AZ ELJÖVENDŐ TALÁLKOZÁS ÍGÉRETE❣️

"...ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek"- (Jn 16,22)

Ő eljön újra, és amikor majd meglát minket és mi is megláthatjuk Őt, nagy lesz az öröm. Micsoda boldog visszatérés lesz ez!

Ez az ígéret valamilyen formában azonban naponként beteljesedik. 

Urunk sok mindent "ismét" megcselekszik velünk. 

Egyszer már megbocsátotta bűnünket, de "ismét eljön" és feloldoz, valahányszor új meg új hűnök szomorítanak meg minket. 

Egyszer már megérttette velünk, hogy Isten elfogadott minket, de amikor erőtlenkedik a hitünk és nem érezzük ennek áldását, akkor újra meg újra eljön és megerősít. 

Azt mondja: "békesség néktek"; és újra megörvendezteti a szívünket.

A múltban kapott minden áldás az eljövendő áldások záloga. 

Ha Krisztust már megtapasztaltuk, akkor újra meg fogjuk tapasztalni. Korábbi áldásait ne tekintsük elmúlt és eltemetett dolgoknak, amelyeket el kell siratnunk, hanem inkább elvetett magvaknak, amelyek egyszer csak kibújnak a földből, és mi felkiálthatunk: "Újra itt vannak". 

Lehet, hogy most éppen sötét napokat élünk, mert nem úgy van velünk az Úr, ahogyan azt korábban már megtapasztaltuk. 

Bátorodjunk fel, mert Ő nem sokáig rejtőzik el. Hamarosan újra megtapasztaljuk közelségét. 

Ezért kezdjünk máris örvendezni, hiszen ma is azt üzeni: "Ismét meglátlak majd titeket".

EGYÁLTALÁN NEM EMLÉKEZIK MEG❣️

"Bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg" (Zsid 10,17)

Kegyelmének szövetsége alapján az Úr úgy bánik népével, mintha az soha nem vétkezett volna.
Valóban elfelejti összes bűnüket. Minden bűnt elfelejt, mintha soha nem követtük volna el őket, mintha teljesen eltűntek volna emlékezetéből.

A kegyelem milyen nagy csodája ez! Isten olyat cselekszik ezzel, ami tulajdonképpen számára is lehetetlen.
Irgalma csoda, amely messze felülmúlja az összes többi csodát.

Isten azóta nem emlékezik meg bűneinkről, amióta Krisztus áldozata "szentesítette" a szövetséget.
Örvendezhetünk Benne, és nem kell félnünk attól, hogy bűneink miatt fellángol haragja. Íme: befogadott bennünket gyermekei közé, igazaknak tekint és kedvét leli bennünk, mintha tökéletesen szentek lennénk.

 
Sőt: megkülönböztetett tisztességre is méltat bennünket, dicsőségének őrei, nyája védelmezői, az evangélium szolgái lehetünk. Szolgálatára érdemesít bennünket.
Ez a legnagyobb és egészen különleges biztosíték arra, hogy Ő nem emlékezik meg bűneinkről.

Mi, ha meg is bocsátunk egy ellenségünknek, már nemigen bízunk meg benne újra, ezt nem tartjuk bölcs dolognak.

Az Úr azonban megbocsát, és utána úgy bánik velünk, mintha sohasem vétkeztünk volna.
- Én lelkem, milyen nagyszerű ígéret ez! Higgy benne és örvendezzél!

A KÖNYÖRÜLŐ ISTEN!

,,Ujjongjatok egek, vigadozz Föld, törjetek ki ujjongásba hegyek! 

Mert megszánta népét az Úr, és könyörül a nyomorultakon" (Ézs 49,13)

Olyan csodálatosan meg tudja vigasztalni népét az Úr, hogy nemcsak a szentekből tör elő a hálaének, hanem még a menny és Föld is be kell kapcsolódjék ebbe az éneklésbe. 

Nem egyszerű dolog egy hegyet dalra fakasztani, a próféta mégis dalra szólítja fel Libanont, Básán és Moáb dombjait, hogy énekeljenek az Úr Sion iránti kegyelméről.

Miért ne lehetnének a nehézségek, a fáradság, a próbatételek és a sok tennivaló hegyei jó alkalmak számunkra, hogy Isten dicséretét énekeljük?
"Ujjongásba törjetek ki, hegyek!" (Ézs 44,23).
Az ígéretet, hogy az Úr "megszánta népét és könyörül a nyomorultakon", a csengők egész sora vezeti be.
Halljátok csak: "Ujjongjatok!", "Vigadozz!", "Törjetek ki ujjongásba!".

Az Úr azt akarja, hogy népe örvendezzen örökké tartó szeretetének. 

Nem akar minket szomorúnak és kétségbeesettnek látni; azt szeretné, ha hívő szívvel imádnánk és dicsőítenénk Őt.
Ő biztosan nem hagy el bennünket; miért sóhajtozunk és jajgatunk hát, mintha ez nem lenne igaz?
Elő a jóhangú hárfát! Zengjen a dalunk, mint a kéruboké az Isten trónusa előtt!