Milyen kegyelmes ígéret ez! Nagy örömmel teszek vallást az én Uramról.
Akármennyi hibám legyen is, Krisztust soha nem szégyellem, és a keresztrõl szóló tanítást bátran hirdetem. Uram, nem rejtem magamba a Te igazságodat.
Nagyszerû dolgot helyez itt számomra kilátásba az Ige. Barátaim elhagyhatnak, ellenségeim ujjonghatnak, az Úr azonban nem tagadja meg szolgáját.
Nagyszerû dolgot helyez itt számomra kilátásba az Ige. Barátaim elhagyhatnak, ellenségeim ujjonghatnak, az Úr azonban nem tagadja meg szolgáját.
Nincs kétségem afelõl, hogy az Úr a magáénak tart, hiszen új meg új zálogát adja szeretetének.
De eljön a nap, amikor meg kell majd állnom az Atya elõtt.
Milyen öröm tudnom, hogy Krisztus akkor majd vallást fog tenni rólam.
Azt mondja majd: ez az ember bízott bennem és kész volt bántalmazást is szenvedni nevemért, ezért én is a magaménak vallom õt. Régen, ha valakit lovaggá ütöttek, a királynõ gyémántos térdszalagot adott át neki. Nagy megtiszteltetés volt az összegyûlt sokaság elõtt átvenni ezt a kitüntetést.
Mi ez azonban ahhoz a tisztességhez képest, amikor majd Krisztus vall bennünket a magáénak a magasságos Isten trónusa elõtt, a mennyben. Ezért soha ne szégyelljem, hogy az Úré vagyok.
Soha ne hallgassak gyáván, se ne alkudjak meg félszívvel.
Pirulnom kellene, mert azé vagyok, aki megígérte, hogy kezeskedik az életemért Isten elõtt?
