EGY PILLANTÁS az ÚRTÓL❣️

"Az Úr ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!" (Bir 6,14)

Micsoda tekintet lehetett, amellyel az Úr Gedeonra nézett! Ettől a tekintettől gyávasága egyszeriben szent bátorsággá változott. Ha megment az is, ha az Úrra nézünk, mennyivel inkább az, ha Ő néz ránk! - Uram, fordulj hozzám is, és így készíts fel mai feladataimra és küzdelmeimre.

Milyen határozott az Úr parancsa Gedeonhoz: "Menj!"
Nem habozhat. Nem mondhatja, hogy gyönge. "A te erőddel" - monda az Úr, és ezzel elejét veszi minden ellenkezésnek.
Az Úr pillantására erő költözött Gedeonba. Nem kellett mást tennie, csak felhasználva Isten erejét, levernie a midjánitákat, és így megmentenie Izráelt. Talán általam is többet akar elvégeztetni az Úr, mint amiről álmodni merek.
Ha "odafordult hozzám", ezzel erőt is adott.
Használjam hát fel a kapott erőt hittel. Nem azt mondja: "csinálj, amit akarsz a te erőddel", hanem azt, hogy "menj a te erőddel!", és nekem mennem kell, mert Ő küld.
Nem kell féljek, mert Ő szabadít meg engem.

Milyen megelevenítő érzés, ha az ember biztosan hallja az Úr szavát: "Én küldelek téged!"

Igen Uram, Te küldesz engem. Indulok az én erőmmel, de bizonyos vagyok benne, hogy a Te erőd fog győzni hennem és általam.

AZ ÚRTÓL TÖBBET KAPSZ❣️

"Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől:
De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izráeli csapatnak adtam? Az Isten embere így felelt: Tud az Úr neked annál többet is adni!" (2Krón 25,9)

Ha hibát követtél el, viseld annak veszteségét, de ne cselekedj az Úr akarata ellen. 

Az Úr sokkal többet adhat neked, mint amennyit elvesztettél, de ha mégsem tenné, elkezdenél alkudozni és vitatkozni Istennel?
Amacjá, Júda királya, sereget bérelt a bálványimádó Izráeltől. Isten viszont megparancsolta neki, küldje haza ezeket a harcosokat, mert különben az Úr nem lesz vele.
A király kész volt hazaküldeni a sereget, csupán azon bosszankodott, hogy hiába fizetett ki nekik már 100 talentumot. Milyen szégyen!
Ha az Úr győzelmet akar adni a zsoldosok nélkül is, nyilván jó üzlet volt kifizetni őket és megszabadulni tőlük.
Ne bánd, ha anyagi veszteséged van a békességért, Krisztusért végzett szorgos munkádból!
Nyugodj meg, mert az Úrért elszenvedett kár sohasem veszteség. 

Még e földi életben bőven kárpótol érte, és hányszor akadályozza Ő meg, hogy valóban kár érjen.
Ami pedig örök életünket illeti, ott a Krisztusért elszenvedett veszteség mennyei befektetésnek fog számítani.
Ne zsörtölődj tehát, ha veszteség ér, hanem hallgass a csöndes szóra: "Tud az Úr neked annál többet is adni".

BIZTOS LÉPTEKKEL❣️

"💞Az Úr, az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem" (Hah 3,19)

Ez Isten emberének a bizakodása, amely szintén egy ígéret, mert amiről ő hittel meg van győződve, az egyezik Isten akaratával is. 

A prófétának le kellett mennie a szegénység és az éhség mélységeibe, de úgy léphetett lefelé, hogy a lába nem csúszott meg, mert az Úr erőt adott lépteinek. 

Máskor a küzdelem hegyeinek csúcsára kellett felkapaszkodnia; de fölmentében éppúgy nem félt, mint amikor útja lefelé vezetett, mert az Úr erőt adott neki. Isten volt az ereje. 

Gondolj erre: maga a Mindenható Isten a mi erőnk.

De figyeljük meg, hogy az Úr biztos lépteket is adott neki. 

A szarvas szikláról sziklára szökell, de soha nem téveszti el a lépést. Az Úr kegyelmét kínálja, hogy a kötelesség legnehezebb ösvényein is megcsúszás nélkül járhassunk. Lábunkat alkalmassá teszi a sziklás úton való járáshoz, úgyhogy otthonosan mozgunk ott is, ahol Isten nélkül elvesznénk.

Rövidesen talán még magasabb helyekre szólít minket. Fel kell kapaszkodnunk, egészen a Sion (az Isten) hegyére, ahol a megdicsőültek gyülekeznek. Ó, milyenek is a hit lábai, hogy felhághatunk velük az Úr hegyére!