EGGYÉ LENNI KRUSZTUS JÉZUSSAL❣️

"💞...mert én élek, és ti is élni fogtok" (Jn 14,19)

Jézus Krisztus annyira bizonyossá tette azt, hogy akik benne hisznek, azok élnek, mint amilyen biztos az, hogy Ő él. Amilyen biztos, hogy él a fő, olyan biztosan élnek a tagok is. 
Ha Jézus Krisztus nem támadott fel halottaiból, akkor mindnyájan meghalunk bűneinkben. 
Mivel azonban feltámadt, valamennyi hívő feltámadt benne. 

Halálával eltörölte bűneinket és megnyitotta előttünk, halálraítéltek előtt, a siralomház ajtaját. 
Feltámadása megigazulásunk bizonyítéka: Isten feloldozott minket, és hozzánk szól az irgalom szava:
 "Ő megbocsátja minden bűnödet... megváltja életedet a sírtól" (Zsolt 103,3-4).

Krisztus népe ugyanúgy örökké élni fog, mint ahogyan Ő is örökké él. 
Mivel Ő él, hogyan halhatnának meg azok, akiket Önmagával eggyé tett! 
Mivel pedig Ő soha többé meg nem hal, mert legyőzte a halált, a halál nem uralkodik többé felette, ezért az övéi sem térnek vissza többé régi énjük sírjába, hanem az Úrral együtt élnek az új életben.

Hívő testvérem, ha az kísért, hogy félj, mert egy napon mégis újra az ellenség kezébe esel, vigasztaljon meg ez az Ige. Soha el nem veszítheted szellemi életedet, mert az el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Ugye nem kételkedsz az Úr halhatatlanságában? 
Ne gondold azt sem, hogy enged téged meghalni, hiszen egy vagy vele.
Életed biztosítéka az Ő élete, tehát ne félj, hanem nyugodjál meg az élő Úrban!


SOHA NE SZÉGYELLJÜK ŐT❣️

"Aki tehát vallást tesz rólam az emberek elõtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám elõtt" (Mt 10,32).

Milyen kegyelmes ígéret ez! Nagy örömmel teszek vallást az én Uramról. 
Akármennyi hibám legyen is, Krisztust soha nem szégyellem, és a keresztrõl szóló tanítást bátran hirdetem. Uram, nem rejtem magamba a Te igazságodat.

Nagyszerû dolgot helyez itt számomra kilátásba az Ige. Barátaim elhagyhatnak, ellenségeim ujjonghatnak, az Úr azonban nem tagadja meg szolgáját. 
Nincs kétségem afelõl, hogy az Úr a magáénak tart, hiszen új meg új zálogát adja szeretetének. 
De eljön a nap, amikor meg kell majd állnom az Atya elõtt. 

Milyen öröm tudnom, hogy Krisztus akkor majd vallást fog tenni rólam. 
Azt mondja majd: ez az ember bízott bennem és kész volt bántalmazást is szenvedni nevemért, ezért én is a magaménak vallom õt. Régen, ha valakit lovaggá ütöttek, a királynõ gyémántos térdszalagot adott át neki. Nagy megtiszteltetés volt az összegyûlt sokaság elõtt átvenni ezt a kitüntetést. 
Mi ez azonban ahhoz a tisztességhez képest, amikor majd Krisztus vall bennünket a magáénak a magasságos Isten trónusa elõtt, a mennyben. Ezért soha ne szégyelljem, hogy az Úré vagyok. 
Soha ne hallgassak gyáván, se ne alkudjak meg félszívvel. 
Pirulnom kellene, mert azé vagyok, aki megígérte, hogy kezeskedik az életemért Isten elõtt?

A KEGYELMI SZÖVETSÉG JELE❣️

"💞Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz" (5Móz 30,6)

Íme, ez az igazi körülmetélkedés. Szerzője "Istened, az Úr".
Csak Ő tud hatni a szívekre. Ő tudja elvenni belőle a testiséget és a szennyet.
Csak Ő tudja véghezvinni bennünk, hogy szeretni tudjuk Istent teljes szívünkből és lelkünkből. Kegyelmének csodája ez, amelyet a Szent Szellem visz véghez bennünk.

Ezt csak az Úrtól kérhetjük el, és kevesebbel sose érjük be.
Figyeljük meg, hol történik ez a körülmetélkedés: nem a testünkön, hanem a szellemünkben.
A kegyelmi szövetség alapvető ismertető jele ez.
A kiválasztottakra kitörölhetetlenül jellemző, hogy szeretik Istent.
Titkos pecsét ez, biztosítja a hívőt kiválasztása megmásíthatatlan voltáról.

Arra igyekezzünk hát mi is, hogy ne külsőleges szertartásokban bízzunk, hanem a Szent Szellem munkájában. Ha erre ügyelsz, meglesz az eredménye: "élni fogsz".
A testünk halálra van ítélve, de ha a szívedet adod át Istennek, és a Szent Szellem dolgaira törekszel, akkor élni fogsz.

Bárcsak véghez vinné az Úr, a mi Istenünk kegyelme munkáját belső emberünkön, hogy teljes szívünkből és teljes lelkünkből neki élhessünk.

AZ ÚR EREJE SZABADDÁ TESZ ❣️

"💞Hatalmassá lesznek az Úr által, és az Ő nevében bízva élnek - így szól az Úr" (Zak 10,12)

Vigasztalás ez a hitükben megbetegedetteknek, akik elfásultak és attól félnek, hogy soha nem kelnek már fel a szorongások és kétségek betegágyából.
Az áldott Orvos azonban ki tud gyógyítani ebből a betegségből, és el tudja venni a nyomában keletkezett gyengeséget is.

Megerősíti a gyöngéket, méghozzá a lehető legjobb módszerrel, az Úrban erősíti meg őket.
Az Úrban erősebbek vagyunk, mint önmagunkban.
Az Úrban való erő megerősíti az Úrral való közösségünket, az önmagunkban bízó erő csak büszkeséget szül.
 
Ez utóbbi tragikusan korlátolttá tesz, míg az előbbi határtalán távlatokat nyit meg előttünk.
A hívő használja is az Úrtól kapott erejét: felserken és jár az Ő nevében.
Micsoda öröm, ha egy beteg végre felkel és jár.
Milyen gyönyörűség a lelki gyengeség korszaka után újra erősnek lenni az Úrban.
 
Az Úr felszabadítja népét arra, hogy belátása szerint éljen, és belső készséget is ajándékoz az övéinek, hogy éljenek szabadságukkal. Szabad emberekké tesz bennünket; nem vagyunk rabszolgák, akik sohasem pihenhetnek meg, hanem szabadon jöhetünk-mehetünk Immánuel földjén.

Én lelkem, kelj fel szomorúságodból és betegségedből, Krisztus szólít most fel, hogy légy erős, és járj Istennel szent szabadságban. Engedelmeskedj szeretete szavának!

NYITOTT AJTÓ ELŐTT ÁLLUNK❣️

"💞Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be ..." (Jel 3,8).

Az Isten igazságához hûséges szentek elõtt nyitva van az ajtó. 
Én lelkem, mivel te már eldöntötted, hogy az Úr kijelentett Igéjét követed életedben és halálodban, nyitott ajtó elõtt állsz.

Be akarok lépni ezen a nyitott ajtón az Istennel való közösségbe. Ki tilthatná meg ezt? 
Krisztus Jézus eltörölte bûneimet, megajándékozott igazságával, ezért bátran beléphetek. 
Meg is teszem, Uram, a Te kegyelmed által.

Ezen a nyitott ajtón át beléphetek az Ige titkaiba, Isten mélységes titkaiba: a kegyelembõl való kiválasztás, a Krisztussal való közösség, az Õ második eljövetelének megértésébe. 
Mindez elõttem van, és örvendezhetek benne. 
Minden ígéret, minden tanítás feltárulhat elõttem, egy se marad többé rejtve a számomra.

Belsõ szobámban is nyitott az ajtó: szabadon Isten elé járulhatok. 
Az emberek között a szolgálat nyitott ajtaja áll elõttem. 
Isten meg akar hallgatni és fel kíván használni. Nyitott ajtón át haladhatok elõre a szentek mennyei gyülekezete felé, és nyitott ajtó vár a földi gyülekezet közösségében élõ szentekre. 
Lehet, hogy egyesek megpróbálják bezárni ezt az ajtót elõttem, vagy kizárni engem mindebbõl, de ez sohasem fog sikerülni nekik.

Nemsokára megnyílik elõttem a menny kapuja. Átmegyek majd gyöngykapuján az én Uram, az Úr elé, és mindörökké Istennél lehetek.

A MI OLTÁRUNKON KRISZTUS VÉRE VAN❣️

"💞Azután kenje meg a pap vérrel az Úr színe elõtt az illatszerfüstölõ oltár szarvait..."
(3Móz 4,7).

Füstölõ oltár minden hely, ahol a szentek könyörgéseiket és hálaáldozatukat mutatják be. 
Jó dolog arra gondolni, hogy ez az oltár a Nagy Áldozat vérével van meghintve. 
Ez teszi istentiszteletünket elfogadhatóvá Isten elõtt. 
Egyszülött Fiának vérére tekint, és ezért fogadja el hódolatunkat.

Fontos számunkra, hogy megértsük a bûnért való egyedüli áldozat vérének jelentõségét, hiszen bûnnel szennyezettek még legszentebb cselekedeteink is, és Isten legbuzgóbb megtérésünket, hitünket, imádságunkat sem fogadhatná el, ha nem volna bûneinkért való engesztelõ áldozat. 
Sokan kigúnyolják a "vért", számunkra azonban ez a vigasztalás és a reménység egyetlen alapja. 

Az oltár szarvaira hintett vér legyen világosan a szemünk elõtt, mikor Istenhez közeledünk. 
A vér ad erõt az imádságnak, ezért van az oltár "szarvain". 
"Az Úr színe elõtt" van, ezért elõttünk is ott kell, hogy legyen. Krisztus vére már az oltáron van, mielõtt mi tömjénnel oda járulnánk. 
Ott van, hogy hálaáldozatunkat és könyörgéseinket megszentelje.

Gyertek, könyörögjünk bizodalommal, hiszen Jézus Krisztus, a nagy áldozat, megáldoztatott, érdeme a miénk. A vér a kárpiton belül van, és a hívõk imádságai ezért lehetnek kedvesek Isten elõtt.


SOHA NEM HAGY MAGUNKRA❣️

,,💞Nem mondanak többé elhagyottnak..." (Ézs 62,4)

"Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar.
A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az "elhagyott" szóban. 
Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. 
Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. 
Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! 
Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.
De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? 

Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: 
"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). 

Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? 
Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. 
Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy "elhagyta az Isten, intézzük el mi is". 
Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.

Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: "Gyönyörködik majd benned az Úr".
Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged"

(Zsid 13,5).