MINEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT BÉKESSÉG!

"Szövetséget kötök velük, hogy békében legyenek: kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a pusztában, és az erdõkben is alhatnak" (Ez 34,25).


A legnagyobb kegyelem az, hogy Isten szövetségben áll az emberrel, ezzel a gyönge, halandó teremtménnyel. 
Isten ünnepélyes keretek között megfogadta, hogy Õ soha nem hûtlen a velünk kötött szövetséghez, így ez a szövetség kezeskedik biztonságunkról. 
Ahogyan a pásztor elûzi az oroszlánt és a farkast, úgy õriz minket Isten minden káros hatástól. 
Az Úr békességet ígér nekünk, bár vannak, akik háborgatnak, és meg akarnak rontani. 
Elûzi a "vadállatokat az országból".

Ó Uram, váltsd be ma ezt az ígéretedet!

Az Úr népe biztonságban élhet a legveszedelmesebb vidékeken is: a pusztaságok és sötét erdõk békés lakhellyé válnak Krisztus népe számára. 
Ha az Úr nem tesz át bennünket egy jobb környezetbe, akkor mostani helyünkön erõsít meg minket annyira, hogy a megpróbáltatásokat el fogjuk tudni viselni. 
A pusztaság nem kellemes lakóhely. az Úr azonban azzá teheti. 
Az erdõben inkább szorongva figyel az ember, mint alszik, de az Úr az övéinek még ott is édes álmot tud adni. 
Semmiféle külsõ vagy belsõ veszély nem félemlítheti meg Isten gyermekeit. 
Hit által a pusztaság a menny elõcsarnokává válhat számunkra, az erdõ pedig a dicsõség honának elõszobájává.