A MINDÍG ÉBER ŐRSZEM❣️

"💞Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!" (Zsolt 121,4)

Az Úr "Izráel őrizője". Mindig ébren van, nem közelíthet hozzá sem a könnyű, sem a mély álom. Szüntelenül vigyáz népének házára és szívére. 

Ez önmagában elég ok arra, hogy teljes békességben pihenjünk. 

Nagy Sándor mondta egyszer, hogy azért tud nyugodtan aludni, mert barátja, 

Parménió őrködik mellette. Mennyivel nyugodtabban aludhatunk mi, akikre Isten vigyáz.

A "bizony" szó megerősíti ezt az örvendetes igazságot. 

Figyeljünk hát fel rá, és tudjunk gond nélkül megpihenni.

Jákób el tudott aludni, noha csupán egy kő volt a párnája. 

Isten azonban őrködött felette, sőt, áldást kapott álmában Jákób, és másnap hittel mondhatta: 

"az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16). 

Mikor teljesen védtelenek vagyunk, az Úr maga tartja fölénk megóvó kezét.

Az Úr úgy őriz minket, ahogyan a gazdag a kincsét, a tábornok a határőrvárost, a testőr az uralkodóját. 

Semmi nem árthat azoknak, akik ilyen védelem alatt állnak. 

Hadd tegyem én is testemet, lelkemet, szellememet az Ő drága kezébe. 

Ő soha nem feledkezik meg rólunk, és nem szűnik meg gondoskodni rólunk. 

Hát nem érzed szüntelenül áldását?

Ó Uram, tarts meg engem, nehogy eltévelyedjem, elessem vagy el vesszek. 

Tarts meg engem, hogy megtarthassam parancsolataidat. 

Szüntelen vigyázásod óvjon meg attól, hogy pihenésem restség legyen, alvásom pedig halálos álom. 

Ámen!

A MEGSZENTELT LELKEK MEGELÉGÜLNEK❣️

"💞... népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR" (Jer 31,14)

Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal.
Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és népe között.

Ezek az emberek "jóllaknak". Ez igen nagy dolog. Az emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók, sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet!
Csak a megszentelődött lélek megelégült lélek.
Akik megtérnek, megelégülnek.

Nem csoda, ha Isten népe "jóllakik" az Úr "javaival".
Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. 

Ő korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret, fenntartás nélkül szívén hordoz.
Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor ugyan mi más lenne erre képes? 

Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt nem szabad teljesítenie.

Uram, én meg vagyok elégedve.
Legyen áldott érte a Te neved!

SZABADOK VAGYUNK, NEM A BŰNNEK SZOLGÁI❣️

"💞Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek" (Róm 6,14)

A bűn uralomra tör: nem elégszik meg szerényebb hellyel, mint a szívünk trónjával. 

Olykor félünk, hogy legyőz minket, és ilyenkor az Úrhoz kiáltunk:

 "Ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!" (Zsolt 119,133, Károli ford.)
Erre kapjuk Isten vigasztaló válaszát: "A bűn nem fog uralkodni rajtatok".
Megtámadhat minket, meg is sebezhet, de soha nem fog uralomra jutni bennünk.

Ha a törvény alatt lennénk, bűneink ereje fokozódnék, és a bűn végül eluralkodna rajtunk, mert a bűn büntetése éppen az, hogy az ember teljesen a bűn hatalmába kerül. 

Mivel azonban a kegyelem szövetségében élünk, ez önmagában elegendő biztosíték arra, hogy ne szakadhassunk el az élő Istentől. Isten nekünk kegyelmet ígért, amely által visszafordulunk tévelygéseinkből, megtisztulunk tisztátalanságainkból és megszabadulunk utálatos szokásaink láncaitól.

Ha rabszolgaként, keservesen kellene megdolgoznunk az örök életért, kétségbeesett kimerültséggel kidőlnénk és feladnánk a harcot, mint a pusztában vándorló nép, amikor visszavágyott az egyiptomi fogságba (2Móz 16,3).

Mivel azonban az Úr szabad gyermekei vagyunk, merítsünk bátorságot és vegyük fel a harcot minden romlottságunkkal és kísértésünkkel, abban a biztos tudatban, hogy a bűn soha többé nem hajthat uralma alá bennünket.
Isten maga adja nekünk a győzelmet Krisztus Jézus által, akié a dicsőség örökkön örökké.

 Ámen!

BOTLADOZÁS NÉLKÜL JÁRNI❣️

"💞Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék..." (Zsolt 121,3)

Ha az Úr nem engedi meg, hogy megtántorodjunk, akkor sem ember, sem az ördög nem buktathat el bennünket. Hogy örvendeznének pedig, ha szégyenletes bukásba vihetnének minket, kimozdíthatnának a kegyelemből és eltemetnének, hogy még az emlékünk se maradjon meg! 

Szívbeli gyönyörűséggel tennék mindezt, ha nem volna akadálya, de az Úr nem engedi.
Ha pedig Ő mindezt nem engedi, akkor nekünk sem lesz részünk benne.

Az élet olyan, mint egy alpesi túra. 

A hegyi ösvényeken kapaszkodva szüntelen ki van téve az ember annak, hogy megbotlik. 

Ha igen magasba visz az út, a fej könnyen megszédül, és hamar megcsúszik a láb: egyes helyek csúszósak mint a jég, máshol viszont a kőgörgetegek olyan lazán fekszenek az úton, hogy az esést bizony nehéz elkerülni. 

Aki egész életében meg tud maradni a helyes úton, és botlás nélkül tud járni, annak minden oka megvan a hálaadásra.

Amikor rejtett hasadékok és csapdák vesznek körül, a lábunk gyönge, térdünk remeg és az ellenség igen ravasz, egyikünk sem tudna elesés nélkül megmaradni még egy óra hosszat sem, ha az Úr hűséges szeretete, amely "nem engedi, hogy a lábunk megtántorodjék", nem venné szüntelenül körül.
Hogyha lábam megbotolna, Isten van velem és erős kezében fogja reszkető kezem.

Támogat e kéz, támogat e kéz: hogyha lábam megbotolna, támogat e kéz.

SZÜKSÉGES ISMERET❣️

,,💞Akkor megtudják, hogy én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem - így szól az én Uram, az Úr" (Ez 34,30)

Felséges dolog, hogy az Úrnak van választott népe; de hogy mi ehhez a néphez tartozunk, az végtelenül vigasztaló tudat. Más dolog remélni, hogy az Úr velünk van és megint más tudni, hogy ez valóban így is van.
A hit üdvözít, de az üdvösségünk felől való bizonyosság boldoggá tesz minket. 

Amikor hitre jutunk, elfogadjuk, hogy Isten az életünk Ura.
A Benne való örömet viszont csak akkor tapasztaljuk meg, amikor már tudjuk, hogy Ő a miénk és mi az Övéi vagyunk.
A hívő ember nem érheti be csak reménykedéssel és bizakodással. 

Kérnie kell az Urat teljes bizonyosságért, hogy üdvössége felől teljesen meg lehessen győződve.

Mikor elnyerjük a szövetség áldását és megértjük, hogy Krisztus a mi Megváltónk, akkor értjük meg igazán Isten irántunk való irgalmát.
Nem a törvény, hanem a kegyelem által értjük meg, hogy az Úr népe vagyunk.
Ezért tekintsünk mindig az ingyenvaló kegyelemre.
A hit bizonyossága soha nem származhat a törvény cselekedeteiből.
Ereje az evangéliumból fakad és csak az evangélium által lehet a miénk.
Ezért ne önmagunkra nézzünk, hanem egyedül csak az Úrra.
Minél többet megértünk Krisztus Jézusból, annál többet jelent majd az üdvösség a számunkra.

Urunk, kérünk, áraszd ránk olyan gazdagon szeretetedet, hogy messze el tudjuk hagyni a kétségek és félelmek mocsarát!

 

A KEGYELEM EREJE❣️

"💞Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz" (2Kor 12,9)

Gyengeségünk azért olyan értékes, mert helyet készít az isteni erőnek. 

Soha nem ismertük volna fel a kegyelem erejét, ha nem éreznénk természettől való gyöngeségünket.
Áldott legyen az Úr a testünkbe szúrt tövisért és a Sátán kísértéseiért, mert mindezek Isten kegyelméhez hajtanak bennünket.
Ez a drága igehely az Úr Krisztus ajkáról származik.
Amikor e könyv szerzője először olvasta ezt az Igét, végtelen öröm töltötte el a szívét: 

Elég nekem Isten kegyelme!
Tudom, hogy elég. Avagy nem elég az ég a madárnak, az óceán a halaknak? 

A Mindenható kielégíti legnagyobb szükségemet is. 

Ő, aki fenntartja az eget és a földet, csak meg tud elégíteni egy olyan szerencsétlen férget, mint én?
Hagyatkozzunk hát Istenre és az Ő kegyelmére.
Ha nem veszi le rólunk a bajokat, erőt ad az elhordozásra. 

Erejével addig táplál, míg a féreg elhordja a hegyeket és a senkik győzedelmesen kerülnek ki a kísértésekből és minden nyomorúságból. 

Jobb nekünk, ha Isten erejével küzdünk, mint ha a magunkéval, mert ha ezerszer annyi erőnk is lenne, mint amennyi van, mit sem érnénk vele az ellenséggel szemben.
Ha viszont még gyengébbek lennénk, mint amilyenek vagyunk - ami aligha lehetséges -, mégis diadalmaskodnánk Krisztus által, aki megerősít minket.

A VALÓDI ALÁZAT ELNYERI JUTALMÁT❣️

"💞.....mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik." (Lk 18,14)

Nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen magunkat megalázni, mert ugyan, mire is lehetnénk büszkék?
Szépen a leghátsó helyre kellene leülnünk, külön felszólítás nélkül. 

Ha józanul és becsületesen ítéljük meg magunkat, akkor nem lehetünk valami nagyra önmagunkkal. 

Kiváltképpen az Úrhoz való imádságunkban nem tudunk semmit felmutatni.
Nem beszélhetünk érdemeinkről, mert nincsenek.
Egyedül csak az irgalomra hivatkozhatunk: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" (13. vers).
Íme, a vigasztaló szó Isten királyi székéből: ha megalázzuk magunkat, az Úr felmagasztal minket. 

A fölfelé vezető út számunkra lefelé vezet. Ha már levetkőztük saját énünket, alázatba öltözhetünk, és ez a legjobb viselet.
Az Úr eláraszt minket a - lélek békességével és boldogságával. 

Megajándékoz Igéjének ismeretével és az Önmagával való közösséggel. 

Megáld a bűnbocsánat és a megigazulás bizonyosságának örömével. Isten annak ad tisztességet és megbecsülést, aki az Ő dicsőségére használja fel azt.
Azoknak ad elismerést és befolyást, akik attól nem fuvalkodnak fel, hanem még nagyobb alázattal szolgálnak neki.
Aki erőszakosan törtet fölfelé, azt sem Isten, sem az emberek nem szívesen támogatják, de a szerénységet Isten és ember egyaránt megbecsüli.
Uram, kérlek, alázd meg az énemet, hogy Benned naggyá lehessek!