BŰNEINK a TENGER FENEKÉN❣️

,,💞Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,19)

Isten soha nem szűnik meg szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni.
Választottai iránti szeretete természetéből fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből.
Szeret, mert Ő maga a szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség.
De nem tud sokáig haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán és véget vet szenvedéseiknek.
Milyen nagy ígéret, hogy "eltapossa bűneinket"! Legyőzi azokat. 

Bűneink rabszolgává akarnak tenni minket, de az Úr győzelmet ad felettük. 

Hamarosan megtörik erejük, mint a kánaánitáknak, de igába hajtjuk őket, hogy végül teljesen elpusztuljanak.
Milyen dicsőséges bűneink megsemmisítésének módja is.
"Minden vétkünket", tehát az egész bűnsereget "a tenger mélyére dobja" - csak a Mindenható karja tud ilyen csodát művelni.
"A tenger mélyére", oda, ahol a fáraó is odaveszett seregestül.
Nem valami sekély vízbe veti, ahonnan a víz hullámzásától újra életre kelhetnek, hanem a tenger fenekére.
Ott megsemmisülnek, a mélyre zuhannak, mint egy kő. Dicséret és hála legyen érte Istenünknek.

AZ EMBER CSAK EMBER; de ISTEN, VALÓBAN ISTEN❣️

"💞Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek?
Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani?
De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!" (Ézs 51,12-13)

Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen különösképpen kibővíteni.
Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz.
Hiszen akitől félsz, az ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te Teremtőd, a menny és a föld alkotója.

Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest a veszély bizony eltörpül.
"De hová lesz az elnyomó izzó haragja?" Az Úr kezébe kerül.
Csupán egy halandó ember az, aki dühösködik ellened.
Haragja elmúlik, amint megszűnik lélegzeni.
Miért rettennénk meg egy hozzánk hasonló halandótól?
Ne gyalázzuk meg Istenünket azzal, hogy egy jelentéktelen emberből istent csinálunk.
Hiszen akár túlzottan félünk valakitől, akár túlságosan szeretünk valakit, mindenképpen bálványt csinálunk belőle.
Tekintsük az embereket embereknek, Istent pedig Istennek. 

Így nyugodtan végezhetjük tovább dolgunkat, mert csak az Urat féljük, senki és semmi mást.

A PRÓBATÉTELEK NEM ROPPANTJÁK ÖSSZE ÉLETÜNKET❣️

"💞Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük" (Zsolt 34,21)

Ez az ígéret az előző versből következően
( a szövegösszefüggés alapján) a sok bántást elszenvedni kénytelen igaz emberhez szól:
"Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr!" Megsebesíthetik a bőrén, vagy még mélyebben is, de nagyobb baja nem eshet, a csontja nem törik el.
Nagy vigasztalás ez Isten szenvedő gyermekeinek.
Olyan vigasztalás, amelyet én is bátran elfogadok, hiszen mind ez ideig nem tett bennem semmi nagy kárt a sokféle próbatétel.
Nem vesztettem el sem hitemet, sem reménységemet, sem szeretetemet. 

Sőt, egyre több erőt és képességet nyertem. Gazdagabb lettem ismeretben, tapasztalatokban, türelemben, állhatatosságban, mint amilyen a próbatételek előtt voltam.
Még az örömet sem veszítettem el.
Számos ütés nyomát viselem, betegség, gyász, levertség, rágalmazás és ellenállás sebesítettek meg, 

de a sebek begyógyultak, és csontom egy sem tört el.
Ennek az okát nem is nagyon kell keresnem.
Ha bízunk az Úrban, Ő megőrzi minden csontunkat, és ha csontjaink az Ő védelme alatt állnak, biztosak lehetünk, hogy nem is fog eltörni egy sem.
Jöjj, én lelkem, ne szomorkodjál! Tudom, fáj, hogy megsebesültél, de lásd, a csontod nem tört össze.
Tűrd a nehézségeket és engedd át a félelmet azoknak, akik nem bíznak Istenben.

MEGVÉD és BEFEDEZ❣️

https://www.facebook.com/100063504043042/videos/pcb.1532260118900775/2018105982457454

"💞Istenem, szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem." 

(Zsolt 57,2/b)

Gyors szárnycsapásokkal siet az anyamadár kicsinyei védelmére. 

Nem vesztegeti idejét, amikor élelemszerző úton van, vagy amikor oltalmaznia kell őket a veszélytől.
A mi Urunk is sasszárnyakon siet választottai megmentésére.

Az anyamadár kiterjeszti szárnyait a fészekben ülő kicsinyek felett. 

Tulajdon testével rejti el őket.
A tyúk teste melegével melengeti csibéit, és szárnyaiból hajlékot képez, amelyben otthon érezhetik magukat kicsinyei.

 
A mindenható Isten, a mi Urunk, ilyen oltalom választottai számára.
Ő a mi menedékünk, otthonunk, mindenünk.
Amit a vigyázó és szárnyaival befedező madár a kicsinyei számára jelent, azt jelenti az Úr a mi számunkra. Ezt újra meg újra hálaadással megtapasztalhatjuk.
Megvéd minden gonosztól. Az Úr ugyan a madár szárnyához hasonlítja oltalmát, de mennyivel nagyobb oltalom az, mint a madarak tollazata. A Seregek Urának ereje rejlik benne.

 
Legyen ez vigasztalás a számunkra, hiszen a mindenható szeretet siet, hogy megszabadítson és elrejtsen bennünket. Isten szárnyai gyorsabbak és gyengédebbek, mint a madáré, rejtőzzünk el bizalommal szárnyai árnyékában, és találjunk ott nyugalomra!

A LEGMEGHITTEBB ÉS LEGÁLDOTTABB KÖZÖSSÉG❣️

"💞... mindenkor az Úrral leszünk" (1Tesz 4,17)

Míg e földön élünk, az Úr van velünk, amikor hazahív, mi leszünk vele. 

A hívő nem szakad el Megváltójától. Egyek ők, és mindvégig egyek is maradnak: 

Krisztus nem lehet meg az övéi nélkül, mert akkor csak fő lenne, test nélkül. 

Akár elragadtatunk az égbe, akár a paradicsomban nyugszunk, akár itt e földön élűnk, Krisztusban vagyunk: ki választhat el tőle?

Milyen nagy öröm ez! Legfőbb tisztességünk, nyugalmunk, vigasztalásunk, gyönyörűségünk, hogy az Úrral lehetünk. Nincs, ami ezt felülmúlná, vagy akárcsak megközelítené. 

Együtt élünk vele itt a földön, érezzük, amikor megalázzák, elutasítják, érezzük, amikor szenved. 

De egykor vele leszünk a mennyei dicsőségben is, élvezni fogjuk az örök nyugalmat, 

Isten királyi uralmát, annak minden megnyilatkozásában. 

Úgy élünk majd, ahogyan Krisztus, és vele együtt örvendezünk örökkön-örökké.

Ó Uram, ha mindörökre veled lehetek majd, valóban egyedülállóan dicsőséges sorsot szántál nekem. 

Nem irigylem még az arkangyalokat sem. 

Mindörökké az Úrral lenni: ez a legcsodálatosabb dolog, amit a mennyről el tudok képzelni. 

Nem az aranyhárfák, nem a tündöklő koronák, nem is a tiszta fény jelenti számomra a legnagyobb dicsőséget, hanem Krisztus maga és a vele való közösség. 

Ebben a legdrágább közösségben élhetek mindörökké.

HA ISTEN KIŰZI, TE NE TŰRD MEG❣️

A szentekrõl meg van írva: "A bûnnek nem lesz többé uralma rajtatok"‼️

"💞Ki fogjátok ûzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erõsek is" 

(Józs 17,18).

Ha biztosak vagyunk a gyõzelemben, vitéz tettekre bátorodunk. 

Ilyenkor hittel vonul az ember a harcba és bátran tör elõre ott is, ahol különben félne. 

Mi a bennünk és körülöttünk lévõ gonosszal háborúskodunk, és biztosaknak kellene lennünk abban, hogy gyõzni fogunk, és hogy ez a gyõzelem Krisztus érdeméért lehet a miénk. 

Nem a vereség tudatában indulunk a küzdelembe, hanem hogy gyõzünk, és így gyõzni is fogunk. Isten kegyelmének végtelen hatalma támogatja a gonosz minden formája elleni harcot, ezért lehetünk biztosak a gyõzelemben.

Némelyik bûnünk már "vas harci kocsivá" keményedett vérmérsékletünkben, korábbi szokásainkban, kapcsolatainkban és elfoglaltságunkban. Ennek ellenére le kell gyõznünk azokat. 

Akkor is, ha igen erõsek, mi pedig hozzájuk képest nagyon gyengék vagyunk. Isten nevében nekünk kell felülkerekednünk, és ez sikerülni is fog. 

Ha csak egy bûn is uralkodik rajtunk, már nem vagyunk az Úr szabad gyermekei. 

Aki rab, az rab, legyen bár csak egy lánccal megkötve. 

Nem mehetünk a mennybe, ha az az egy bûn uralkodik rajtunk, hiszen a szentekrõl meg van írva: "A bûnnek nem lesz többé uralma rajtatok". 

Fel hát, pusztítsunk ki minden "kánaánitát", törjük darabokra a vas harci kocsikat! 

A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellen bûnt összezúzó hatalmának.

VILÁGBÉKE❣️

"💞Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket.
Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul" (Ézs 2,4)

Bárcsak már itt lenne ez a boldog idő!
Most fegyverkeznek a népek, egyre borzalmasabb fegyvereket találnak fel, mintha az ember fő célja az lenne, hogy embertársai milliárdjait elpusztítsa.
Egyszer azonban béke lesz, olyan mindent átható és igazi béke, hogy a harci szerszámokból jobb célokra alkalmas eszközöket formálnak.

De hogyan lesz ez lehetséges? A gazdaság fejlesztésével?

A kultúra emelésével? Tárgyalások és szerződések útján? Bizonnyal nem!
A múlt tapasztalatai alapján nem bízhatunk ilyen gyenge eszközökben.
A béke csak a Békesség Fejedelmének uralkodása alatt valósulhat meg.

Amikor Ő tanítja az embereket Szent Szelleme által, Ő újítja meg szívüket kegyelméből, és egyedül Ő uralkodik fölöttük hatalmasan. Akkor felhagynak majd az emberek azzal, hogy egymást megrontsák, tönkretegyék és megöljék.

A felhevült indulatú ember szörnyeteggé tud lenni, de Krisztus ezt a vadállatot báránnyá tudja változtatni. Átformálja az ember szívét és eltűnik belőle a vérszomj.

Kedves olvasóm, könyörögj ma a békesség Urához és adományozójához, hogy sietve vessen véget minden háborúskodásnak és hozza el a békességet az egész világ számára.