FÉLELEM A FÉLELEMTŐL❣️

"💞Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek: - így szól az Úr" (Jer 1,8)

Ha félelmünkben megtántorodunk, közel annak a veszélye, hogy bűnbe esünk. 
Félnünk kell az önteltségtől is, de még jobban féljünk a gyávaságtól. 
Merj Dánielként viselkedni! Vezérünknek bátor katonákra van szüksége.

Minden okunk megvan a bátorságra. Isten azokkal van, akik Vele tartanak. 
Soha nem hagy magunkra a küzdelem órájában. Fenyegetnek? 
Hát olyan ember vagy, akinek egy halandótól félnie kellene? 
Attól tartasz, hogy elveszted állásodat? Istened, akit szolgálsz, gondoskodik ételedről és italodról, bízzál hát benne. Kigúnyolnak? Ezzel szinte összetörik belső tartásodat? 
Viseld el Krisztusért, sőt, örvendezzél rajta.

Isten az igazzal és a szenttel van, hogy megszabadítsa, és megszabadít téged is. 
Emlékezz, hogyan jött ki Dániel sértetlenül az oroszlánok verméből, és a három ifjú is a tüzes kemencéből. A te helyzeted nem oly reménytelen, mint az övék volt: de még ha az is lenne, az Úr átsegít és győzelmessé tesz.

"Ezért félj a félelemtől".
Ez leggonoszabb ellenséged, amelyet önmagadban hordasz. 
Térdelj le, kiálts segítségért, azután kelj fel és mondd: "Bízom, nem félek"!



-

MÁSOK ELÖTT PÉLDAMUTATÓ❣️

"💞Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!" (Fil 4,9)

Jó dolog, ha valakinek az élete mindenben olyan példamutató, mint Pálé volt. 
Bárcsak követni tudnánk példáját ma és mindennap!
Ha Isten segítségével mi valóban cselekedjük is Pál tanításait, akkor nekünk is szól ez az ígéret! 
És micsoda ígéret ez!
A békességet szerető, békességet teremtő és árasztó Isten velünk lesz! "Békesség nektek" - milyen drága áldás ez!
De még ennél is több, ha a békesség Istene velünk! Így miénk a forrás is, nemcsak a folyó, miénk a nap, nemcsak a sugarai. Ha a békesség Istene velünk van, akkor élvezhetjük Isten minden emberi értelmet felülhaladó békességét, amelyet semmi külső körülmény nem zavarhat meg.
Ha az emberek cívódnak körülöttünk, békéltetők tudunk lenni a számukra, ha a békesség Istene velünk van.
Ezt a valódi békességet az igazság keresése és cselekvése útján találhatjuk meg. 
Ha elhagyjuk a hitet, vagy letérünk az igazság útjáról, azt gondolva, hogy ezzel a békességet segítjük elő, akkor nagyon becsapjuk magunkat.
Először a szíved legyen tiszta, azután légy békeszerető, - ez Pál sorrendje, amely bölcsességre és élettapasztalatra vall. Tartsuk be ezt a sorrendet, és akkor - az apostolhoz hasonlóan - velünk lesz a békesség Istene!

-

ISTEN A MI MENEDÉKÜNK❣️

"💞Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak" (Ez 11,16)

Ha távol is kell lennünk gyülekezetünktől, nem vagyunk távol a kegyelem forrásától, amely Isten szentségéből fakad. Az Úr, aki az övéit olyan helyre állítja, ahol mint száműzöttek érzik magukat, nem hagyja egyedül őket, maga lesz velük és kárpótolja őket mindazért, amit otthoni gyülekezetük szent alkalmai jelentettek számukra.
Fogadd el ezt az ígéretet, vésd a szívedbe, testvérem, aki vándorútra hivattattál!

Isten menedék az Ű népének mindenféle ellenség elől. Ő maga az imádság helye. 
Az idegenben ugyanúgy velünk van, mint Jákóbbal volt, aki vándorlásában a puszta földön hált, de mikor felébredt, mégis így szólhatott: "Bizonyára az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16). 
Isten a nyugalom szentélye is, olyan, mint a Szentek Szentje a jeruzsálemi templomban, ahol az Örökkévaló lakott. 
Nála nyugalmat találunk a gonosztól való félelmünkben.

Isten az irgalom szentélye Jézus Krisztus által. A frigyláda az Úr Jézus. 
Áron vesszeje, a mannával telt edény és a törvénytáblák (mind benne foglaltatnak) Krisztusban, a mi szentélyünkben. 
Istenben találjuk meg a szentség és a közösség helyét. Mi másra lenne még szükségünk?

Ó Urunk, add, hogy beteljesüljön ez az ígéret a mi életünkben, hogy megtapasztaljuk: "Te vagy a mi szentélyünk!"


-

GYENGÉD VIGASZTALÁS❣️

"💞Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket" (Ézs 66)

Anyai vigasztalás! Ez maga a gyöngédség!
Egy anya mennyire együtt tud érezni gyermekével a bánatban.
Hogyan öleli keblére, mennyire szívére veszi szomorúságát! 
Gyermeke mindent elmondhat neki, és ő úgy együtt érez vele, mint ahogyan senki más! 
Minden vigasztalója közül anyját szereti legjobban a gyermek, és sokszor így van ezzel még a felnőtt férfi is.
Ha Isten így lehajol hozzánk, hogy mint egy édesanya vigasztaljon minket, akkor jósága semmivel sem mérhető össze.
Mert azt könnyen megértjük, hogy Isten olyan, mint apánk, de olyan is lenne, mint gyengéd anyánk? Bizony, így van ez: szent bizalmasságban élhetünk vele, határtalan bizalommal fordulhatunk felé, és vigasztalást, végtelen szent nyugodalmat találunk nála.
Ha maga Isten a vigasztalónk, a fájdalomnak nem lehet többé helye a szívünkben.
Mondjuk el neki minden bánatunkat, még akkor is, ha panaszunk csak sóhajtásba és (vagy) zokogásba fullad.
Ő nem veti meg könnyeinket, hiszen anyánk sem tette ezt, Ő is ismeri gyenge voltunkat és megbocsátja bűneinket, csak ezt még bizonyosabban, tökéletesebben teszi, mint arra anyánk képes volt. 
Ne próbáljuk hát egyedül hordozni fájdalmunkat, szomorúságunkat, mert ezzel bánatot okozunk ennyire kedves és jóságos Urunknak.
Kezdjük minden napunkat szerető Istenünkkel való közösségben, és ugyanígy végezzük is be.
Az anyák sem fáradnak bele a gyermekeikkel való törődésbe, hát még akkor a mi Urunk!


-

NE VESD MEG A TE IFJUSÁGODAT❣️

"💞De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok: 
Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!"(Jer 1,6-7)

Jeremiás fiatal volt, és visszarettent, amikor Isten nagy feladatot bízott rá.
De küldője nem fogadta el, amikor ifjú voltát hozta fel kifogásnak. 
Ha Isten egyszer kiválasztotta, hogy nevében szóljon, akkor teljesen lényegtelen, hogy kicsoda ő önmagában. 
Nem neki kell kigondolni az üzenetet és nem ő választja meg a hallgatóságot. 
Azt kell mondania, amit Isten parancsol, azokhoz kell mennie, akikhez Isten küldi, és mindezt nem a maga erejével kell megtennie.

Bizonyára sok fiatal igehirdető vagy tanító olvassa ezeket a sorokat, aki átérezte már azt, amit Jeremiás érzett ebben a helyzetben. 
Isten jól tudja, milyen fiatalok vagytok, milyen kevés ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek, de ha valóban Ő választott ki, hogy elküldjön titeket, nem szabad visszarettennetek a mennyei küldetéstől.

Isten ereje hatalmasan megmutatkozik majd a ti gyöngeségetekben.
Mert ha annyira idősek volnátok is, mint Matuzsálem, ugyan mit segítene az életkorotok, és ha olyan bölcsek volnátok is, mint Salamon, de büszkék és önfejűek, mit érne az?
Csak ragaszkodjatok az Igéhez, és az lesz a ti bölcsességetek, kövessétek Isten útmutatását, és az lesz eligazítótok.

-

KIMENNI ÖRÖMMEL❣️

"💞Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz"(5Móz 33,18)

Az Ószövetség áldásai nekünk is szólnak, mert mi Isten népe vagyunk, akik Őt szellemben imádjuk, és nem a testben bízunk. Zebulon örvendezhet, mert az Úr megáldja útrakelését. 
A Zebulonnak szóló áldás nekünk is ígéretet jelent. Amikor útra kelünk, elindulunk, lehet örömre okunk.

Ha elutazunk, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk, Isten gondviselése kísér minket. 
Ha távoli országba költözünk, az Úr velünk van a szárazföldön és a vízen egyaránt.
Ha elindulunk misszionáriusnak, Krisztus így biztat:
"Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig"
(Mt 28,20). Mikor nap mint nap munkába indulunk örömmel mehetünk, mert tudjuk, Isten velünk lesz reggeltől estig.

Olykor persze szorongást érzünk induláskor, mert nem tudjuk, mi vár ránk. 
Ilyenkor ez az áldás jó szolgálatot tehet és felvidíthat minket. 
Így mikor utazáshoz csomagolunk, "csomagoljuk be" ezt az Igét is. Tegyük a szívünkbe, és ott őrizzük. 
Sőt, mondjuk el újra meg újra, míg örvendezve énekelünk. Szedjük fel énekelve a horgonyt, lépjünk fel zsoltárt énekelve a vonatra (kocsiba)!
Legyünk örvendező nép, akik minden alkalommal boldogan dicsérik az Urat

-

KIÉ A HARC❓

"💞És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az Úr. Mert az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket" (1Sám 17,47)

Ha bizonyosan tudjuk egy harcról, hogy az a harc az Úré, akkor egészen bizonyosak lehetünk a győzelemben, mégpedig az olyan győzelemben, amely a legjobban tesz bizonyságot Isten hatalmáról.
Az emberek megfeledkeznek az Úrról, még a hívők gyülekezetében is. 

Ezért amikor egyszer alkalom kínálkozik arra, hogy (mindennek a Nagy Végső Oka emberi hatalom nélkül elvégzi szándékát) az embereknek megmutassuk, hogy Isten el tudja érni célját anélkül is, hogy az emberek hatalmát igénybe venné, akkor ez egy drága lehetőség, amelyet ki kell használnunk.
Azért is nagyon fontos ez, mert még Isten népe is túlságosan bízik az emberi erőben. 
Lássuk meg, micsoda nagy dolog az, hogy Dávid kezében nincsen kard, mégis tudja, hogy Isten le fogja győzni az egész ellenséges sereget.

Ha valóban az igazságért küzdünk, ne várjunk, amíg tehetségünk, pénzünk vagy egyéb látható eszközeink lesznek a küzdelemhez, hanem a magunk találta lapos kövecskével és egyszerű parittyánkkal szálljunk szembe az ellenséggel. 
Ha a küzdelem csak a miénk lenne, nem lehetne okunk a bizakodásra, de ha az Úr Jézus Krisztus ügyéért harcolunk és egyedül az Ő erejében bízunk, ugyan, ki állhatna ellent nekünk? 
Ezért szálljunk szembe habozás nélkül a "filiszteussal". 
A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellent nekünk?



-
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)