"Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen" (Jn 15,2)
Drága ígéret ez annak, aki minden erejével gyümölcstermő életet akar élni.
Pedig mintha nem is lenne olyan biztató ígéret ez. Valóban szükséges a gyümölcsöt termő vesszőt is nyesegetni?
Le kell metszeni még a legjobb és leghasznosabb emberekből is?
Kétségkívül így van ez, hiszen az Úr gyakran tisztogat valamilyen próbatétellel vagy szenvedés által. Ebben az életben nem a gonoszok, hanem a jók osztályrésze a szenvedés.
Mindezért azonban bőséges kárpótlás lesz a jutalmuk.
Ha ezáltal sok gyümölcsöt teremhetünk az Úrnak, akkor viseljük el alázattal metszegetését, és ne bánjuk elveszni azt, amit Ő lenyes az életünkből.
Sokszor azonban nem is szenvedéssel, hanem egyedül Igéjével tisztogat bennünket az Úr, és ez elveszi Igénk azon élét, amely elsőre talán nem látszott olyan biztatónak.
Sokszor azonban nem is szenvedéssel, hanem egyedül Igéjével tisztogat bennünket az Úr, és ez elveszi Igénk azon élét, amely elsőre talán nem látszott olyan biztatónak.
Az Ige tisztábbá és gyümölcsözőbbé tesz minket. Az Úr, aki gyümölcstermésre rendelt bennünket, addig munkálkodik bennünk, amíg egyre több gyümölcsöt hozunk.
Hát nem ok ez arra, hogy örvendezzünk?
A gyümölcstermő élet lehetősége vigasztalóbb számunkra, mintha gazdagságot, egészséget vagy földi dicsőséget ígérne nekünk.
Uram Jézus, töltsd be ígéretedet rajtam, és add, hogy bőségesen teremjek gyümölcsöt a Te dicsőségedre!
Uram Jézus, töltsd be ígéretedet rajtam, és add, hogy bőségesen teremjek gyümölcsöt a Te dicsőségedre!
