AZ ÁLDOTT OTTHON ÁLDÁS LESZ MÁSOKNAK IS❣️

"💞Áldjon meg téged a Sionról az Úr, hogy láthasd Jeruzsálem jólétét egész életeden át"
(Zsolt 128,5)

Ez az ígéret az istenfélő embernek szól, aki buzgó igyekezettel jár a szentség útján. 

Az ilyen ember otthonát megáldja az Úr: felesége és gyermekei nagy boldogság forrása.
A gyülekezetben is arra törekszik, hogy az Úr ügye ott is virágozzék, mert éppúgy gondja van az Úr házára, mint a magáéra.
Ha az Úr építi háznépünket, illő, hogy mi is igyekezzünk az Úr házát építeni.
Javaink csak akkor értékesek igazán, ha a kiválasztottak gyülekezetének építését szolgáljuk velük.

Áldás lesz életeden, ha felmégy a gyülekezetbe, a Sionra. Ott tanít, megelevenít, megvigasztal az Úr, ott száll fel az imádság és az áldás. Ott hangzik a bizonyságtétel a Nagy Áldozatról.

Megáld téged az Úr a Sionról!

De ez nemcsak neked válik hasznodra; maga a gyülekezet is így virágzik. Sokasodnak a hívők, és szent munkájukat siker koronázza. Vannak olyan áldott emberek, akiknek egész élete folyamán megvalósul ez az ígéret.
Sajnos, amikor meghalnak, Krisztus ügye gyakran kárt szenved. 

Igyekezzünk hát, hogy mi is hasznosan munkálkodjunk Isten gyülekezetében, és boldognak láthassuk Jeruzsálemet egész életünkben.
Uram, légy hozzam irgalmas, hogy ilyen áldott ember lehessek.

 

NEM VETI EL NÉPÉT❣️

"💞Hiszen nem veti el az Úr a saját népét az Ő nagy nevéért, mert tetszett az Úrnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket" (1Sám 12,22)

Isten maga választotta ki magának népét, ezért köztük marad, és nem hagyja el őket.
Szeretetből választotta ki, és mert kiválasztotta, szereti azt.
Azért választotta ki népét, mert így volt kedves neki, de mert kiválasztotta őket, mindig kedvesek lesznek számára.

Tulajdon nevére hozna szégyent, ha elvetné népét, ez azt mutatná, hogy vagy tévedett a kiválasztásban, vagy állhatatlan a szeretetben. Isten szeretete azonban állandó, és soha el nem fogy, ezért dicséret és dicsőség illeti meg mindőrökké.

Az Úr korábban megtapasztalt jósága és szeretete biztosíték arra, hogy Ő soha nem hagy el minket. 

Ő, aki annyira szeretett, hogy tulajdon népévé tett bennünket, nem fogja érvénytelenné tenni kegyelmének munkáját. Nem azért tett értünk annyi csodát, hogy most elvessen bennünket. 

Egyszülött Fia, Jézus Krisztus meghalt értünk, biztosak lehetünk abban, hogy nem hiába halt meg. Elhagyhatja-e azokat, akikért vérét ontotta?!

Mivel tetszett Az Úrnak, hogy kiválasszon és megváltson bennünket, örömmel fog ezután is megáldani minket. Az Úr Jézus nem állhatatlan szeretetében. Ahogy az övéit szerette, úgy szereti őket most és mindörökké.

lstell õrzi az övéit❣️

"💞Én, az Úr vagyok az õrizõje, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal õrzöm, hogy senki ne bánthassa" (Ézs 27,3).

Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentõs a hívõ számára. Itt azt jelenti ki, hogy Õ maga gondozza tulajdon szõlõjét. 

Nem hízza másra, hanem személyesen ügyel rá. 

Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott?

Öntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. 

Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermõnek kellene lennünk! 

Milyen gazdag szõlõfürtöknek kellene csüngeniök a tõkéken!

Jönnek ugyan a kártevõk, a kicsiny rókák és vaddisznók, de ha maga az Úr az õrizõnk éjjel-nappal szüntelen, mit árthatnak akkor nekünk? Miért félünk? 

Õ gondoz, öntöz, õriz; mi másra van még szükségünk?

Ebben a versben az Úr kétszer is hangsúlyozza, hogy Õ maga cselekszik. 

Milyen erõ, szeretet és változhatatlanság van ebben! Ki állhat ellen akaratának? 

Ha Õ valamirõl azt mondja, hogy megcselekszi, akkor ott kétségnek nem lehet helye. 

Ha Isten minket így õriz, Vele szembe tudunk szállni a bûn, a halál és a pokol minden seregével!

Ó Uram, ha azt mondod, hogy Te vagy az õrizõm, mi mást tetetnék, minthogy dicsõítelek ezért Téged.

ISTEN ŐRZI AZ ŐVÉIT❣️

"💞Én, az Úr vagyok az őrizője, minduntalan öntözgetem. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki ne bánthassa" (Ézs 27,3)

Amikor az Úr személyesen jelent ki valamit, nem valamelyik szolgáján keresztül, akkor szava különlegesen jelentős a hívő számára. 

Itt azt jelenti ki, hogy Ő maga gondozza tulajdon szőlőjét. 

Nem hízza másra, hanem személyesen ügyel rá. 

Vajon, akit Isten maga gondoz, lehet az nem jól gondozott?
Öntözget bennünket, nemcsak naponta, nem is csak óránként, hanem minden pillanatban. 

Hogy kellene növekednünk! Milyen frissnek és gyümölcstermőnek kellene lennünk! 

Milyen gazdag szőlőfürtöknek kellene csüngeniök a tőkéken!
Jönnek ugyan a kártevők, a kicsiny rókák és vaddisznók, de ha maga az Úr az őrizőnk éjjel-nappal szüntelen, mit árthatnak akkor nekünk? Miért félünk? 

Ő gondoz, öntöz, őriz; mi másra van még szükségünk?
Ebben a versben az Úr kétszer is hangsúlyozza, hogy Ő maga cselekszik. 

Milyen erő, szeretet és változhatatlanság van ebben! Ki állhat ellen akaratának? 

Ha Ő valamiről azt mondja, hogy megcselekszi, akkor ott kétségnek nem lehet helye.
Ha Isten minket így őriz, Vele szembe tudunk szállni a bűn, a halál és a pokol minden seregével!
Ó Uram, ha azt mondod, hogy Te vagy az őrizőm, mi mást tetetnék, minthogy dicsőítelek ezért Téged.

BIZTONSÁGBAN LAKOZNI❣️

"💞Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint" (5Móz 33,28)

Minél magányosabban lakunk, annál nagyobb biztonságban lehetünk. Isten el akarja különíteni népét a bűnösöktől. Így szól: "Menj ki közülük" (1Móz 12,1)

A "keresztyén világ" olyan iszonyatos, hogy a Szentírás soha nem beszél róla. 

A világi keresztyén pedig szellemileg beteg. 

Akik kiegyeznek Krisztus ellenségeivel, máris közéjük számítanak.

A mi biztonságunk nem abban rejlik, hogy kiegyezünk az ellenséggel, hanem hogy magányosan lakunk a legjobb Baráttal. Így biztonságban vagyunk akkor is, ha a világ gúnyolódik, rágalmaz és vigyorog. 

Így mentesek vagyunk a hitetlenség káros befolyásától, a világi büszkeségtől, a hiúságtól és szennytől.
Isten azt ígéri, hogy az, aki az Övé, az akkor is "bizton lakhat egymagában", amikor a világot éhségek és háborúk sújtják majd bűnei miatt.

Az Úr kihívta Ábrahámot a káldeabeli Úr-Kaszdim városából, ő azonban félúton megállt. 

Nem is nyert áldást addig, amíg újra el nem indult, és az Istentől rendelt helyre, 

Kánaán földjére meg nem érkezett. Csak ott volt igazán biztonságban, noha ellenség vette körül. 

Lót viszont egyáltalán nem volt biztonságban Sodomában, bár barátok körében élt.
A mi biztonságunk abban van, hogy magányosan lakozunk Istennel.

NINCS SZÉGYENRE OKUNK❣️

"💞Ne félj, mert nem vallasz szégyent" (Ézs 54,4)

Nem szégyenülhetünk meg hitünkben.
A szőrszálhasogatók és kritikusok támadhatjuk a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban évről évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem túlzás, sem hiányosság. 

Nem szégyen egyszerű hívőnek lenni. Az egyszerű hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsőség koszorúja a hívő fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén.

Nem szégyenülhetünk meg reménységünkben. Minden pontosan úgy lesz, ahogyan az Úr megmondta. 

Ő táplál minket, vezet, megáld és megnyugtat. Urunk eljön egyszer újra, és akkor vége lesz a siralom napjainak. Hogy dicsőítjük majd akkor az Urat, aki először élő reménységet adott nekünk, azután beteljesítette reménységünket.

Nem szégyenülhetünk meg szeretetünkben sem.
Jézus Krisztust mindenek felett szeretjük, és soha nem kell szégyenkeznünk azért, amiért szívünket neki szenteltük.
A dicsőséges Szeretett meglátása majd igazolja az iránta való leglelkesebb ragaszkodást is.
Senki sem kárhoztatja majd a mártírokat, mert meghaltak Érte. 

Ha majd Krisztus ellenségeit az ítélet sújtja, az Úr Jézus szeretteit magasztalni fogják a megdicsőültek, mert "nagyobb gazdagságnak tartották Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot" (Zsid 11,26).

PÁSZTOR VIGYÁZ RÁJUK❣️

"Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek"

(Zof 3,13)

Tegnap gondolataink a "szegény" és "nincstelen" népnél jártak, amelyet az Úr mint élő magot hagyott egy halott világban. A próféta azt mondja, hogy ez a nép "nem cselekszik hamisan" és "nem beszél hazugul".
Ennek a népnek nem volt sem rangja, sem gazdagsága, ami megtarthatta volna, de azokat a fegyvereket sem tudta használni, amelyekben a gonoszok annyira bíztak: ez a nép bűnös vagy csalárd módon sem tudta magát védelmezni.
Hát akkor? Elpusztulnak? Semmiképpen!
"Legelésznek és heverésznek", és nemcsak védettek a veszedelemtől, de nem is ismerik a gonosztól való félelmet.
A juhok igen gyönge teremtmények, a farkas pedig félelmetes ellenség.
Mégis a juhok vannak többen, mint a farkasok, ügyük mindig győzelmes, míg a farkasoké egyre csak hanyatlik.
Egy napon a juhnyájak megtöltik a földet, de nem marad egy farkas sem, mert a juhoknak van pásztoruk, aki gondoskodik róluk, védi őket és békességet ad nekik.
Nem lesz "senki", sem emberi, sem ördögi formában, "aki háborgassa őket".
Mert ugyan, ki riaszthatná meg az Úr nyáját, amikor közel van a Pásztor?
Így hát kékességben lehetünk a zöld mezőkön, mert Krisztus lelkünk tápláléka és nyugalma.