NEM LESZÜNK IDEGENEK a MENNYBEN❣️

"💞Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz" (Zsolt 73,24)

Napról napra, évről évre hittel megbíztam Isten bölcsességében és szeretetében, és tudom, hogy nem hiába. Soha nem tagadott meg tőlem semmi jó dolgot, amit megígért, és biztos vagyok benne, hogy egyetlen szava sem volt hiába elhangzott szó.

Vezetésére hagyatkozom a jövőben is, mert magamtól nem tudom, melyik úton járjak: válassza az Úr ki számomra a nekem rendelt utat. Tanácsra és segítségre van szükségem, mivel kötelességeim sokszor túl nehezek, vagy ütköznek egymással, és gyakran igen bonyolult helyzetekbe is kerülök.

Ezért az Urat keresem mint Főpapomat, és az Ő világosságára és igazságára (úrimjára és tummimjára) nézek. A csalhatatlan és tévedhetetlen Isten akaratát a magam elgondolása és barátaim tanácsa fölé helyezem.

Dicső Uram, kérlek, Te vezess továbbra is!
Nemsokára jön a vég: még néhány esztendő, és el kell mennem ebből a világból, de az Atyához megyek. Az én Uram ott lesz halálos ágyamnál. 

Ő fog várni a menny kapujánál: Ő vezet be a dicsőség honába. 

Nem leszek idegen a mennyben: Istenem és Atyám befogad engem a végtelen mennyei boldogságba.
Dicsőség legyen neked, Uram, aki vezérelsz engem, odaát pedig dicsőségedbe fogadsz. Ámen!

TUDJUNK BÉKESSÉGBEN MEGÖRGEDNI❣️

"💞Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg" (Ézs 46,4)

Végéhez közeledik az év, és íme itt egy ígéret idősödő barátainknak, de egyben mindannyiunknak is, hiszen mindenki felett szaladnak az évek. 

Még néhány esztendő vagy évtized, és mindannyiunk haja megfehéredik.
Ezért örvendezzünk előretekintő hittel ennek az ígéretnek.

Ha megöregszünk is, Isten ugyanaz marad, mindig a nagy "Én vagyok". 

Az őszülő haj elmúlásunkról beszél, testünk halandóságáról, Isten ereje azonban nem múlik el.
Ha már nem tudunk többé terhet viselni, sőt magunkat is alig tudjuk hordozni, az Úr hordoz bennünket.
Ahogyan ifjúságunkban karjaiban hordozott minket, ugyanúgy hordoz majd az elerőtlenedés éveiben is.

Ő teremtett bennünket, Ő gondot is visel ránk.
Mikor már terhére leszünk barátainknak és sokszor önmagunknak is, az Úr nem fog cserbenhagyni bennünket, sőt még jobban felemel és gondosabban hordoz, mint valaha. 

Gyakran hosszú és csendes alkonyattal ajándékozza meg az Úr szolgáit.

Míg nappal volt, keményen dolgoztak, de megöregedtek és elfáradtak Mesterük szolgálatában.
Ezért így szól hozzájuk az Úr: "Most már nyugodjatok, és érezzetek meg valamit az örök nyugalomból, amelyet elkészítettem a számotokra".
Ne féljünk az öregségtől. Merjünk nyugodtan és békés szívvel megöregedni, hiszen maga az Úr van velünk kegyelmének gazdagságával.

BETAKAR és MEGVÉD❣️

"💞Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége" (Zsolt 91,4)

Megragadó ez a kép! Ahogyan a tyúkanyó szárnyai alá veszi kicsinyeit, úgy védelmezi az Úr az Ő népét, és nyújt rejtekhelyet neki. Láttál-e már anyjuk szárnya alól kicsipogó csibéket?
Hallottad-e már örvendező csipogásukat? 

Ugyanígy találhatunk mi is oltalmat Istennél, és nyerhetünk igazi békességet, mert tudhatjuk, hogy Ő vigyáz ránk!

Amíg az Úr szárnyai alatt vagyunk, megvédve érezzük magunkat. 

Különös volna, ha ez nem így lenne. Hogyne éreznénk magunkat biztonságban, amikor az Úr jelenti számunkra az életet, az otthont, a menedéket és a nyugodalmat.
Így az Ő nevében indulhatunk a harcba és tarthatunk ki benne, mert Urunk megvéd ott is. 

Pajzsra és páncélra van szükségünk, és ha őszintén bízunk Istenben, ahogy a csibe bízik a tyúkanyóban, megtapasztaljuk, hogy hűsége tetőtől talpig megvéd bennünket.
Az Úr nem hazudik, Ő hűséges népéhez, ígérete biztosan megáll! 

Hűsége többet ér minden földi páncélnál, védelmében ellenállhatunk az ellenség valamennyi tüzes nyilának.
Jöjj én lelkem, rejtőzz az Úr kiterjesztett szárnyai alá, rejtsd el magad meleg tollai közé! 

Ott igazán boldog lehetsz!

MINEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT BÉKESSÉG!

"Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdõkben is alhatnak" (Ez 34,25).

A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. 

Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Õ soha nem hûtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. 

Ahogyan a pásztor elûzi az oroszlánt és a farkast, úgy õriz minket Isten minden káros hatástól. 

Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. 

Elûzi a "vadállatokat az országból".

Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!

Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdõk békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. 

Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erõsít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokat el fogjuk tudni viselni. 

A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. 

Az erdõben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. 

Semmiféle külsõ vagy belsõ veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. 

Hit által a pusztaság a menny elõcsarnokává válhat számunkra, az erdõ pedig a dicsõség honának elõszobájává.

HARAGJÁNAK VÉGE LESZ!

,,Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a szellem és a lélek - az emberek -, akiket én alkottam" (Ézs 57,16)

Mennyei Atyánk tanítani akar minket, nem elveszíteni. Velünk való perlekedése mögött szerető szándéka rejlik. 

Nem akar mindvégig haragos lenni irántunk.
Mi csak azért gondoljuk, hogy hosszasan fenyít minket, mert rövid a türelmünk. 

Atyánk irgalma örökké tart, de perlekedése nem. Olykor igen hosszúnak és kimerítőnek tűnik az éjszaka, de végül felvirrad a hajnal. Mivel Atyánk perlekedése csak egy bizonyos ideig tart, haragja is, amely a perlekedésre indította, csak rövid ideig marad meg.
Az Úr túlságosan szereti választottait ahhoz, hogy vég nélkül tudna haragudni rájuk.

Ha Urunk mindig olyan keményen bánna velünk, ahogyan azt olykor teszi, reményt vesztetten, kábultan és nyomorultul elpusztulnánk. Ne veszítsd hát el reménységedet, én lelkem! 

Az Úr hamarosan véget vet a fenyítésnek.
Tarts ki benne, hiszen az Úr tart téged és átsegít rajta. Atyád, aki ilyennek teremtett, tisztában van azzal, hogy milyen gyenge vagy és milyen keveset tudsz elviselni.
Hogyne bánna gyengéden azokkal, akiket olyan törékenynek teremtett. 

Ezért ne rémítsen meg a keserves jelen, mert boldog jövő virrad még rá.
Az gyógyít meg, aki megfenyített és jelenlegi haragját, meglátod, az irgalom bősége követi majd.

NYÍS KI A SZÁD!

"💞Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!" (Zsolt 81,11)

Milyen nagy buzdítás ez imádságra. Mi magunktól csupán kicsiny dolgokat kérnénk, mert nem is érdemlünk nagyokat. Urunk azonban arra biztat, hogy kérjünk nagy áldásokat. 

Legyen az imádság életünknek olyan természetes cselekedete, mint az, hogy kinyitjuk a szánkat. Ugyanolyan természetes és őszinte megnyilatkozás. 

Ha valakinek nagyon fontos mondanivalója van, jól kinyitja a száját, igehelyünk is arra biztat, hogy legyünk igazán buzgók a kérésben és könyörgésben.
Ez az Ige azt is jelenti, hogy bátran kérhetünk Istentől nagy áldásokat. 

Olvasd el az egész verset, és lásd meg, hogyan érvel: "Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, nyisd ki a szádat, és én megtöltöm".
Mivel az Úr már annyi mindent tett velünk, most arra bátorít minket, hogy kérjünk még többet, sőt számítsunk még többre.

Nézzétek a madárfiókákat a fészekben: hogy kitátják a csőrüket, amikor anyjuk közeledik a táplálékkal. Csináljuk mi is ugyanezt. Fogadjuk be a kegyelmet minden lehetséges alkalommal! 

Szívjuk be a kegyelmet, mint a szivacs a körülötte levő vizet. Isten kész arra, hogy megtöltsön bennünket Szellemével, csak mi is legyünk készek arra, hogy befogadjuk azt. Szükséget látunk?
Indítson ez arra minket, hogy megnyissuk Isten felé a szánkat!
Már-már összeroskadunk? Serkentsen ez arra, hogy elpanaszoljuk Istennek erőtlenségünket. 

Tele vagyunk félelemmel?
Legyen belőle segélykiáltás az Úrhoz! Mint egy gyermek, kiáltsunk Atyánkhoz! Szánkat megtölti az Úr, higgyed ezt!

SZÉLES FOLYÓK HAJÓK NÉLKÜL❣️

"Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók" (Ézs 3,21) 

"Ott" az Úr lesz legfőbb javunk, éspedig minden olyan hátrány nélkül, amely még a legjobb földi dolgokkal is szükségszerűen velejár. Ha egy város széles folyamoknak örvendhet, az azzal a kockázattal jár, hogy az ellenség hajókkal támadja meg. 

Mikor azonban az Úr egy messze elágazó folyammal jelképezi szeretetének kiáradó gazdagságát, gondosan elejét veszi a félelemnek, amelyet ez a jelkép ébreszthet bennünk: "nem kelnek át büszke hajók" rajta. Áldott legyen mindenre gondoló szeretete!

Uram, ha gazdagság folyamával ajándékozol meg, kérlek, ne engedd, hogy megtámadjanak a büszkeség, vagy a világias lelkület "hadihajói". Ha jó egészséggel és derűs kedéllyel áldasz meg, ne hagyd, hogy a könnyelműség vagy lustaság díszes bárkája beevezzen a szívembe.

Ha a Neked való szolgálatban olyan áradó sikereket adsz, mint egy nagy folyó, kérlek, hogy hullámain sohase találkozzam az önteltség és az elbizakodottság gályáival. Ha végtelenül boldog vagyok, mert évről évre tapasztalhatom kegyelmed erejét, ne tűrd, hogy ezért megvessem a gyengébb hívőket, sem azt, hogy saját tökéletességemben gyönyörködjem! Uram, kérlek, add nekem az áldást, amely gazdaggá tesz, de ne engedj semmi olyat tennem, ami megszomorít Téged, vagy bűnbe visz engem!

Ámen.

MEGTÖRT NÁD - FÜSTÖLGŐ MÉCSES!

"💞A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el" (Ézs 42,3)

Ha így van, akkor én is számíthatok Uram gyengéd bánásmódjára. Nem vet el engem, pedig még a legjobb állapotomban is gyenge, törékeny és olyan értéktelen vagyok, mint egy nádszál.
Valaki azt mondta nekem: "Mit sem érsz a szememben!"
Ez nem volt valami gyöngéd kijelentés, de igaz volt.
Még annyit sem érek, mint a folyami nád, mert az legalább nem lógatja a fejét. Én viszont megtörtem, nagyon is megtörődtem. Szívem nem muzsikál, valahol elszállt belőlem a zene, a dallam.
De Krisztus nem tör össze, és ha Ő ezt nem teszi meg, akkor mit bánom én, ha mások próbálnak összetörni.
- Ó, én kegyelmes és irgalmas Uram, védelmedbe menekülök és elfelejtem minden bánatomat.


Talán illik rám a "füstölgő mécses" hasonlata is, ez csak füstöl, de már nincs fénye.
Attól tartok, nem vagyok senkinek hasznára, csak bosszúságára.
Félek, hogy az ördög elfújta lángomat, otthagyott füstölögve, és az Úr csakhamar rámteszi a gyertyaoltó kupakot.
De mégsem: hiszen a törvény alatt is csak megtisztogatták, de nem oltották ki a mécsest.
Akkor hát az Úr sem olt ki engem: ez a reménységem.


Uram, légy hozzám kegyelmes, tisztogass meg, gyújtsd meg bennem újra a világosságot, hogy áraszthassam dicsőséged fényér!

AKINEK ÉRZÉKENY a LELKIISMERETE!

"...igazságot teszek bárány és bárány között!" (Ez 34,22.)

Vannak, akik természetüknél fogva erősek, és ezért kíméletlenek a gyengékkel szemben. 

Ez súlyos bűn és sok szomorúságot okoz. A szeretetlen tolakodás, a gyengék és betegek félreállítása sajnos előfordul még a hitvallók gyülekezetében is. 

Az Úr azonban látja ezt a büszke és kegyetlen magatartást, és nagyon haragszik miatta, mert Ő szereti a gyengéket.

Kedves olvasóm, te is a gyengék között vagy? Azok között, akik szomorúak a tolakodás miatt, és akiket megbélyegeztek érzékeny lelkiismeretük miatt? Kemény szívűek hozzád a testvérek?

Ne neheztelj rájuk viselkedésükért és főleg ne akard nekik visszaadni a tolakodást és a könyöklést. Tedd ügyedet az Úr kezébe. Legyen Ő a bíró! Miért is avatkoznál a dolgába? 

Sokkal jobban és igazságosabban tud elintézni mindent, mint mi. Ő a legmegfelelőbb időben ítél, miért is siettetnénk?

A kemény szívű elnyomó pedig reszkessen! Még ha úgy látszik is, hogy most büntetlenül léphet másokon keresztül, minden büszke és bántó szava fel van jegyezve és mindegyikért számot kell majd adnia a Nagy Bíró ítélőszéke előtt.

Légy türelemmel, én lelkem! Az Úr ismeri szomorúságodat, és meglátod, megsegít.

MINDEN NAP SZABADÍTÁS!

"Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem"(Jób 5,19)

Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki "hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból.
De eljön számunkra a vasárnap. amikor Vele és Benne megnyugodhatunk. Ha a próbatételek gyorsan követik egymást, hitünk különösen nagy próbának van kitéve. Még fel sem ocsúdtunk az egyikből, már következik a másik, majd ismét egy újabb, és szinte megtántorodunk alattuk. De ilyenkor gyors egymásutánban jön a szabadítás is, amely megerősít és megvidámít minket. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy ha az Úr akár hat próbatételt is mér ki ránk, az eggyel sem több, mint amennyi akaratával megegyezne.

Előfordulhat viszont, hogy nincs pihenésünk, mert egymás után hét baj következik ránk. És akkor? "A hetedikben sem ér veszedelem". Tombolhat a gonosz mellettünk, de legfeljebb csak kartávolságig jöhet felénk, és nem is érinthet minket. Forró lehelete megijeszthet, de a kisujját sem teheti ránk.

Ezért felövezett derékkal szálljunk szembe a hat vagy hét nap bajával, és hagyjuk a félelmet azoknak, akiknek nincs Atyjuk, sem Megváltójuk, sem Megszentelőjük.

AZ ELJÖVENDŐ TALÁLKOZÁS ÍGÉRETE❣️

"...ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek"- (Jn 16,22)

Ő eljön újra, és amikor majd meglát minket és mi is megláthatjuk Őt, nagy lesz az öröm. Micsoda boldog visszatérés lesz ez!

Ez az ígéret valamilyen formában azonban naponként beteljesedik. 

Urunk sok mindent "ismét" megcselekszik velünk. 

Egyszer már megbocsátotta bűnünket, de "ismét eljön" és feloldoz, valahányszor új meg új hűnök szomorítanak meg minket. 

Egyszer már megérttette velünk, hogy Isten elfogadott minket, de amikor erőtlenkedik a hitünk és nem érezzük ennek áldását, akkor újra meg újra eljön és megerősít. 

Azt mondja: "békesség néktek"; és újra megörvendezteti a szívünket.

A múltban kapott minden áldás az eljövendő áldások záloga. 

Ha Krisztust már megtapasztaltuk, akkor újra meg fogjuk tapasztalni. Korábbi áldásait ne tekintsük elmúlt és eltemetett dolgoknak, amelyeket el kell siratnunk, hanem inkább elvetett magvaknak, amelyek egyszer csak kibújnak a földből, és mi felkiálthatunk: "Újra itt vannak". 

Lehet, hogy most éppen sötét napokat élünk, mert nem úgy van velünk az Úr, ahogyan azt korábban már megtapasztaltuk. 

Bátorodjunk fel, mert Ő nem sokáig rejtőzik el. Hamarosan újra megtapasztaljuk közelségét. 

Ezért kezdjünk máris örvendezni, hiszen ma is azt üzeni: "Ismét meglátlak majd titeket".

EGYÁLTALÁN NEM EMLÉKEZIK MEG❣️

"Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg" (Zsid 10,17)

Kegyelmének szövetsége alapján az Úr úgy bánik népével, mintha az soha nem vétkezett volna.
Valóban elfelejti összes bűnüket. Minden bűnt elfelejt, mintha soha nem követtük volna el őket, mintha teljesen eltűntek volna emlékezetéből.

A kegyelem milyen nagy csodája ez! Isten olyat cselekszik ezzel, ami tulajdonképpen számára is lehetetlen.
Irgalma csoda, amely messze felülmúlja az összes többi csodát.

Isten azóta nem emlékezik meg bűneinkről, amióta Krisztus áldozata "szentesítette" a szövetséget.
Örvendezhetünk Benne, és nem kell félnünk attól, hogy bűneink miatt fellángol haragja. Íme: befogadott bennünket gyermekei közé, igazaknak tekint és kedvét leli bennünk, mintha tökéletesen szentek lennénk.

 
Sőt: megkülönböztetett tisztességre is méltat bennünket, dicsőségének őrei, nyája védelmezői, az evangélium szolgái lehetünk. Szolgálatára érdemesít bennünket.
Ez a legnagyobb és egészen különleges biztosíték arra, hogy Ő nem emlékezik meg bűneinkről.

Mi, ha meg is bocsátunk egy ellenségünknek, már nemigen bízunk meg benne újra, ezt nem tartjuk bölcs dolognak.

Az Úr azonban megbocsát, és utána úgy bánik velünk, mintha sohasem vétkeztünk volna.
- Én lelkem, milyen nagyszerű ígéret ez! Higgy benne és örvendezzél!

A KÖNYÖRÜLŐ ISTEN!

,,Ujjongjatok egek, vigadozz Föld, törjetek ki ujjongásba hegyek! 

Mert megszánta népét az Úr, és könyörül a nyomorultakon" (Ézs 49,13)

Olyan csodálatosan meg tudja vigasztalni népét az Úr, hogy nemcsak a szentekből tör elő a hálaének, hanem még a menny és Föld is be kell kapcsolódjék ebbe az éneklésbe. 

Nem egyszerű dolog egy hegyet dalra fakasztani, a próféta mégis dalra szólítja fel Libanont, Básán és Moáb dombjait, hogy énekeljenek az Úr Sion iránti kegyelméről.

Miért ne lehetnének a nehézségek, a fáradság, a próbatételek és a sok tennivaló hegyei jó alkalmak számunkra, hogy Isten dicséretét énekeljük?
"Ujjongásba törjetek ki, hegyek!" (Ézs 44,23).
Az ígéretet, hogy az Úr "megszánta népét és könyörül a nyomorultakon", a csengők egész sora vezeti be.
Halljátok csak: "Ujjongjatok!", "Vigadozz!", "Törjetek ki ujjongásba!".

Az Úr azt akarja, hogy népe örvendezzen örökké tartó szeretetének. 

Nem akar minket szomorúnak és kétségbeesettnek látni; azt szeretné, ha hívő szívvel imádnánk és dicsőítenénk Őt.
Ő biztosan nem hagy el bennünket; miért sóhajtozunk és jajgatunk hát, mintha ez nem lenne igaz?
Elő a jóhangú hárfát! Zengjen a dalunk, mint a kéruboké az Isten trónusa előtt!

EGY PILLANTÁS az ÚRTÓL❣️

"Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!" (Bir 6,14)

Micsoda tekintet lehetett, amellyel az Úr Gedeonra nézett! Ettől a tekintettől gyávasága egyszeriben szent bátorsággá változott. Ha megment az is, ha az Úrra nézünk, mennyivel inkább az, ha Ő néz ránk! - Uram, fordulj hozzám is, és így készíts fel mai feladataimra és küzdelmeimre.

Milyen határozott az Úr parancsa Gedeonhoz: "Menj!"
Nem habozhat. Nem mondhatja, hogy gyönge. "A te erőddel" - monda az Úr, és ezzel elejét veszi minden ellenkezésnek.
Az Úr pillantására erő költözött Gedeonba. Nem kellett mást tennie, csak felhasználva Isten erejét, levernie a midjánitákat, és így megmentenie Izráelt. Talán általam is többet akar elvégeztetni az Úr, mint amiről álmodni merek.
Ha "odafordult hozzám", ezzel erőt is adott.
Használjam hát fel a kapott erőt hittel. Nem azt mondja: "csinálj, amit akarsz a te erőddel", hanem azt, hogy "menj a te erőddel!", és nekem mennem kell, mert Ő küld.
Nem kell féljek, mert Ő szabadít meg engem.

Milyen megelevenítő érzés, ha az ember biztosan hallja az Úr szavát: "Én küldelek téged!"

Igen Uram, Te küldesz engem. Indulok az én erőmmel, de bizonyos vagyok benne, hogy a Te erőd fog győzni hennem és általam.

AZ ÚRTÓL TÖBBET KAPSZ❣️

"Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől:
De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izráeli csapatnak adtam? Az Isten embere így felelt: Tud az Úr neked annál többet is adni!" (2Krón 25,9)

Ha hibát követtél el, viseld annak veszteségét, de ne cselekedj az Úr akarata ellen. 

Az Úr sokkal többet adhat neked, mint amennyit elvesztettél, de ha mégsem tenné, elkezdenél alkudozni és vitatkozni Istennel?
Amacjá, Júda királya, sereget bérelt a bálványimádó Izráeltől. Isten viszont megparancsolta neki, küldje haza ezeket a harcosokat, mert különben az Úr nem lesz vele.
A király kész volt hazaküldeni a sereget, csupán azon bosszankodott, hogy hiába fizetett ki nekik már 100 talentumot. Milyen szégyen!
Ha az Úr győzelmet akar adni a zsoldosok nélkül is, nyilván jó üzlet volt kifizetni őket és megszabadulni tőlük.
Ne bánd, ha anyagi veszteséged van a békességért, Krisztusért végzett szorgos munkádból!
Nyugodj meg, mert az Úrért elszenvedett kár sohasem veszteség. 

Még e földi életben bőven kárpótol érte, és hányszor akadályozza Ő meg, hogy valóban kár érjen.
Ami pedig örök életünket illeti, ott a Krisztusért elszenvedett veszteség mennyei befektetésnek fog számítani.
Ne zsörtölődj tehát, ha veszteség ér, hanem hallgass a csöndes szóra: "Tud az Úr neked annál többet is adni".

BIZTOS LÉPTEKKEL❣️

"💞Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem" (Hah 3,19)

Ez Isten emberének a bizakodása, amely szintén egy ígéret, mert amiről ő hittel meg van győződve, az egyezik Isten akaratával is. 

A prófétának le kellett mennie a szegénység és az éhség mélységeibe, de úgy léphetett lefelé, hogy a lába nem csúszott meg, mert az Úr erőt adott lépteinek. 

Máskor a küzdelem hegyeinek csúcsára kellett felkapaszkodnia; de fölmentében éppúgy nem félt, mint amikor útja lefelé vezetett, mert az Úr erőt adott neki. Isten volt az ereje. 

Gondolj erre: maga a Mindenható Isten a mi erőnk.

De figyeljük meg, hogy az Úr biztos lépteket is adott neki. 

A szarvas szikláról sziklára szökell, de soha nem téveszti el a lépést. Az Úr kegyelmét kínálja, hogy a kötelesség legnehezebb ösvényein is megcsúszás nélkül járhassunk. Lábunkat alkalmassá teszi a sziklás úton való járáshoz, úgyhogy otthonosan mozgunk ott is, ahol Isten nélkül elvesznénk.

Rövidesen talán még magasabb helyekre szólít minket. Fel kell kapaszkodnunk, egészen a Sion (az Isten) hegyére, ahol a megdicsőültek gyülekeznek. Ó, milyenek is a hit lábai, hogy felhághatunk velük az Úr hegyére!

A LEGEGYSZERÜBB DOLGOK is ÁLDOTTAK❣️

"💞Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel" (2Móz 23,25)

Milyen áldott ígéret! Istent szolgálni már önmagában is gyönyörűség. 

Ráadás még az a kiváltság is, hogy minden dolgunkon megnyugszik az Úr áldása!
Ha mi magunkat az Úrnak szenteljük, a leghétköznapibb dolgunk is áldott lesz. Urunk Jézus vette a kenyeret és megáldotta, mi is áldott kenyeret eszünk.
Jézus Krisztus megáldotta a vizet, sőt borrá változtatta.
A víz, amelyet iszunk, sokkal jobb nekünk, mint az ellenségeinket megvidámító bor: minden cseppje áldás.
Az Úr áldása van Isten emberén mindenben, és rajta is marad mindig.

Mit számít, ha csak kenyerünk és vizünk van, de áldott az a kenyér és az a víz! 

Kenyerünk és vizünk viszont mindig lesz. Ez benne van az áldásban, hiszen meg kell lenniük, hogy Isten megáldhassa.
"Kenyerét megkapja, vize állandóan van" (Ézs 33,16).

Ha Istennel ülünk asztalunkhoz, akkor nemcsak kérjük, hanem birtokoljuk is áldását. 

Nemcsak úrvacsorai kenyerünket, hanem a családi asztalunkon levőt is megáldja. 

Akik Őt híven szolgálják, azokat Ő is hűséggel szolgálja. Ezt az asztali áldást nem érdemeinkért kapjuk, hanem kegyelemből.

Valójában háromszoros itt a kegyelem, megadja nekünk a kegyelmet, hogy szolgáljuk Őt, azután a kegyelmet, hogy kenyerünk lehet, végül azt a kegyelmet, hogy áldott kenyeret ehetünk.

ISTEN TÁRHÁZA!

,,Bővölködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.
Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját.,, (5 Móz 28:11-12)

Ez az ígéret az esőre vonatkozott, amelyet megad az Úr a maga idejében.
De az eső csak jelképezi mindazt a mennyei felüdülést, amelyet az Úr készségesen megad népének. Milyen drága az az eső, amely az Úr népét üdíti fel!

Mi úgy gondoljuk, hogy Isten kincsesházát csak nagy próféták tudják felnyitni, mint Illés, pedig nem így van. Ez az ígéret mindazoknak szólt, akik hűségesek voltak Izráelben, és neked is, hívő testvérem.
"Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát".
Te is megláthatod a megnyílt eget, kinyújthatod kezed és elveheted a magad részét, sőt mindazt, amivel a körülötted élőknek szolgálhatsz.
Kérj, amit csak akarsz, Isten nem tagad meg tőled semmit, ha Krisztusban maradsz, és az Ő beszédei benned maradnak.

Még nem ismerjük az Úr valamennyi kincsét, de Ő kitárja kincsesházát előttünk, és mindjobban megérteti velünk, milyen nagy gazdagságot jelent szövetsége és szeretete: egyáltalában az, hogy kijelenti magát bennünk.
Ezt csakis az Úr tudja megtenni velünk, és itt most ígéri is, hogy megteszi.
Ha szorgalmasan figyelsz szavára és engedelmeskedsz akaratának, tiéd lesz minden gazdagsága.

EGYEDÜL és MÉGIS TÖBBSÉGBEN❣️

"Közületek egy férfi elűz ezret, mert Istenetek, az Úr harcol értetek, ahogyan megígérte nektek"

(Józs 23,10)

Miért számolod, hányan vannak veled?
Egyetlen ember Istennel több, mint ezer az ellenség oldalán.
Olykor túl sokan segítenek ahhoz, hogy Isten erejét megláthassuk. 

Így volt ez Gedeon esetében is, aki nem kezdhetett a harcba, amíg létszámcsökkentéssel meg nem növelte csapata erejét; mert az Úr serege sohasem lehet túl kicsi. 

Mikor Isten népet akart alapítani, egyedül Ábrámot hívta el és áldotta meg. Mikor le akarta győzni a büszke fáraót, nem hívott elő hadsereget, csak egyetlen, nehezen beszélő embert. 

A Biblia gazdag olyan példákban, hogy Isten a szolgálatban gyakrabban használ fel egy-egy embert, aki bizalmát teljes egészében Őbelé vetette, mint begyakorolt seregeket, tisztekkel az élükön. 

Valamennyi izráelita együtt nem vágott le annyi embert, mint Sámson egymagában. Saul és seregei levágtak ezret, Dávid azonban tízezret.

Az Úr akár nagy előnyt is adhat az ellenségnek, mégis legyőzi azt. Ha hiszünk, akkor Isten velünk van, és mit számít akkor az emberek sokasága?
Egyetlen terelőkutya ezernyi juhot elhajt maga előtt. Testvérem, ha az Úr küld téged, ereje el is fogja végezni isteni elhatározását.
Ezért támaszkodj az ígéretre, és légy bátor!

AKI ÖRÖKÖS, NEM SIRÁNKOZIK

,,A feddhetetlenekre szép örökség vár" (Péld 28,10)

A Példabeszédek könyve ígéretek könyve is.
Az ígéreteknek közmondásokká kellene válniuk Isten népe között. Itt egy igen kegyelemteljes ígérettel van dolgunk. Megszoktuk, hogy úgy gondolunk a jó dolgokra, mint amiknek csupán várományosai vagyunk. Ezen Ige alapján már most birtokosai lehetünk az örökségnek.
Ellenségeink minden csalárdsága sem lehet romlásunkra: ők maguk esnek majd a nekünk ásott verembe. Örökségünk annyira biztos, hogy nem veszíthetjük el, sem el nem téveszthetjük a feléje vezető utat.
Mi a miénk már most? A nyugodt lelkiismeret a Krisztus drága vére által, Isten irántunk való szeretete, amely változhatatlan. Az imádság lehetősége, amely által minden szükségünkben erőt nyerünk Istentől. Miénk Isten gondviselése, minket szolgálnak Isten angyalai és mindenek felett pedig Isten Szelleme lakozik bennünk. Mindez valóban a mienk. "Akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek" (1Kor 3,22). 

Miénk az Úr Jézus. Miénk az isteni háromság a maga egységében. Halleluja! 

Ne siránkozzunk, ne fukarkodjunk, ne sajnáltassuk magunkat, ne jajgassunk, ne panaszkodjunk, hiszen ilyen drága kincseink vannak! Éljünk Istennek, és örvendezzünk benne egész napon át. 

Ehhez fogadjuk el a Szent Szellem segítségét!

VÁRD MEG A VÉGÉT!

"Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar"
(1Móz 49,19)

Olykor mi is hasonlítunk Gád törzséhez. Túl sok ellenség támad ránk, csapatostul jönnek ellenünk. Sőt pillanatnyilag le is győzhetnek, és ujjonghatnak időleges sikerük felett. 

Ez csak azt bizonyítja, hogy családi örökségünk első fele igazán a miénk, mert Krisztus népének is vannak ellenségei, mint Gádnak, akik rátámadnak és legyőzik.

Győzelmük fájdalmas a számunkra, és kétségbe is esnénk, ha nem hinnénk az atyai áldás második felében: "de ő a sarkukba mar". "Ha a vége jó, minden jó" - mondja a közmondás, és igazat mond. 

A háborút nem az első sikerek vagy vereségek döntik el, hanem az, hogy mi történik a végén. 

Az Úr "a végén" győzelemre juttatja a hitet és az igazságot, és - amint Bunyan János mondja - ez végleges és örök győzelmet jelent, hiszen utána már nem lesz változás.


Addig pedig állhatatosan cselekedjük a jót, és nyugodt bizalommal forduljunk vezérünk, Krisztus felé.
Urunk megtanít annak a művészetére, hogyan lehetünk kemények, mint a kovakő, hogy a munkában, vagy a szenvedésben kitarthassunk, míg elmondhatjuk: "elvégeztetett".
Halleluja, győztünk! Hiszünk az ígéretnek: "de ő a sarkukba mar!"