Hogy kifejezze, mennyire szereti népét, és milyen atyailag gondoskodik róla, a nagy Isten megengedi, hogy ilyen földi képpel ábrázoljuk ki Őt.
Dávid maga is juhpásztor volt, és azt is tudta, mire van szükségük a juhoknak, de tisztában volt a pásztor sokféle feladatával is.
Ebben a zsoltárban magát ezekhez a gyönge, védtelen és ostoba állatokhoz hasonlítja. Istenben pedig meglátja gondviselőjét, védelmezőjét, vezetőjét, valójában mindenét.
Senki nem jogosult arra, hogy magát az Úr juhának nevezze, amíg meg nem újult a természete.
A meg nem tért embereket a Biblia farkasoknak vagy kecskéknek nevezi. A juhnak van tulajdonosa, a vadállatnak nincs.
A tulajdonos nagyra értékeli a juhot, amelyet gyakran drága áron vásárolt meg.
Jó tudni, hogy az Úréi vagyunk. Ezt tudta Dávid is. Ebben a mondatban valami egészen nagyszerű dolgot mond ki.
Nincs „ha” és nincs „de”, nincs „remélem¬. Ezzel szemben határozottan kijelenti: „Az Úr az én pásztorom!” Nekünk is meg kell tanulnunk szüntelenül és feltétlenül bíznunk a mi mennyei Atyánkban.
Ebben a mondatban az a vigasztaló, hogy egyes szám első személyben hangzik el.
Dávid nem azt mondja: „Az Úr a nagyvilág pásztora, aki vezérli a mindenséget”.
Nem, hanem azt mondja: „Az Úr az én pásztorom”. Még ha senki mást nem pásztorolna, nekem akkor is pásztorom lenne! Gondoskodik rólam, őrködik felettem, és megőriz engem.
Legyen a hívő ember helyzete bármilyen, minden pillanatban Pásztorának szerető gondoskodása alatt él.
A következő szavak az előzőkből születtek: „Nem szűkölködöm”. Egyébként talán hiányt szenvedek egybenmásban, de ha az Úr a pásztorom, Ő minden szükségemben megelégít.
Bizonyos, hogy ezt megteszi, mert szíve tele van szeretettel, és ezért „nem szűkölködöm”.
Nem látok szükséget semmiben, amire ebben a múlandó világban szükségem van.
Végül is Ő táplálja a hollókat, Ő növeszti a mezők liliomait, hát akkor hogy is engedné, hogy gyermeke éhezzen? De nem szűkölködöm szellemiekben sem, mert tudom, hogy elég nekem az Ő kegyelme!
A tulajdonos nagyra értékeli a juhot, amelyet gyakran drága áron vásárolt meg.
Jó tudni, hogy az Úréi vagyunk. Ezt tudta Dávid is. Ebben a mondatban valami egészen nagyszerű dolgot mond ki.
Nincs „ha” és nincs „de”, nincs „remélem¬. Ezzel szemben határozottan kijelenti: „Az Úr az én pásztorom!” Nekünk is meg kell tanulnunk szüntelenül és feltétlenül bíznunk a mi mennyei Atyánkban.
Ebben a mondatban az a vigasztaló, hogy egyes szám első személyben hangzik el.
Dávid nem azt mondja: „Az Úr a nagyvilág pásztora, aki vezérli a mindenséget”.
Nem, hanem azt mondja: „Az Úr az én pásztorom”. Még ha senki mást nem pásztorolna, nekem akkor is pásztorom lenne! Gondoskodik rólam, őrködik felettem, és megőriz engem.
Legyen a hívő ember helyzete bármilyen, minden pillanatban Pásztorának szerető gondoskodása alatt él.
A következő szavak az előzőkből születtek: „Nem szűkölködöm”. Egyébként talán hiányt szenvedek egybenmásban, de ha az Úr a pásztorom, Ő minden szükségemben megelégít.
Bizonyos, hogy ezt megteszi, mert szíve tele van szeretettel, és ezért „nem szűkölködöm”.
Nem látok szükséget semmiben, amire ebben a múlandó világban szükségem van.
Végül is Ő táplálja a hollókat, Ő növeszti a mezők liliomait, hát akkor hogy is engedné, hogy gyermeke éhezzen? De nem szűkölködöm szellemiekben sem, mert tudom, hogy elég nekem az Ő kegyelme!
Ha benne megmaradok, Ő azt mondja: „minden napodhoz adok új erőt”!
Talán nincs meg mindenem, amit magamnak kívánok, „de nem szűkölködöm”.
Mások, nálam gazdagabb és bölcsebb emberek talán szűkölködnek, én azonban nem.
„Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót” (Zsolt 34,11).
Ez nemcsak azt jelenti, hogy éppen most nem szűkölködöm, hanem a jövőre is vonatkozik.
Talán nincs meg mindenem, amit magamnak kívánok, „de nem szűkölködöm”.
Mások, nálam gazdagabb és bölcsebb emberek talán szűkölködnek, én azonban nem.
„Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót” (Zsolt 34,11).
Ez nemcsak azt jelenti, hogy éppen most nem szűkölködöm, hanem a jövőre is vonatkozik.
Jöjjön, ami jön, legyen az akár éhínség vagy természeti katasztrófa, ennek ellenére vallom:
„Nem fogok szűkölködni semmiben”. Akkor sem, ha majd öreg és gyönge leszek, és akkor sem, ha majd rám borul a halál sötét árnyéka. Mindenem meglesz bőségben.
Nem azért, mintha sok pénzem lenne a bankban, nem is azért, mintha elég ügyes és okos lennék ahhoz, hogy megkeressem a kenyeremet, hanem azért, mert „az Úr az én pásztorom”.
A hitetlenek mindig szükséget látnak, az igazak soha!
A hitetlenek mindig szükséget látnak, az igazak soha!
A bűnbe ragadt ember szívétől távol van a megelégedettség, de a megelégedett szívből azonban kedvesség árad.
#Spurgeon #23.zsoltár
#Spurgeon #23.zsoltár