NINCS SZÉGYENRE OKUNK❣️

"Ne félj, mert nem vallasz szégyent" (Ézs 54,4)

Nem szégyenülhetünk meg hitünkben.
A szőrszálhasogatók és kritikusok támadhatjuk a Szentírást, hitünk alapját, az Úr azonban évről évre világosabbá teszi, hogy ebben a Könyvben nincs tévedés, sem túlzás, sem hiányosság. 

Nem szégyen egyszerű hívőnek lenni. Az egyszerű hit, amely csak Krisztusra néz, a dicsőség koszorúja a hívő fején, és többet ér, mintha bármilyen rendjelet viselne a mellén.

Nem szégyenülhetünk meg reménységünkben. Minden pontosan úgy lesz, ahogyan az Úr megmondta. 

Ő táplál minket, vezet, megáld és megnyugtat. Urunk eljön egyszer újra, és akkor vége lesz a siralom napjainak. Hogy dicsőítjük majd akkor az Urat, aki először élő reménységet adott nekünk, azután beteljesítette reménységünket.

Nem szégyenülhetünk meg szeretetünkben sem.
Jézus Krisztust mindenek felett szeretjük, és soha nem kell szégyenkeznünk azért, amiért szívünket neki szenteltük.
A dicsőséges Szeretett meglátása majd igazolja az iránta való leglelkesebb ragaszkodást is.
Senki sem kárhoztatja majd a mártírokat, mert meghaltak Érte. 

Ha majd Krisztus ellenségeit az ítélet sújtja, az Úr Jézus szeretteit magasztalni fogják a megdicsőültek, mert "nagyobb gazdagságnak tartották Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot" (Zsid 11,26).

PÁSZTOR VIGYÁZ RÁJUK❣️

"Olyan lesz, mint egy nyáj, amelyet nem háborgat senki, legelésznek és heverésznek"

(Zof 3,13)

Tegnap gondolataink a "szegény" és "nincstelen" népnél jártak, amelyet az Úr mint élő magot hagyott egy halott világban. A próféta azt mondja, hogy ez a nép "nem cselekszik hamisan" és "nem beszél hazugul".
Ennek a népnek nem volt sem rangja, sem gazdagsága, ami megtarthatta volna, de azokat a fegyvereket sem tudta használni, amelyekben a gonoszok annyira bíztak: ez a nép bűnös vagy csalárd módon sem tudta magát védelmezni.
Hát akkor? Elpusztulnak? Semmiképpen!
"Legelésznek és heverésznek", és nemcsak védettek a veszedelemtől, de nem is ismerik a gonosztól való félelmet.
A juhok igen gyönge teremtmények, a farkas pedig félelmetes ellenség.
Mégis a juhok vannak többen, mint a farkasok, ügyük mindig győzelmes, míg a farkasoké egyre csak hanyatlik.
Egy napon a juhnyájak megtöltik a földet, de nem marad egy farkas sem, mert a juhoknak van pásztoruk, aki gondoskodik róluk, védi őket és békességet ad nekik.
Nem lesz "senki", sem emberi, sem ördögi formában, "aki háborgassa őket".
Mert ugyan, ki riaszthatná meg az Úr nyáját, amikor közel van a Pásztor?
Így hát kékességben lehetünk a zöld mezőkön, mert Krisztus lelkünk tápláléka és nyugalma.