Ha szeretném, hogy a lelkem gazdagodjék, nem szabad felhalmoznom a javaimat, hanem szét kell osztanom a szegényeknek. A számítás és fösvénység csak a világban vezet gazdagsághoz, de ez nem Isten szerint való, mert Ő ezt mondja: "Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut" (Péld 11,24). A hit gazdagodik, miközben ad.
Ezt kell újra meg újra kipróbálnom, és számíthatok rá, hogy bőkezűségemnek olyan nagy gazdagság lesz a jutalma, amilyen csak a javamat szolgálja.
Lehetséges, hogy gazdag leszek. De nem leszek túl gazdag.
Lehetséges, hogy gazdag leszek. De nem leszek túl gazdag.
A túl nagy anyagi jólét olyan nehézkessé tenne, mint amilyenek rendszerint a kövér emberek: a világiasság "emésztési zavaraival" küszködnék, már nem érezném Isten áldásainak ízét.
Ha elég javam van ahhoz, hogy egészséges legyek, érjem be vele; ha kielégítő anyagi helyzetet ad az Úr, legyek megelégedett.
Van azonban lelki-szellemi gazdagság is, amelyre sóvárogva kell törekednünk.
Van azonban lelki-szellemi gazdagság is, amelyre sóvárogva kell törekednünk.
Ez az Isten ügye, a gyülekezet és embertársaink iránti bőkezűségünk révén növekedik.
Ebben nem szabad fukarnak lennünk, nehogy megszégyenedjünk szívünkben.
Légy nagylelkű adakozó, mert így hasonlítasz majd egyre jobban az Úrhoz.
Ő az életét adta érted, hogyan is tagadhatna meg bármit is tőled?
