MEGŐRZI AZ ÁRVÁT❣️

"💞Csak nálad talál irgalmat az árva" (Hós 14,4)

Ez elegendő indok arra, hogy ne bízzunk semmi másban, csak az Úrban. 
Ha egy gyermek elveszíti (természettől való) gondviselőjét, hozzá lép Istenünk, és Ő lesz a gyámolítója. 
Ugyanígy a felnőtt ember is: ha már mindenkit elvesztett, akire támaszkodhatott, az élő Isten kezébe teheti le az életét, akiben mindent megtalál, amire csak szüksége van.
Az árvák Istenre vannak utalva, mint atyjukra, és Ő gondoskodik is róluk. 
E sorok írója tudja, mit jelent egyedül csak Isten erős karjára utalva lenni, és készséggel tanúskodik arról, hogy nincs más bizalom, amelyet tények hitelesebben igazolnának, vagy amely jutalmát bizonyosabban elnyerné, mint a láthatatlan, de mindörökké élő Istenbe vetett bizalom.

Vannak gyermekek, akiknek van ugyan édesapjuk, mégsem sokkal jobb a helyzetük, mint az árváknak, ezért ők is gazdagok Isten oltalmában. 
Jobb, ha nincs más barátunk, csak Isten, mintha temérdek földi pártfogónk volna, de nincs Istenünk. 
Fájdalmas dolog elveszteni egy hozzánk közel álló embert, de amíg az Úr marad számunkra az irgalom forrása, addig nem vagyunk igazán árvák. 
Legyen a mai Ige vigasztalója minden apátlan árvának, de rajtuk kívül mindazoknak is, akiknek nincs földi támaszuk.Uram, hadd találjam meg Nálad az irgalmat! 
Minél gyámoltalanabb és nyomorultabb vagyok, annál inkább szeretnék Benned, szerető szívedben bízni.


ÁLDÁS A HÁZRA❣️

"💞... az igazak lakóhelyét megáldja" (Péld 3,33)

Aki igaz ember és féli az Urat, annak még a háza teteje is Isten védelme alatt áll. 
Otthona a szeretet lakhelye, a szent élet iskolája, és mennyei világosság sugárzik benne. 
Főhelyen van benne a családi oltár, ahol naponta tisztelik az Urat. Ezért az Úr megáldja lakhelyét. 
Lehet szerény kunyhó vagy tágas udvarház; az Úr áldása nem az otthon nagyságától, hanem lakóinak magatartásától függ.

Az a ház a legáldottabb, amelynek gazdája és gazdaasszonya istenfélő ember, de egy fiú vagy leány, vagy akár egy szolgáló is áldást hozhat egy egész házra. 
Az Úr gyakran egy egész háznépet megáld és felvirágoztat annak egy vagy két tagjáért, akik "igazak" az Ő szemében, mert kegyelme már megigazította őket. 
Szeretteim, fogadjuk be az Úr Jézust állandó vendégünknek, mint a betániai testvérek és akkor igazán áldottak leszünk.

Ügyeljünk arra, hogy minden dolgunkban igazak legyünk - mindennapi munkánkban, mások megítélésében, szomszédainkkal való bánásmódunkban, egész életvitelünkben és magatartásunkban. Mert az igaz Isten a hamis életet nem tudja megáldani.




DICSŐÍTSÜK ISTENT❣️

"💞Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek" (1Sám 2,30)

Életem fő célja, viselkedésem irányítója valóban Isten dicsőítése? 
Ha így van, akkor Ő is "dicsőséget szerez" nekem.
 
Esetleg az emberek egy ideig nem becsülnek, de Isten nagyon hatásos módon tisztességet szerez majd nekem. Aki kész a gyalázkodást is elhordozni, és ezt Isten akaratára figyelve teszi, az végül bizonyosan elnyeri a mennyei dicsőséget.

Éli nem dicsőítette Istent házanépe jó igazgatásával, fiai sem dicsőítették Istent szent hivatásukhoz méltó viselkedéssel. 
Ezért az Úr sem szerzett nekik dicsőséget, hanem elvette családjuktól a főpapságot, és az ifjú Sámuelt tette az ország prófétájává (urává). 
Ha azt akarom, hogy családom Istené legyen, mindenben tisztelnem kell az Urat. 
Isten olykor megengedi, hogy az istentelenek élvezzék a világi dicsőséget, de azt a méltóságot, tisztességet, dicsőséget és halhatatlanságot, amely csak Tőle származik, azok számára tartja fönn, akik szent engedelmességgel csak Őt akarják dicsőíteni.

Mit tehetek ma, amivel dicsőíthetném az Urat? 
Dicsőségét szolgálhatom bizonyságtétellel és engedelmességgel. 
Dicsőíthetem vagyonommal és valamilyen konkrét szolgálattal. 
Csöndesedjünk el és gondoljuk meg, mivel dicsőíthetjük Őt, aki dicsőséget akar szerezni nekünk.



NEM HAGY ELVESZNI❣️

"💞Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.."(Zsolt 16,10.)

Ez az Ige Jézus Krisztusban beteljesedett, de áttételesen érvényes mindenkire, aki Krisztusban van. Lelkünk nem marad az elválás állapotában, és testünk, noha elenyészik, újra feltámad. 
Ezúttal azonban olvasóim figyelmét inkább ezen Ige tágabb jelentésére szeretném felhívni.

Bánatunkban vagy bajunkban szellemileg nagyon mélyre süllyedhetünk, szinte úgy érezhetjük, mintha a pokol mélyére zuhantunk volna, de Isten nem engedi, hogy ebben az állapotban maradjunk. 
Azt gondolhatjuk, hogy szívünk, lelkünk, tudatunk szinte már a halál kapujában van, de Isten nem engedi, hogy ott maradjunk. Elalélhat bennünk a reménység és az öröm, de nem süllyedhetünk le a végső romlásba, sem a fenyegető kétségbeesésbe. 
Nagyon mélyre zuhanhatunk, de nem mélyebbre annál, amit az Úr megenged. 
Egy időre belekerülhetünk a kétségek börtönébe, de nem veszhetünk el benne. 
A reménység csillaga mindig ott ragyog az égen, még a legsötétebb éjszakában is. 
Az Úr nem feledkezik meg rólunk és nem szolgáltat ki az ellenségnek. 
Ezért legyünk jó reménységben. Az vigyáz ránk, akinek irgalma végtelen.

Egy biztos: A halál, a kétségbeesés és a sötétség világából életre, szabadságra és világosságra támaszt majd fel minket.


ADJ, DE FELTÜNÉS NÉLKÜL!ADJ, DE FELTÜNÉS NÉLKÜL❣️

"💞Te pedig, amikor adományt adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked"
(Mt 6,3-4)

Nem azoknak szól ez az ígéret, akik azért adakoznak a szegényeknek, hogy lássák az emberek cselekedetüket, mert ezek így egyszer már megkapták jutalmukat, ezért nem számíthatnak rá, hogy még egyszer kapjanak valamit.

Tartsuk titokban, ha jótékonykodunk, titokban, még önmagunk előtt is. 
Egészen természetesen adjunk, annyiszor és annyit, amennyit csak a szükség kíván, de azután eppúgy ne törődjünk vele, mint azzal, hogy mit is ebédeltünk.
Adjunk, de eszünkbe ne jusson önmagunkról azt gondolni:
"milyen nagylelkű voltam!"
Hagyjuk a dolgot Istenre, aki mindent lát, mindent megjegyez és mindent megjutalmaz. 
Áldott az az ember, aki titokban cselekszi a jót: különleges örömet nyer ennek fejében.
Olyan ez, mint a csendben elfogyasztott kenyér, amely ízletesebb, mint a királyok lakomája. 
Hogyan lehetne részem ebben az ízletes eledelben még ma? Úgy, ha kiárad lelkemből a jóság.

Ma itt és majd odaát maga az Úr gondoskodik a titokban adakozók jutalmáról. 
Ő tudja, hogy hogyan és mikor jutalmazzon, és jutalma a legjobb lesz. 
Ezen ígéret igazi jelentőségét azonban az örökkévalóságban fogjuk majd teljességgel meglátni.

ÖRÖM A KIVETETTNEK❣️

"💞Halljátok az Úr Igéjét, akik tisztelitek szavát: 
Honfitársaitok, akik gyűlöinek és kitaszítanak benneteket nevem miatt, ezt mondják: 
Mutassa meg dicsőségét az Úr, látni akarjuk örömötöket! Ők azonban szégyent vallanak."
 (Ézs 66,5.)

Ez az igevers e kis könyv olvasói közül legföljebb talán csak egyhez szól ezer közül, 
de az Úr ezt az egyet ezzel az Igével akarja felvidítani. 
Imádkozzunk mindazokért, akiket emberi közösségek igazságtalanul kitaszítanak. 
Bárcsak megvigasztalná az Úr az ilyeneket!

Ez az Ige azokhoz az igazán kegyes emberekhez szól, akik őszintén félik az Úr Igéjét. 
Az ilyeneket olykor gyűlölik a testvérek és szentségük és hűségük miatt kivetik maguk közül. 
Milyen nagy keserűség lehet ez nekik, annál is inkább, mert hitük miatt vetik ki őket
és ez éppen a vallásra hivatkozva, állítólag Isten dicsősége érdekében történik. 
Mennyi segítséget kap az ördög ”Isten nevében”! 
Milyen ravasz az ősi kígyó: Isten nevét veszi ajkára, hogy alattomosan megtévesszen
és így marása még mérgezőbb legyen.

Az üldözöttek számára az jelent reménységet, hogy az Úr száll síkra értük. 
Ő választottainak szószólója és védője: teljes szabadulást hoz az istenfélő ember számára, 
az üldözők ”azonban szégyent vallanak”.

Ó, Uram, teljesítsd be ezt az ígéretedet azokon, akiket embertársaik kigúnyolnak!



AMI KÖVET BENNÜNKET❣️

"💞Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján" (Zsolt 23,6)

Minden négy évben csak egyszer virrad ránk ez a nap. Ó, bárcsak négyszeres áldást hozna! 
Mind ez ideig Isten jósága és szeretete mint két testőr kísért minket napról napra. 
E kettő alkotta a hátvédet, míg a kegyelem volt az elővédünk. 
Ez a rendkívüli nap is egyike életünk napjainak, tehát a két testőr velünk lesz ma is. 
A jóság, hogy gondoskodjék arról, amire szükségünk van, a szeretet, hogy elfedezze bűneinket. 
Ők kísérjék lépteinket ma és mindennap, míg egyszer majd több nap nem virrad ránk. 
Ezért ezen a különleges napon szolgáljuk az Urat szívünk még teljesebb odaszentelésével, és buzgóbban dicsérjük nevét, mint eddig tettük. 
Nem tudnánk ma valami különlegesen jó szolgálatot végezni az Úrért vagy a szegényekért? 
A szeretet találékonyságával tegyük ezt a napot, ezt a február 29-ét mindörökre emlékezetessé!