Nem minden hívő tanult még meg Krisztus nevében imádkozni. Az imádságnál pedig nagyon fontos, hogy ne csak Krisztus érdeméért kérjünk valamit, hanem az Ő nevében, mintegy Tőle nyert felhatalmazással is kérjünk dolgokat.
Bizonyára nem fogunk hiábavalóságokat kérni, ha Krisztus nevében könyörgünk, mert ezzel gonoszul káromolnánk áldott nevét.
Csak úgy merjük odatenni imánk végére a nevét, ha igaz ügyért könyörgünk.
Ilyenkor viszont bizonyosak lehetünk, hogy Isten meghallgat minket.
Imáink akkor érik el leginkább céljukat, ha általuk az Atya megdicsőíttetik a Fiúban.
Imáink akkor érik el leginkább céljukat, ha általuk az Atya megdicsőíttetik a Fiúban.
Így dicsőül meg igazsága, hűsége, hatalma és kegyelme.
A Krisztus nevében mondott imádság meghallgattatása kifejezi az Atya Krisztus iránti szeretetét,
és azt a nagy tisztességet, amellyel Fiát felruházta.
Krisztus és az Atya dicsősége olyan szorosan összefonódik, hogy míg a kegyelem az egyiket dicsőíti,
a másikat is magasztalja.
A folyót bővizű forrása teszi híressé, a forrást pedig a folyó miatt becsülik, amely belőle fakad.
Ha imádságaink beteljesülése szégyent hozna az Úrra, nem imádkoznánk, mivel azonban imáink Őt dicsőítik meg, szüntelenül imádkozunk annak drága nevében, akiben Isten és az Ő népe gyönyörködik és akivel közösségünk lehet.
