VILÁGBÉKE❣️

"💞Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket.
Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul" (Ézs 2,4)

Bárcsak már itt lenne ez a boldog idő!
Most fegyverkeznek a népek, egyre borzalmasabb fegyvereket találnak fel, mintha az ember fő célja az lenne, hogy embertársai milliárdjait elpusztítsa.
Egyszer azonban béke lesz, olyan mindent átható és igazi béke, hogy a harci szerszámokból jobb célokra alkalmas eszközöket formálnak.

De hogyan lesz ez lehetséges? A gazdaság fejlesztésével?

A kultúra emelésével? Tárgyalások és szerződések útján? Bizonnyal nem!
A múlt tapasztalatai alapján nem bízhatunk ilyen gyenge eszközökben.
A béke csak a Békesség Fejedelmének uralkodása alatt valósulhat meg.

Amikor Ő tanítja az embereket Szent Szelleme által, Ő újítja meg szívüket kegyelméből, és egyedül Ő uralkodik fölöttük hatalmasan. Akkor felhagynak majd az emberek azzal, hogy egymást megrontsák, tönkretegyék és megöljék.

A felhevült indulatú ember szörnyeteggé tud lenni, de Krisztus ezt a vadállatot báránnyá tudja változtatni. Átformálja az ember szívét és eltűnik belőle a vérszomj.

Kedves olvasóm, könyörögj ma a békesség Urához és adományozójához, hogy sietve vessen véget minden háborúskodásnak és hozza el a békességet az egész világ számára.

SEMMI RÉGI NEM MARAD❣️

"💞A királyi széken ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent.,, (Jel 21,5)

Dicsőség legyen nevének! Valóban mindennek meg kell újulnia, mert a bűn miatt minden siralmasan megromlott, megkopott és elcsépelt lett. Itt az ideje, hogy a teremtett világ levesse régi ruháját, 

és vasárnapi ünneplőjét öltse fel.

De senki más nem teheti újjá a dolgokat, csak az Úr, aki teremtette azokat, mert megromlottból újat teremteni éppúgy isteni hatalmat igényel, mint a semmiből való teremtés.

Jézus Krisztus vállalta ezt a feladatot, és egyedül Ő méltó arra, hogy ezt el is végezze.
Már régen elkezdte ezt a munkát, évszázadok óta teremti újjá az embereket és az emberi közösségeket.
Lassan újjáteremt mindent, amit az emberek - ostobaságukban - olyan kitűnőnek ítéltek.
Az emberi természet is megújul az Ő kegyelméből.

Aztán egyszer eljön a nap, amikor földi testünk is megújul, és dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz.
Milyen nagy öröm olyan országban állampolgárnak lenni, amelyben mindent megújít a Király hatalma.
A halállal nincs vége életünknek, hanem egy dicsőségesebb élet felé mehetünk.

Hiábavaló a gonosz hatalmak ellenállása, győzedelmes Krisztusunk eléri célját, megújít minket és körülöttünk is mindent.
Így minden olyan tökéletesen szép lesz, ahogy azt Isten megteremtette.

FÉNY LESZ MÉG A SÖTÉTSÉGBŐL IS❣️

,.💞...világos lesz még este is." (Zak 14,7.)

Ez meglepetés lenne, hiszen minden jel arra mutat, hogy este besötétedik. 

Isten cselekedete olykor azonban annyira meghaladja minden reménységünket és úgy megszégyeníti félelmeinket, hogy ámulva kell dicsérnünk mérhetetlen kegyelmét.

 
Nem, nem úgy lesznek a dolgok, ahogyan szívünk jövendöli: az est homályából nem éjféli sötétség lesz, hanem hirtelen előtörő napvilág. Ezért soha ne essünk kétségbe.
A legnehezebb időkben is bízzunk az Úrban, aki a halál árnyékának sötétségét is napvilággá változtathatja. 

Mikor egyre elviselhetetlenebbé vált a téglavetés munkája, akkor jelent meg Mózes; 

amikor a legnagyobb a nyomorúságunk, akkor vagyunk a legközelebb a szabaduláshoz.
Erősítse hát ez az ígéret türelmünket, mert csak akkor törhet elő a teljes fény, amikor saját vágyaink és elvárásaink már teljesen szertefoszlottak.
A hitetlenek napja lemegy világosban is, az igazak számára azonban felkél a nap, mégha éjszaka is van már.

 
Ezért várjuk türelemmel a mennyei fényt, amely talán késlekedik, de amikor felragyog, megérezzük, hogy érdemes volt rá várnunk.
Jöjj én lelkem, fogadd el ezt az ígéretet, és énekeljed annak dicséretét, aki életedben és halálodban megáld téged, sokkal gazdagabban, mint ahogyan azt mi, emberek valaha is elképzelhetjük!

Ámen!

BÉKÉRE TALÁLNI AZ ÚRBAN❣️

"💞...a béke és a bizalom erõt adna nektek!" (Ézs 30,15).

Az aggályoskodás és gyötrõdés, a kételkedés és bizalmatlanság mindig gyöngeségre vall. 

Mire megyünk azzal, ha csontig soványodunk a tépelõdésben? Visz valamire a sok töprengés? 

Mindezzel csak alkalmatlanná tesszük magunkat a cselekvésre, és annyira elcsigázzuk lelkünket, hogy végül képtelenek leszünk bölcsen és higgadtan dönteni. 

Így csak küszködünk és elmerülünk, míg ha hinnénk, a víz színén maradhatnánk.

Ó, bárcsak megnyugodnánk végre! Miért futkosunk házról házra, unalomig ismételgetve szomorú esetünket, és minden elmondásnál egyre jobban gyötrõdve? 

Vagy ha otthon maradunk, miért vagyunk halálos rettegésben olyan bajsejtelmek miatt, amelyek talán soha nem válnak valóra? 

Jobb lenne, ha békességet találna a szívünk. Ó, bárcsak csendben tudnánk maradni és elismernénk, hogy az Úr az Isten!

Ó, bárcsak bíznánk Istenben! Az Úr, a mi Istenünk, megvédi és megszabadítja az övéit. 

Nem vonja vissza szent elhatározásait. Biztosak lehetünk abban, hogy minden szava megáll, még ha a hegyek elmúlnak is. 

Megérdemli, hogy bízzunk Benne, és ha bízunk és békességre találunk Benne, olyan boldogok lehetünk, mint az angyalok Isten trónusa elõtt.

Jöjj én lelkem, az Úr van itt, találj újra békességre Benne!

BÍZZÁL ÉS TÉGY JÓT, ÉS HA A JÓT TESZED, BÍZZÁL❣️

"💞Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz"

(Zsolt 37,3).

Jól összeillik ez a két Ige: bízzál és cselekedjél, méghozzá ebben a Szent Szellem által megadott sorrendben. Elõször hitünk kell legyen, hogy azután a hitünk munkálkodhassék. 

Az Istenben való bizalom szent, munkára indít: bízunk abban, hogy Isten jót fog adni és mi is a jót tesszük. 

Ez a bizalom nem tétlenné tesz, hanem felserkent és biztat, hogy számítsunk arra, 

hogy az Úr munkálkodik általunk. 

Nem szabad aggodalmaskodnunk és a rosszat cselekednünk, hanem bíznunk kell és a jót tennünk. 

Nem bízhatunk tettek nélkül, és nem cselekedhetünk bizalom nélkül.

Ellenségeink szívesen kiirtanának bennünket, ha ez sikerülne nekik. 

De mert bízunk és a jót tesszük, nyugodtan élhetünk ott, ahova Isten állított bennünket. 

Nem akarunk visszamenni Egyiptomba, hanem Immánuel földjén maradunk - 

Isten gondviselésének, a szövetségi szeretet Kánaánjának földjén. 

Nem olyan könnyû megszabadulni tõlünk, mint azt az Úr ellenségei gondolják.

 Nem tudnak bennünket kiszorítani vagy kiutálni: ahol Isten a helyünket megjelölte, ott maradunk.

De biztonságban élhetünk és meglesz mindenünk? 

Az Úr megnyugtat: amilyen biztos, hogy Isten él, olyan biztos, hogy táplálni fogja népét. 

Csak az a dolgunk, hogy bízzunk Benne és a jót cselekedjük, az Úr gondja, hogy hitünk szerint tegyen velünk. 

Ha nem a hollók, Abdiás vagy egy özvegyasszony által gondoskodik rólunk, akkor majd másképpen, de biztonságban élhetünk. Felre hát a félelmekkel!

ISTEN a SZÖVETSÉGESÜNK❣️

,,💞De ha engedelmesen hallgatsz a szavára, és teljesíted mindazt, amit parancsolok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek és szorongatója szorongatóidnak" (2Móz 23,22)

Az Úr Krisztust tisztelnünk kell és engedelmeskednünk kell neki, ha az Ő népe vagyunk.
Ő Istennel együtt uralkodik, az Atya nevében szól, tehát a parancsainak való engedelmesség feltétlen kötelességünk.
Ha nem teljesítjük parancsolatait, elvesztjük az ígéretet.
Micsoda nagy áldást ígér ez a vers annak, aki teljes engedelmességben jár!
Az Úr véd- és dacszövetséget köt az övéivel.
Megáldja azokat, akik népét áldják, és megátkozza az őket átkozókat.
Szívvel-lélekkel együtt érez népével, és mindig teljesen átlátja helyzetüket.
Milven óriási védelmet jelent ez számunkra!
Nem kell bajlódnunk ellenségeinkkel, ha biztosak vagyunk abban, hogy azok Isten ellenségei is. 

Ha az Úr, a mi Istenünk, veszi kezébe ügyünket, nyugodtan rábízhatjuk ellenségeinket.
Ami személyes dolgainkat illeti, ne legyenek ellenségeink.
Az igazság és a becsületesség védelmében viszont harcba kell szállnunk.
Ebben a szent háborúban az örökkévaló Isten a szövetségesünk, és ha lelkiismeretesen engedelmeskedünk törvényének, azt ígéri, hogy teljes erejével mellettünk fog harcolni.
Ezért senki emberfiától nem kell félnünk.

HITÜNKTŐL FÜGG❣️

"💞Jézus ezt mondta neki: Minden lehetséges annak, aki hiszt" (Mk 9,23)

Zarándokutunkon a legfőbb akadály mindig a hitetlenség. 

Tulajdonképpen nincs is más komoly gátja szellemi fejlődésünknek és meggazdagodásunknak. 

Mert az Úr mindent meg tud tenni, de Ő azt mondja, hogy hitünk szerint akar cselekedni velünk, 

így tehát a hitetlenségünk az, ami megkötözi mindenható karjait.
Puszta hitünkkel szétverhetnénk a gonosz seregét. 

A megvetett igazság is felemelné fejét, ha hinnénk az igazság Istenében. 

El tudnánk hordozni megpróbáltatásunk terheit, ellenkezés nélkül el tudnánk fogadni a bánat mélységeit, ha bizalommal teli kézzel békességet öveznénk a derekunkra.
Miért nem hiszünk hát? Minden más inkább lehetséges, mint az, hogy Istenben higgyünk? 

Ő mindenben hűséges és igaz; miért nem bízunk benne? 

Ha a szívünk őszinte és egyenes, a hit nem jelent erőfeszítést, mert olyan természetes, 

hogy Istenben bízzunk, mint ahogyan a gyermek magától értetődően bízik az édesapjában.
Az a rossz, hogy minden más dologban tudunk Istenben bízni, csupán az éppen aktuális problémáinkban nem. Milyen ostobaság ez! 

Jöjj, én lelkem, rázd le bűnös hitetlenségedet és bízd Istenre mostani terheidet, munkádat és vágyaidat! 

Ha ezt megtetted, mindent megtettél.