizáró bizonyságtétel. 
Ne csak ahhoz a néhány emberhez szóljon, akik örömest fogadják, hanem ”minden” elérhető emberhez, fiatalhoz és öreghez, gazdaghoz és szegényhez, jóhoz és rosszhoz. 
Sohasem szabad úgy hallgatnunk, mintha néma szellem volna bennünk, mert igeversünk parancs és ígéret, és ezt nem szabad elfelejtenünk - ”tanúm leszel”, ”tanúim lesztek” (Csel 1,8), mondja az Úr.

- Uram, teljesítsd be rajtam ezt az Igét!