MEGVÁLTOTTAK IDEGENBEN❣️

"💞E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé."(4Móz 23,9.)

Ugyan ki szeretne pogányok között lakni úgy, hogy közéjük számláltassék?

Hiszen még nekünk is, akik magukat keresztyéneknek mondók között élünk, sokszor olyan nehéz közöttük teljes odaadással szolgálni az Urat.

Akkora a keveredés, hogy az ember sokszor szeretne valahol magányosan élni.

Az az Úr nyilvánvaló akarata, hogy népe más úton járjon, mint a világ fiai, és az övéi határozottan és félreérthetetlenül különbözzenek a világtól. Isten megváltott és elhívott bennünket, és szellemi életünk alapján lényegesen különbözünk a világ fiaitól. 

Semmi keresnivalónk tehát a „hiúság vásárában” és a „romlottság városában”. 

Helyünk a keskeny úton van, amelyen minden igazi zarándoknak az Urat kell követnie.

Ez adjon nekünk békességet, amikor a világ kinevet vagy megvet bennünket, sőt, segítsen abban, 

hogy egyenesen örömmel tudjuk elfogadni a gúnyt, mint ami Istennel való szövetségünk velejárója. 

Nevünk egy másik könyvben van felírva, nem ugyanazon magból valók vagyunk, a mi otthonunk máshol van, mint ahol ők laknak, nem ugyanazon úrnak szolgálunk. 

Ezért érthető, hogy a világ megvet bennünket, és nem számlál saját fiai közé. 

Ha egyszer már bizonyosak vagyunk afelől, hogy Isten a megváltottak közé sorolt bennünket, 

akkor nem bánjuk többé, ha a világ különcnek tart és magányosságra kárhoztat bennünket.

AZ ÉLETADÓ FOLYAM❣️

"Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz" (Ez 47,9) 

A próféta látomásában az éltető víz a Holt-tengerbe ömlik, és még ebbe a halott tóba is életet visz. 

Amerre Isten kegyelme jár, ott azonnal maradandó szellemi élet támad. 

A kegyelem szabadon áramlik Isten akaratának engedelmeskedve, amiképpen a folyó is jótetszése szerint kanyarog. Amerre csak halad, nem azt várja, hogy az élők menjenek hozzá, hanem Ő teremt életet a maga megelevenítő áradatával. 

Bárcsak végigfolyna utcáinkon és sikátorainkon is! 

Bár beáradna a házamba és addig emelkedne, amíg minden egyes zug megtelne vele.

Uram, áraszd az élő vizet barátaimra, családomra, és add, hogy engem se kerüljön el. 

Már ittam belőle, de kívánok belemerítkezni, sőt úszni benne. 

Ó, Megváltóm, szeretném, ha gazdagabb lenne az életem. 

Kérlek, jöjj hozzám, tölts el, míg teljesen megelevenedem és megerősödöm a szolgálatra. 

Kérlek, Uram, Istenem, tölts meg a belőled áradó élettel

Nyomorult, száraz és merev vagyok. Jöjj és eleveníts meg, hogy kirügyezzem, virágot hozzak és gyümölcsöt teremjek a Te dicsőségedre. 

Eleveníts meg, Krisztusért kérlek. 

Ámen!

SZABADULÁS a PORTÓL és POLYVÁTÓ❣️

"💞Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre" (Ám 9,9)

A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít és rostál bennünket. 

Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a világban, mint ahogy a gabonát is megrostálják. 

Olykor az ördög tartja a kezében a rostát, és jól megrázza abban a reményben, hogy így végleg tönkretehet minket. 

A hitetlenek sem restek, hogy szívünkbe és elménkbe ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és félelmét. A világ pedig készségesen segít nekik ebben, és nagy lendülettel ráz jobbra- balra bennünket. Ami pedig a legrosszabb, maga a hitetlenné vált egyház is hozzáadja erejét ehhez a rostáláshoz.

Nos, csak hadd rostáljanak! Így különül el a pelyva a búzától. 

A tiszta búza így legalább megszabadul a pelyvától és a portól. 

De milyen nagy kegyelmet hirdet nekünk mai igerészünk, amikor azt ígéri, hogy: "egy szem sem esik a földre". 

Ami jó, igaz és kegyes, azt Isten megőrzi. 

A legkisebb sem vész el gyermekei közül, és egyetlen hívő sem szenved olyan veszteséget, ami igazán kárára lenne. 

A rostálásban úgy megtartatunk, hogy azt a végén Krisztus Jézus által nyereségnek találjuk majd.

SZÉLES FOLYÓK HAJÓK NÉLKÜL❣️

"💞Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók" (Ézs 3,21) 

"Ott" az Úr lesz legfőbb javunk, éspedig minden olyan hátrány nélkül, amely még a legjobb földi dolgokkal is szükségszerűen velejár. 

Ha egy város széles folyamoknak örvendhet, az azzal a kockázattal jár, hogy az ellenség hajókkal támadja meg. 

Mikor azonban az Úr egy messze elágazó folyammal jelképezi szeretetének kiáradó gazdagságát, gondosan elejét veszi a félelemnek, amelyet ez a jelkép ébreszthet bennünk: "nem kelnek át büszke hajók" rajta. Áldott legyen mindenre gondoló szeretete!

Uram, ha gazdagság folyamával ajándékozol meg, kérlek, ne engedd, hogy megtámadjanak a büszkeség, vagy a világias lelkület "hadihajói". 

Ha jó egészséggel és derűs kedéllyel áldasz meg, ne hagyd, hogy a könnyelműség vagy lustaság díszes bárkája beevezzen a szívembe.

Ha a Neked való szolgálatban olyan áradó sikereket adsz, mint egy nagy folyó, kérlek, hogy hullámain sohase találkozzam az önteltség és az elbizakodottság gályáival. 

Ha végtelenül boldog vagyok, mert évről évre tapasztalhatom kegyelmed erejét, ne tűrd, hogy ezért megvessem a gyengébb hívőket, sem azt, hogy saját tökéletességemben gyönyörködjem! 

Uram, kérlek, add nekem az áldást, amely gazdaggá tesz, de ne engedj semmi olyat tennem, ami megszomorít Téged, vagy bűnbe visz engem!

Ámen!

A PRÓBATÉTEL ÁLDÁSA❣️

"💞...a nyomorúság munkálja ki az állhatatosságot" (Róm 5,3)

Ez is ígéret, ha nem is formájára, de lényegére nézve. 

Türelemre van szükségünk, és ez az Ige megmutatja, hogyan juthatunk hozzá. 

Maga a béketűrés tanít meg a türelemre, ahogyan úszás közben tanulunk meg úszni. Szárazföldön nem tanul meg senki úszni, nyomorúság nélkül sem tanul meg senki tűrni. 

Hát nem érdemes elszenvedni a nyomorúságot, ha ezáltal miénk lehet az a nagy belső békesség, amellyel el tudjuk fogadni Isten akaratát?

Igeversünk azonban valami olyasmit állapít meg, ami nem felel meg az emberi természetnek, hanem természetfeletti. 

A nyomorúság önmagában csak türelmetlenséget, hitetlenséget és lázadást szül, de a kegyelem titkos kohójában béketűrés lesz belőle. Amikor mi csépeljük a gabonát, a por felkavarodik; ha Isten próbatételével csépel minket, a por szépen leülepszik. 

Mi, ha felrázunk valakit, nem azért tesszük, hogy annak békessége legyen, az Úr azonban ezért teszi ezt gyermekeivel. Ez valóban nem emberi cselekvésmód, hanem a bölcsesség kútfejét, Istenünk dicsőségét szolgálja.

Uram, kérlek, kegyelmed tegye számomra is áldássá a próbatételt! 

Nem akarom magam kivonni annak kegyelemteljes áldása alól. 

Kérlek azért, hogy vedd le rólam a nyomorúságokat, de sokkal inkább arra kérlek, hogy szabadíts meg az állhatatlanságtól. 

Krisztusom, vésd szívembe keresztedet, a Te béketűrésed képét!

OK AZ ÖRVENEZÉSRE❣️

"💞Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít.
Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked" Zof 3,17

Micsoda nagyszerű Ige ez! Az Uraknak Ura népével van, hatalmának királyi felségében! 

Jelenléte már önmagában is békességgel és reménységgel tölt el bennünket. 

Végtelen erő rejlik Istenünkben.
A hívők gyülekezetében lakozik, ezért népe ujjongva örvendezhet.

Isten nemcsak köztünk van, hanem kegyelmével állandóan munkálkodik is közöttünk. 

„Megsegít” mindig. Innen a neve is: Jézus, a Szabadító.
Ne féljünk ezért semmi veszedelemtől, hiszen Neki van hatalma arra, hogy megmentsen.

Ez azonban még mindig nem minden. Jézus Krisztus mindvégig ugyanaz marad, mert szeret, és szeretetében találunk nyugalmat.

Sohasem fog megszűnni szeretni. Abban találja örömét, hogy szeret, sőt, ujjongva örül azoknak, akiket szeret. Mindez csodálatos.
Mikor Isten befejezte a teremtés munkáját, nem énekelt, egyszerűen csak azt mondta: „Íme igen jó!”. 

Amikor azonban a megváltás műve fejeződött be, a Szentháromság olyan örömöt érzett, amelyet csak az ujjongás szó tud valamelyest kifejezni.

Gondold ezt meg és álmélkodjál! Krisztus menyegzői dalt énekel választottai felett. ők a szerettei, bennük van öröme, nyugalma, éneke.

Úr Jézus, taníts minket mérhetetlen szereteteddel, hogy mi is tudjunk szeretni Téged, és örvendezve Neked szenteljük életünket. Kevesebb jelenjen meg

MINT a PÁLMA és a CÉDRUS❣️

"💞Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus" (Zsolt 92,13)

Ezeket a fákat nem az ember gondozza és metszegeti: a pálmák és cédrusok az "Úr fái", az Ő gondozása nyomán virulnak. Az Úr szentjei éppígy az Ő gondoskodó keze alatt növekednek. 

Ezek a fák örökzöldek, minden évszakban egyformán szépek. 

A hívőknek sincsenek hol szent, hol pedig istentelen időszakaik: minden életkörülmény között az Úrtól nyert szépségükben állnak. 

Ahol ezek a fák nőnek, szépségükkel azonnal szembetűnnek. 

A táj szemlélője mindenütt azonnal felfigyel a pálmák és cédrusok királyi szépségére. 

Jézus Krisztus követői sem rejtőzhetnek el a megfigyelők elől, mert olyanok, mint a hegyen épített város, amelyet nem lehet nem észrevenni.

Isten gyermekének növekedése is hasonló a pálmáéhoz: teljes erővel fölfelé tör, törzséből egyetlen oldalágat sem növeszt. Olyan, mint egy csodálatos oszlop, oszlopfővel a tetején. 

Nem ágazik sem jobbra, sem balra, minden erejével a menny felé törekszik, és az éghez legközelebb érleli gyümölcsét. - Uram, kérlek, formálj engem, hogy ilyenné legyek én is!

A cédrus dacol minden viharral. Az örök hó határán nő, de az Úr gondoskodik arról, hogy a törzsében meleget és erőt adó nedvek follyanak. - Uram, add, hogy én is a Te melegeddel és erőddel tudjak dacolni a hideggel és a viharral szemben! 

Ámen!