BŰNEINK a TENGER FENEKÉN❣️

,,Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,19)

Isten soha nem szűnik meg szeretni, de hamarosan megszűnik haragudni.
Választottai iránti szeretete természetéből fakad, haragja viszont csupán feladata elvégzéséből.
Szeret, mert Ő maga a szeretet, és haragszik, mert erre a mi javunkra van szükség.
De nem tud sokáig haragudni. Szívének szeretete újra felülkerekedik, könyörül népe nyomorúságán és véget vet szenvedéseiknek.
Milyen nagy ígéret, hogy "eltapossa bűneinket"! Legyőzi azokat. 
Bűneink rabszolgává akarnak tenni minket, de az Úr győzelmet ad felettük. 
Hamarosan megtörik erejük, mint a kánaánitáknak, de igába hajtjuk őket, hogy végül teljesen elpusztuljanak.
Milyen dicsőséges bűneink megsemmisítésének módja is.
"Minden vétkünket", tehát az egész bűnsereget "a tenger mélyére dobja" - csak a Mindenható karja tud ilyen csodát művelni.
"A tenger mélyére", oda, ahol a fáraó is odaveszett seregestül.
Nem valami sekély vízbe veti, ahonnan a víz hullámzásától újra életre kelhetnek, hanem a tenger fenekére.
Ott megsemmisülnek, a mélyre zuhannak, mint egy kő. Dicséret és hála legyen érte Istenünknek.

AZ EMBER CSAK EMBER; de ISTEN, VALÓBAN ISTEN❣️

"Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, olyan embertől, aki a fű sorsára jut? Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek?
Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani?
De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!"
(Ézs 51,12-13)

Legyen ez az igerész maga a mai napi üzenet. Szükségtelen különösképpen kibővíteni.
Félős szívű ember, olvasd, higgy benne, táplálkozz belőle és könyörögj ezzel a reménységgel az Úrhoz.
Hiszen akitől félsz, az ember csupán, aki viszont megígéri, hogy vigasztalód lesz, az Isten, a te Teremtőd, a menny és a föld alkotója.

Végtelen vigasztalás ez, amelyhez képest a veszély bizony eltörpül.
"De hová lesz az elnyomó izzó haragja?" Az Úr kezébe kerül.
Csupán egy halandó ember az, aki dühösködik ellened.
Haragja elmúlik, amint megszűnik lélegzeni.
Miért rettennénk meg egy hozzánk hasonló halandótól?
Ne gyalázzuk meg Istenünket azzal, hogy egy jelentéktelen emberből istent csinálunk.
Hiszen akár túlzottan félünk valakitől, akár túlságosan szeretünk valakit, mindenképpen bálványt csinálunk belőle.
Tekintsük az embereket embereknek, Istent pedig Istennek. 
Így nyugodtan végezhetjük tovább dolgunkat, mert csak az Urat féljük, senki és semmi mást.