DICSŐÍTSÜK ISTENT❣️

"💞Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek" (1Sám 2,30)

Életem fő célja, viselkedésem irányítója valóban Isten dicsőítése? 
Ha így van, akkor Ő is "dicsőséget szerez" nekem.
 
Esetleg az emberek egy ideig nem becsülnek, de Isten nagyon hatásos módon tisztességet szerez majd nekem. Aki kész a gyalázkodást is elhordozni, és ezt Isten akaratára figyelve teszi, az végül bizonyosan elnyeri a mennyei dicsőséget.

Éli nem dicsőítette Istent házanépe jó igazgatásával, fiai sem dicsőítették Istent szent hivatásukhoz méltó viselkedéssel. 
Ezért az Úr sem szerzett nekik dicsőséget, hanem elvette családjuktól a főpapságot, és az ifjú Sámuelt tette az ország prófétájává (urává). 
Ha azt akarom, hogy családom Istené legyen, mindenben tisztelnem kell az Urat. 
Isten olykor megengedi, hogy az istentelenek élvezzék a világi dicsőséget, de azt a méltóságot, tisztességet, dicsőséget és halhatatlanságot, amely csak Tőle származik, azok számára tartja fönn, akik szent engedelmességgel csak Őt akarják dicsőíteni.

Mit tehetek ma, amivel dicsőíthetném az Urat? 
Dicsőségét szolgálhatom bizonyságtétellel és engedelmességgel. 
Dicsőíthetem vagyonommal és valamilyen konkrét szolgálattal. 
Csöndesedjünk el és gondoljuk meg, mivel dicsőíthetjük Őt, aki dicsőséget akar szerezni nekünk.



NEM HAGY ELVESZNI❣️

"💞Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.."(Zsolt 16,10.)

Ez az Ige Jézus Krisztusban beteljesedett, de áttételesen érvényes mindenkire, aki Krisztusban van. Lelkünk nem marad az elválás állapotában, és testünk, noha elenyészik, újra feltámad. 
Ezúttal azonban olvasóim figyelmét inkább ezen Ige tágabb jelentésére szeretném felhívni.

Bánatunkban vagy bajunkban szellemileg nagyon mélyre süllyedhetünk, szinte úgy érezhetjük, mintha a pokol mélyére zuhantunk volna, de Isten nem engedi, hogy ebben az állapotban maradjunk. 
Azt gondolhatjuk, hogy szívünk, lelkünk, tudatunk szinte már a halál kapujában van, de Isten nem engedi, hogy ott maradjunk. Elalélhat bennünk a reménység és az öröm, de nem süllyedhetünk le a végső romlásba, sem a fenyegető kétségbeesésbe. 
Nagyon mélyre zuhanhatunk, de nem mélyebbre annál, amit az Úr megenged. 
Egy időre belekerülhetünk a kétségek börtönébe, de nem veszhetünk el benne. 
A reménység csillaga mindig ott ragyog az égen, még a legsötétebb éjszakában is. 
Az Úr nem feledkezik meg rólunk és nem szolgáltat ki az ellenségnek. 
Ezért legyünk jó reménységben. Az vigyáz ránk, akinek irgalma végtelen.

Egy biztos: A halál, a kétségbeesés és a sötétség világából életre, szabadságra és világosságra támaszt majd fel minket.


ADJ, DE FELTÜNÉS NÉLKÜL!ADJ, DE FELTÜNÉS NÉLKÜL❣️

"💞Te pedig, amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked"
(Mt 6,3-4)

Nem azoknak szól ez az ígéret, akik azért adakoznak a szegényeknek, hogy lássák az emberek cselekedetüket, mert ezek így egyszer már megkapták jutalmukat, ezért nem számíthatnak rá, hogy még egyszer kapjanak valamit.

Tartsuk titokban, ha jótékonykodunk, titokban, még önmagunk előtt is. 
Egészen természetesen adjunk, annyiszor és annyit, amennyit csak a szükség kíván, de azután eppúgy ne törődjünk vele, mint azzal, hogy mit is ebédeltünk.
Adjunk, de eszünkbe ne jusson önmagunkról azt gondolni:
"milyen nagylelkű voltam!"
Hagyjuk a dolgot Istenre, aki mindent lát, mindent megjegyez és mindent megjutalmaz. 
Áldott az az ember, aki titokban cselekszi a jót: különleges örömet nyer ennek fejében.
Olyan ez, mint a csendben elfogyasztott kenyér, amely ízletesebb, mint a királyok lakomája. 
Hogyan lehetne részem ebben az ízletes eledelben még ma? Úgy, ha kiárad lelkemből a jóság.

Ma itt és majd odaát maga az Úr gondoskodik a titokban adakozók jutalmáról. 
Ő tudja, hogy hogyan és mikor jutalmazzon, és jutalma a legjobb lesz. 
Ezen ígéret igazi jelentőségét azonban az örökkévalóságban fogjuk majd teljességgel meglátni.

ÖRÖM A KIVETETTNEK❣️

"💞Halljátok az Úr Igéjét, akik tisztelitek szavát: 
Honfitársaitok, akik gyűlöinek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: 
Mutassa meg dicsőségét az Úr, látni akarjuk örömötöket! Ők azonban szégyent vallanak."
 (Ézs 66,5.)

Ez az igevers e kis könyv olvasói közül legföljebb talán csak egyhez szól ezer közül, 
de az Úr ezt az egyet ezzel az Igével akarja felvidítani. 
Imádkozzunk mindazokért, akiket emberi közösségek igazságtalanul kitaszítanak. 
Bárcsak megvigasztalná az Úr az ilyeneket!

Ez az Ige azokhoz az igazán kegyes emberekhez szól, akik őszintén félik az Úr Igéjét. 
Az ilyeneket olykor gyűlölik a testvérek és szentségük és hűségük miatt kivetik maguk közül. 
Milyen nagy keserűség lehet ez nekik, annál is inkább, mert hitük miatt vetik ki őket
és ez éppen a vallásra hivatkozva, állítólag Isten dicsősége érdekében történik. 
Mennyi segítséget kap az ördög ”Isten nevében”! 
Milyen ravasz az ősi kígyó: Isten nevét veszi ajkára, hogy alattomosan megtévesszen
és így marása még mérgezőbb legyen.

Az üldözöttek számára az jelent reménységet, hogy az Úr száll síkra értük. 
Ő választottainak szószólója és védője: teljes szabadulást hoz az istenfélő ember számára, 
az üldözők ”azonban szégyent vallanak”.

Ó, Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet azokon, akiket embertársaik kigúnyolnak!



AMI KÖVET BENNÜNKET❣️

"💞Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján" (Zsolt 23,6)

Minden négy évben csak egyszer virrad ránk ez a nap. Ó, bárcsak négyszeres áldást hozna! 
Mind ez ideig Isten jósága és szeretete mint két testőr kísért minket napról napra. 
E kettő alkotta a hátvédet, míg a kegyelem volt az elővédünk. 
Ez a rendkívüli nap is egyike életünk napjainak, tehát a két testőr velünk lesz ma is. 
A jóság, hogy gondoskodjék arról, amire szükségünk van, a szeretet, hogy elfedezze bűneinket. 
Ők kísérjék lépteinket ma és mindennap, míg egyszer majd több nap nem virrad ránk. 
Ezért ezen a különleges napon szolgáljuk az Urat szívünk még teljesebb odaszentelésével, és buzgóbban dicsérjük nevét, mint eddig tettük. 
Nem tudnánk ma valami különlegesen jó szolgálatot végezni az Úrért vagy a szegényekért? 
A szeretet találékonyságával tegyük ezt a napot, ezt a február 29-ét mindörökre emlékezetessé!

IGAZI ORSZÁGUNK A MENNYBEN VAN❣️

"💞...mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van" (Zsid 10,34)

Földi vagyonunk veszendő, nem maradandó. Isten azonban maradandó kincset ígért nekünk dicsőséges országában, és mi ezt az ígéretet annyira megbízhatónak tarthatjuk, hogy máris az örökkévaló birtok tulajdonosának érezhetjük magunkat. Már most a miénk. 
Azt mondják: "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok", de nekünk megvan a verebünk, 
és a túzok is a miénk. Máris miénk a menny. 
Megvan rá a jogcímünk, zálogunk van rá, sőt már megízleltük első gyümölcsét is. 
Nemcsak "hallomásból" tudunk róla, hanem már meg is tapasztaltuk.

Mivel tudjuk, hogy odaát vár ránk ez az értékesebb (vagyon) "kincs", hogyne kárpótolna ez a jelen veszteségeiért. Elveszthetjük a pénzünket, de ez a kincsünk biztonságban van.
 Elveszthetjük az árnyékot, de a valóság a miénk, mert Megváltónk él, és a számunkra készített hely megmarad örökké.

 Jobb birtokunk, értékesebb vagyonunk, nagyobb ígéretünk van, s mindennek alapja a vele való örök szövetség. Örvendezzünk ezért, és mondjuk az Úrnak: "Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké" (Zsolt 145,2).

MEG NEM RENDÜLT BIZALOM❣️

"💞Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban" (Zsolt 112,7)

A bizonytalanság rettenetes dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról, hajlamosak vagyunk az aggódásra, 
és nem fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú állapotnak a gyógyszere a hit. 
Az Úr Szelleme által lelkünkbe szent derűt ad, és eloszlatja a jelenre és a jövendőre vonatkozó minden félelmünket.

Arra az Úrban való bizakodásra kell (szorgalmasan) törekednünk, amiről a zsoltáros beszél. 
Az Úrnak nem egyik vagy másik ígéretében kell bíznunk csupán, hanem Isten rendíthetetlen hűségében olyan bizalommal, amely meg van róla győződve, hogy Isten nem tesz velünk semmi rosszat, 
sem azt nem engedi, hogy bárki más ártson nekünk. 

Ez a szüntelen bizalom legyőzi az életünk ismert és ismeretlen nehézségeit. 
Hozzon a holnap bármit, Isten az Ura a holnapi napnak is. 
Történjék velünk akármi, (amit még nem is sejtünk) a mi Urunk az ismert és ismeretlen dolgoknak egyaránt Istene. Elszántan bízunk az Úrban, jöjjön akármi. 
Még ha a legrosszabb dolog történne is, Istenünk akkor is a legnagyobb és a legjobb. 
Ezért nem félünk, még ha meg is ijedünk, mikor bekopog a postás, vagy ha éjszaka távirattal riasztanak fel álmunkból. 
Él az Úr, mitől féljenek (az Ő) gyermekei?