MOND, HA NEHEZEDRE ESIK IS❣️

"Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj"(2Móz 4,12)

Az Úrnak sok olyan hűséges szolgája van, aki gyámoltalan a beszédben, és amikor az Úrért kell szólnia, nagy zavarba jön, nehogy elrontson egy jó ügyet ügyetlen beszédével. 
Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a nehézkesen szóló szájat is az Úr teremtette, és óvakodjunk attól, hogy kifogásoljuk Teremtőnk munkáját. 
Meglehet, hogy a nehézkesen szóló nyelv nem is olyan rossz, mint ha valakinek gyors a nyelve, mert néhány egyszerű szó több áldással járhat, mint egy nagy szóáradat. 
Az pedig egészen bizonyos, hogy a szabadító erő nem az emberi ékesszólásban, remek szóképekben vagy a kiváló előadókészségben rejlik. 
A folyamatos beszédkészség hiánya tehát nem olyan nagy baj, mint amilyennek látszik.

Ha Isten az ura a szánknak és a szívünknek, akkor gazdagabbak leszünk, mintha üres szívvel fújnánk az ékesszólás trombitáit, és vernénk a meggyőzés cimbalmait. 
Isten bölcsességre tanít, jelenléte erőt jelent számunkra. 
A fáraónak több oka volt félni a dadogó Mózestől, mint Egyiptom legtalpraesettebb szónokától, mert az ő szavában erő volt, csapások és halál járt a nyomában. 
Ha az Úr velünk van, természetfeletti erővel ruházza fel természettől való gyengeségünket. 
Ezért szóljunk bátran az Úr Jézusról, hiszen ez feladatunk is.