Bizony, egyet sem vet el közülünk. Az emberek között mindig vannak kivetettek, Istennél soha.
Az Ő kiválasztása megmásíthatatlan és szeretete örök.
Senki sem talál olyan embert, akit Isten elhagyott volna, miután kijelentette magát neki és az Krisztust Megváltójaként elfogadta.
A zsoltáros meg akarja vidámítani a megszomorodottak szívét ezzel a nagy igazsággal.
Isten megfenyíti ugyan az övéit, de soha nem hagyja el őket. A törvény és a vessző által Isten nevel bennünket.
Nevelése gyümölcse az, ha szellemünk megnyugszik, elménk kijózanodik és nagy békesség tölt el minket.
Az istenteleneket magukra hagyja, hadd ássák a vermet, hogy végül a saját vesztükre beleessenek.
Az istenfélőket viszont iskolába küldi az Úr, hogy előkészítse őket az odaát váró dicsőséges rendeltetésükre.
Eljön az ítélet, hogy végezzen a lázadókkal, és elégtételt szerezzen az istenfélőknek.
Az istenfélőket viszont iskolába küldi az Úr, hogy előkészítse őket az odaát váró dicsőséges rendeltetésükre.
Eljön az ítélet, hogy végezzen a lázadókkal, és elégtételt szerezzen az istenfélőknek.
Ezért viseljük nyugodt alázattal a fegyelmezés vesszejének csapásait; nem a haragvó, hanem a nagyon szerető Isten csapásai azok.
Tisztogass bár bajjal olykor engemet,
kegyelmeddel szenteld szenvedésemet;
bár e test erőtlen, te oltárodon
keserű pohárral, hittel áldozom.