(Zsolt 37,3).
Jól összeillik ez a két Ige: bízzál és cselekedjél, méghozzá ebben a Szent Szellem által megadott sorrendben. Elõször hitünk kell legyen, hogy azután a hitünk munkálkodhassék.
Jól összeillik ez a két Ige: bízzál és cselekedjél, méghozzá ebben a Szent Szellem által megadott sorrendben. Elõször hitünk kell legyen, hogy azután a hitünk munkálkodhassék.
Az Istenben való bizalom szent, munkára indít: bízunk abban, hogy Isten jót fog adni és mi is a jót tesszük.
Ez a bizalom nem tétlenné tesz, hanem felserkent és biztat, hogy számítsunk arra,
hogy az Úr munkálkodik általunk.
Nem szabad aggodalmaskodnunk és a rosszat cselekednünk, hanem bíznunk kell és a jót tennünk.
Nem bízhatunk tettek nélkül, és nem cselekedhetünk bizalom nélkül.
Ellenségeink szívesen kiirtanának bennünket, ha ez sikerülne nekik.
Ellenségeink szívesen kiirtanának bennünket, ha ez sikerülne nekik.
De mert bízunk és a jót tesszük, nyugodtan élhetünk ott, ahova Isten állított bennünket.
Nem akarunk visszamenni Egyiptomba, hanem Immánuel földjén maradunk -
Isten gondviselésének, a szövetségi szeretet Kánaánjának földjén.
Nem olyan könnyû megszabadulni tõlünk, mint azt az Úr ellenségei gondolják.
Nem tudnak bennünket kiszorítani vagy kiutálni: ahol Isten a helyünket megjelölte, ott maradunk.
De biztonságban élhetünk és meglesz mindenünk?
De biztonságban élhetünk és meglesz mindenünk?
Az Úr megnyugtat: amilyen biztos, hogy Isten él, olyan biztos, hogy táplálni fogja népét.
Csak az a dolgunk, hogy bízzunk Benne és a jót cselekedjük, az Úr gondja, hogy hitünk szerint tegyen velünk.
Ha nem a hollók, Abdiás vagy egy özvegyasszony által gondoskodik rólunk, akkor majd másképpen, de biztonságban élhetünk. Felre hát a félelmekkel!
